Álomból valóság (SM ff) SZÜNETEL

14. rész

Reggel a madarak csicsergésére és az ablakon beszűrődő fényre keltem...Haha a nagy lószart. Jézus, kit akarok áltatni? Igazából arra keltem, hogy zsibbad az egész karom, mert a mellettem fekvő viziló úgy gondolta, hogy én kényelmesebb vagyok a matracnál.
- Shawn szálj le rólam, mert nem érzem a kezem. -próbáltam lelökni magamról, de Ő csak valamit motyogott az orra alatt.
- Nem értem mit mondasz...-nevettem.
- Azt, hogy meg kéne szoknod!
- Mit? -kérdeztem értetlenül.
- Hogy rajtad fekszek! -mosolygott perverzen.
- Hülye! -forgattam meg szemeim.
- Legalább őszinte vagyok! -vont vállat nevetve.
- Na inkább készüljünk. -löktem le magamról sikeresen és felálltam az ágyról, de az a hülye visszarántott.
- Nem gondoltad, hogy reggeli puszi nélkül itthagysz. -motyogta, mire megpusziltam az arcát, majd álltam volna fel, de hát ezt is meg kellett akadályoznia.
- Nem oda kérem! -nevetett fel édesen, aztán hosszan megcsókolt.
- Most már mehetek készülni? -kérdeztem vigyorogva.
- Mehetsz. -mosolygott.
- Neked is kéne, mert szólok, hogy te viszel el a suliba!
- Tényleg? -vonta fel játékosan a szemöldökét.
- Igen. -nyújtottam ki a nyelvem és felvettem az előre kikészített ruhám, majd elindultam a fürdő felé.
- Itt is felöltözhetsz! -mosolygott Mendes.
- De nem akarok!
- És ha elfordulok? Csak légyszi maradj!
- De minek maradjak? Ajj...tudod mit, akkor felöltözök itt. Felesleges veszekednem. -forgattam meg mosolyogva a szemem.
- Oké. -mosolygott önelégülten.
Elfordultam Shawntól, hogy biztosra menjek, majd elkezdtem átöltözni, amivel hamar végeztem. Épp fordultam volna vissza, de meghallottam Shawn hangját.
- Tetszik a fekete csipkés bugyid! -vigyorgott.
- Te el se fordultál, igaz? -sóhajtottam.
- De, a legelején igen...-vont vállat.
- Legközelebb nem öltözök bent a szobába. -nyújtottam ki a nyelvem.
- De most az miért baj ha megnézem a barátnőm? -kérdezte durcizva.
- Mert nem szeretek mások előtt öltözni.
- De te is láttál már boxerben.
- De az más...
- Nem az! -nevetett.
- De...
- Nincs semmi de! -tette mutatóujját a számra, ezzel elhallgattatva engem.
- Szeretlek! Remélem tudod! -mondta egy kis idő után, majd megsimogatta arcom és újra találkoztak ajkaink.
- Zavarok? -kérdezte a hangok alapján Karen, mire azonnal elváltunk egymástól és az ajtó felé néztünk.
- Nem, dehogy! -mosolyogtam.
- De, nagyon is! -mondta Shawn, mire én megcsaptam a vállát.
- Most mi az? -kérdezte felháborodva.
- Ne legyél bunkó anyukáddal!
- De megzavart minket! -duzzogott.
- Nem zavart meg! Készülnünk kéne már így is!
- Én csak annyit akartam, hogy kész a reggeli...ha gondoljátok gyertek! -mosolygott ránk.
- Komolyan ez volt olyan fontos? -kérdezte még mindig durcásan Shawn.
- Fejezd már be! -nevettem.
- Egyébként megyünk mindjárt. Köszönjük, hogy szóltál! -mosolyogtam a fiú édesanyjára, aki ez után el is hagyta a szobát.
- Ja, köszi...-forgatta meg szemét a barátom, majd a szekrényhez sétálva, kivett egy pólót meg egy fekete farmert és Ő is felöltözött. Mikor már majdnem végzett, én odasétáltam hozzá és a háta mögött álva átöleltem.
- Még mindig durcizol? -motyogtam hátába.
- Talán...
- Na ne már. -mondtam mire megfordult és a szemembe nézett.
- Gyere menjünk le enni. -fogta meg a kezem és elkezdett lefele húzni a lépcsőn.
- Jó reggelt! -köszöntem a többi családtagnak akik már az asztalnál fogyasztották a reggelit.
- Nektek is! -köszönt szinte egyszerre Manuel és Aaliyah.
A reggeli további része csendben telt. Hamar elfogyasztottuk és Shawnnal el is indultunk. Viszonylag hamar odaértünk a sulihoz.
- Ügyes legyél! -mosolygott, majd egy gyors csókot nyomott a számra.
- Nem akarok bemenni. -nyafogtam.
- Hidd el...szívesebben vinnélek haza, de akkor valószínű a szüleid megölnének, úgyhogy be kell menned. -simította meg az arcom.
- Tudom. -sóhajtottam.
- Viszont ne tudjam meg, hogy az az idióta Brad megint letapiz. -forgatta meg a szemeit.
- Ne is emlékeztess rá. -temettem tenyereimbe az arcom.
- Na most már menj.
- Megyek.
- Szeretlek. Mindennél és mindenkinél jobban!
- Én is. Nagyon-nagyon. -mosolyogtam. Egy hosszabb csók után pedig elindultam a parkolóból a suliba.

- Sziasztok! -huppantam le a helyemre mikor beértem a termünkbe.
- Sziaaaaa! -köszöntek a lányok elhúzva az a betűt és mosolyogva fordultak felém.
- Na mi volt? -kérdezte Amelia.
- Hát...-húztam féloldalas mosolyra ajkaim.
- Utálom amikor húzod az időt! Mond már! -forgatta meg szemeit Zoe.
- Jó, na...akkor mondom...szóval először elvitt egy étterembe, ahol amúgy nagyon jól elvoltunk. Utána meg elvitt a kedvenc helyére és hát...-vigyorogtam vörös fejjel.
- Na jó! Mi a szar...ugye megkérdezte, hogy leszel-e a barátnője, ugye? Így folytatódik a sztori! Én tudom. -kezdett el hadonászni Maya.
- Igen így... -nevettem.
- Waaaa! -visítottal fel mind a hárman egyszerre.
- Halkabban! Jézus. -csitítottam le őket.
- Egy ismeretlen lány és Shawn Mendes, tegnap egy étteremben vacsoráztak. Nem sokat tudunk a lányról...csak találgatások vannak, hogy ki lehet az. Valaki azt mondja, hogy látta már a fiatal énekessel. Vajon Shawn Mendesre rátalált a szerelem? -jött oda mellénk Brad, miközben ezt olvasta fel.
- Megjegyzem...a lány kiköpött te! -mutatott rám, miközben hitetlenül felnevetett.
- Mi van? Azzal az idiótával randizgatsz? Nagyon naív vagy Lisácska. Ki fog használni! Ágyba visz utána meg eldob. Nehogy már azt hidd, hogy többre kellesz neki. -nevetett gúnyosan.
- Fogd már be te idióta. -mordult fel Maya.
- Rohadtul nincs beleszólásod az életembe. -ráztam meg a fejem.
- A sajátoddal foglalkozz és ne az enyémmel!
Ezután már nem szólt semmit, inkább visszament a helyére.

A suli unalmasan és lassan telt. De végre eljött a délután kettő. A barátnőimmel az oldalamon sétálok ki az iskolából, amikor meglátom Mendes kocsiját.
- Lányok, ott van Shawn. -mutatok az autó felé.
- Jó menj csak! Majd holnap találkozunk! -köszöntek el. Gyors megöleltem őket és sietős léptekkel megindultam az autó felé.

- Szia! -köszönt mosolyogva.
- Szia! -viszonoztam a gesztust, majd felsóhajtottam.
- Mizu?
- Semmi. Csak az az idióta megint elcseszte az egész napom!
- Mit csinált? -kérdezte miközben megfeszültek izmai.
- Felolvasott egy cikket, ami rólunk szólt. Aztán meg bele akart szólni az életembe. Meg azt is mondta, hogy csak ki akarsz használni. -hajtottam le a fejem és éreztem, hogy a sós könnycseppek folynak le az arcomon.
- Hé...mi a baj? -kérdezte állam alá nyúlva, ezzel kényszerítve, hogy szemeibe nézzek.
- U...ugy...Ugye nem akarsz kihasználni?
- Ugyan Lisa. Miért tenném azt? Elmondhatatlanul szeretlek! Nem használlak ki! Ne mond, hogy hiszel neki! -rázta meg hitetlenül a fejét.
- Nem hiszek! De meg akartam kérdezni. Biztosra akartam menni. -vontam vállat.
- Remélem most már tudod, hogy soha nem használnálak ki.
- Tudom. -mondtam, majd egy gyors csókot nyomtam a szájára. Már majdnem indultunk amikor Shawn megszólalt.
- Ott jön ki a kapun. -mosolygott gúnyosan.
- Mindjárt jövök. -nyitotta ki a kocsiajtót, kiszállt a járműből és sietősen Brad felé indult.
- Shawn! -pattantam ki az autóból.
- Kérlek menjünk inkább. Ne csinálj hülyeséget! -kiabáltam utána, de hiába. Ő csak ment a makacs feje után.

(Új rész! Összejön 5 komment? Lehet, hogy akkor hamarabb lesz rész?! Amúgy remélem helyesírási hiba nincs benne, ha még is van akkor bocsi❤️)