Jerome és én üldözni kezdtük Gordont, aki előlünk menekült, ám néha ránk lőtt, kevés sikerrel. Mikor már elfogyott számára a menekülő út, sarokba szorítottuk. Jerome ráfogta fegyverét a ziháló nyomozóra, ám mögénk lépett Harvey, aki a tervünket porba zúzta. Pisztolya markolatával fejbe vágta a vöröskét, majd gondolkozni sem volt időm, hamar én is erre a sorsa jutottam. A sötétség eluralkodott látóköröm felett, már csak az óra halk ketyegése tombolt a fejemben. Szívem egyre lassabban pumpálta ereimbe a vért, végül teljesen elájultam. Mikor felkeltem a kezeim meg voltak bilincselve, a kihallgató szobában voltam, pont mint pár napja. Szinte undorodtam attól a helytől, annyiszor jártam ott az elmúlt hetekben. Ám akkor nem egyedül voltam, ugyanis ott ült duzzogó arccal Jerome. Szemeiben szikrázott a düh, én is hasonlóan éreztem, de jobban kezeltem ezt az érzést, mint ő. A szobában csak a kintről beszűrődő sikolyokat és a fegyverek hangját lehetett hallani, fogalmam sem volt mi fog következni, hisz nem volt B tervünk, csak mentünk a fejünk után, általában ez szokott lenni a probléma.
- Most mi lesz velünk? - harapdáltam alsó ajkaim stressz oldás képpen.
- Fogalmam sincs. Remélem mindjárt jön valamelyik haverom és kiment minket. - vont vállat a fiú. Még soha nem láttam őt ilyen tanácstalannak azelőtt, fogalmam sem volt mit tegyünk.
- Bocsánat a késésért, kint tombol a káosz. - rontott be az ajtón Gordon nyomozó sebhelyekkel az arcán. Jerome a férfi megviselt arca láttán felkuncogott, ám Gordon ezt nem vette figyelembe. A férfi folyton a kint özönlő tömeget bámulta, össze - vissza járkált a szűk szobában.
- Mi a francot akar tőlünk itt? - böktem ki, immáron sebesre harapdálva ajkamat.
- Mivel ez a kihallgató szoba, amint vége lesz ennek az őrültek házának kihallgatunk. - kukkantott ki az ajtón Gordon nyomozó, ezzel leenőrizve a kint folyó történéseket.
- Miért nem megy inkább szolgálni a hazáját? Menjen és öljön meg pár embert. Irritál az, hogy itt járkál, nyomozó... - bosszankodott Jerome keresztbe téve lábait. Az ajtón Jervis lépett be, zsebóráját lengetve kezében.
- Jó napot, nyomozó! Hallgassa az óra kattogását. A hang egy sebességgűvé válik a szívverésével. Most el viszem őket innen, és maga hagyni fogja. - meredt a nyomozó szemeibe Jervis. Eszméletlen volt látni, hogy egy ember ilyen állapotba kerül, ez volt Jervis specialitása. Az emberek hiptnotizálása.
YOU ARE READING
HELLO, MY FRIEND!
Fanfiction¬ egy lány, kinek hazája gotham. a hely, ahol annyi ember vesztette életét, viszont mégis jenna szeretett otthona. jerome, az őrült fiú régi barátja, jenna újból gotham utcáira merészkedik annyi hosszú év után, ám a város korántsem olyan, mint amily...
