Robert

282 37 5
                                    


- Oh, basszameg! - Mordult fel a fájdalom hatására az űrbéli, ahogy egyre inkább kezdett magához térni. Jobb kezével, mondhatni ösztönösen igyekezett a térdén lévő fájó ponthoz érni, de a testén végigfutó kötél hamar megakadályozta ebben. - Mi a kur...? - Kezdett volna bele az igen cifra mondatba, azonban amint körbepillantott, elakadt a szava. A Steve által használt edzőterem sarkában ült, egy székhez kötözve. Nem tartott sokáig, míg kitalálta, miről maradt le a szépítő alvás közepette. Nyilvánvalóan valami központi helyre szállították, ahol megpróbálják kiszedni belőle, mi miért történt. Nem volt nehéz összerakni ezt a kirakóst. Percekkel később, amikor már a szökési terven dolgozott, léptek zajára lett figyelmes. A vörös hajú nő magabiztosan sétált le a helyiségbe, majd alig egy méternyi távolságot hagyva maguk közt, megállt. Karjait összefonta mellkasa előtt.
- Nyugtass meg afelől, hogy te kötöztél ide, kérlek!


- Legyél hálás érte, hogy nem. Ha én tettem volna, nem lennél ennyire nyugodt.
- Tudod, jobb esetben valóban nem marad nyugodt a férfi, ha egy nő kötözi meg, úgyhogy teljes mértékben osztom a véleményed. - A katona arcára széles vigyor szökött a hajdani orosz kémmel való beszélgetés hatására. A körülmények dacára, kezdte jól érezni magát.
- Milyen kedves tőled. - Jegyezte meg szarkasztikusan Romanoff. Kénytelen volt belátni, vannak dolgok, amik bolygótól függetlenül változatlanok. Ilyen például a férfiak seggfejsége.
 - De többre értékelném, ha dalolnál nekem. Kik vagytok és miért üldözitek a lányt?
A mosoly azonnal lehervadt a beszélgetőpartnere arcáról.
- Az uradnak már elcsiripeltem ezt-azt, bogaram. - Utalt a Kapitányra, akivel valóban váltott néhány szót, közvetlen az elfogása előtt.
- Nem egy ártatlan nebáncsvirágot pátyolgattok, hanem egy szökésben lévő törvényszegőt. Ha most elengedtek, akkor elnéző leszek és nem igénylem a felelősségre vonásotokat.
- Mit tett, amiért még ide is hajlandóak voltatok utána jönni? - Natasha, a lány korábbi reakciója miatt egyáltalán nem lepődött meg az imént hallottakon. Számára nem az volt a kérdés, bűnős-e, vagy sem, hanem hogy mit követett el.


- Belügyi témákról nem beszélhetek. - Közölte. - Akárhányszor rátok néztünk, mindig volt valami műsor, mi mégse faggatóztunk és szóltunk bele az ügyeitekbe. Ugyanezt a tiszteletet várjuk el tőletek is.
- Tiszteletet? - Vonta fel a szemöldökét az egykori ügynök.
- Ártatlan civilek tucatjaival végeztetek, puszta kegyetlenségből. A ti részetek sokkal sarasabbnak tűnik, mint a lányé, aki... - Töprengett el. Szeretett volna a Kapitány mellé állni. Még ha ideiglenesen is. - ...ki tudja, talán kényszerházasság elől menekült. - Ezt is elképzelhetőnek tartotta. Sőt! Remélte, hogy mindössze ennyi van a rovásán és nem egy jó színészi képességekkel megáldott sorozatgyilkos.
A katona ajkai közül fáradt sóhaj szökött ki. Szinte már várta, mikor fog felkerülni az ártatlan áldozatok nevű fogás az étlapra.


- Oké, kezdjük újra. - Hangja ezúttal jóval szelídebb és kimértebb volt, mint korábban. - A nevem Robert. - A bemutatkozás fontos pont volt a számára. Tudta, ezzel jóval nagyobb előnnyel indul a "kinek fogunk hinni" című versenyen, mint a lány, aki valószínűleg a végsőkig titkolni próbálja majd kilétét. - Hidd el, én sajnálom a legjobban, amiért nem tisztázhatom ezt a kellemetlen helyzetet. Őszinte részvétem minden áldozat családjának, de a mi problémánk túl nagy ahhoz, hogy olyan pitiáner dolgokkal foglalkozhassunk, minthogy kik sérülnek meg. - Igyekezett a körülményekhez képest a lehető legdiplomatikusabb lenni, ám egy-egy általa használt kifejezés még ennek dacára is sértette minden jóérzésű ember fülét.
- Tudom, mennyire ártalmatlannak tűnik a csaj, de ez csak a felszín. Nem egy ejnyebejnye szintű ügyről van szó, ez esetben itt se lennénk. Mindenkinek az lenne a legjobb, ha kimaradnátok ebből. Nem azért, mert MI veszélyesek vagyunk, hanem azért, mert Ő is az. Ha épp olyanja van, akármelyik pillanatban végezhet a társaiddal. Sőt, tulajdonképpen engem is megölhetett volna. Ezért se akartuk élve elkapni. Túl veszélyes.

a Hold és a Csillagok / Steve RogersTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon