A szenvedély viharában [ÁTÍRÁS ALATT]

1. rész - Egy korszak kezdete

 (Félreértés ne essék, a képek nem sajátok!)

Akármennyire is utálom a suli első napját, most mégis nagyon vártam. Általánosban nem igen voltam az osztály kedvence, éppen ezért is vártam már, hogy eljöjjön ez a nap. Mégis néha a hiányérzet kerülgetett, ugyanis ahhoz képest, hogy nem szívleltem az előző iskolát, volt párbarátom, akik most nincsenek itt velem. Az Altalor gimnázium szintén abban a városban van, ahol eredetileg is lakok, így bizonyára elég sok San Mario-i tinédzser tanul itt.

A megszokott táskámat a hátamra kapva indultam meg az újdonsült tanodám felé. Az út pontosan elhaladt az általános előtt, így picit furcsa volt, hogy nem nyitottam be a nagy rozsdás vaskaput, hanem továbbsétáltam a kellemes szeptemberi reggelinap társaságában.

Odaérve nem volt nagyon új az épület. Párszor voltam már itt különféle előadásokon, hisz a nővérem is idejárt. De ő már egyetemista létére külföldön folytatja tanulmányait.

Az udvar elég hatalmas volt, ahol rengeteg gimis várakozott a csengőszóra, érdekes módon ötös-hatos bandákra felosztva.

Ahhoz képest, hogy többnyire ismerem a környezetet, nemigen tudtam, hogy pontosan merre is található a kilencedikesek terme. Talán az lenne a legjobb, ha megkérdeznék pár idősebb diákot, vagy itt dolgozót.

El is indultam egy irányba, de egy százhússzal száguldozó valaki jött nekem, minek következtében egyet seggeltem az aszfalton.

- Jaj, ne haragudj.. - jött volna oda hozzám felsegíteni, mikor elkaptuk egymás tekintetét - Te meg mit keresel itt?! - eddig kedves és sajnálkozó hangja átváltozott komorra.

- Szia... Renson te is ide jársz? - lepődtem meg rajta, miközben feltápászkodtam, s alaposan leporoltam magam.

- Igen, nem látszik?! - köpte felém mondatát. Renson.. az egyik általános osztálytársam, tudtam, hogy lesznek idevalósi osztálytársaim, de nem biztos hogy egy osztályba kerültünk... - De ha már itt vagy.. nem tudod, hogy merre található a 9.b terem? - vagyis de.. biztos..

- Fogalmam sincs, én azt kerestem.

- Ezek szerint ISMÉT osztálytársak vagyunk, hát ez szuper... - emelte ki az 'ismét' szavat, majd csapkodta össze-vissza kezeit, evvel is kifejezve, hogy nem boldog.

- Ha eddig kibírtál velem nyolc évet, akkor ez a pár év sem lesz gond! - kaptam fel

- Ne pofázz vissza, vagy itt sem fogsz jobban járni, mint az elmúlt nyolc évben.. - nézett velem farkasszemet, majd otthagyott.

Nagyszerű. Rensonnal mit sem törődve próbáltam eligazítani magamat a végtelennek tűnő folyosókon.

- Öhm.. elnézést - léptem oda egy szőke hajú, kontyos nőhöz,  ki épp felmosni készült - Megtudná mondani, hogy hol van a 9.b-sek terme? - kérdeztem kedvesen.

- Természetesen. Felmész az első emeletre, majd jobboldalt az első ajtó - megköszöntem a takarító segítségét, majd igyekezni kezdtem. Nem lenne jó első benyomás, ha késnék már az első napon.

Az ajtóra volt írva, hogy 9.b, szóval nem is kellett volna útba igazítást kérnem. Óvatosan benyitottam, s kifújtam egy nagyobb szösszenetet, mikor nem láttam bent a tanárt.

- Nézzétek ki van itt... - hallottam meg egy hangot, majd utána hallgatózva... egy szőke hajú csaj súgott egy barna hajú fiúnak, s kissé bézses fonott hajú lánynak. Alaposan végigmértek, miközben egy üres asztalhoz ültem le az ablak mellett.

Egyszer csak megszólalt a csengő, s három nő vonult be.

- Jó reggelt elsősök! - köszönt egy szemüveges, idősebbnek néző asszony, miközben mi mind felálltunk - Az én nevem Ella Lewis, az igazgatónő. Szeretném bemutatni nektek az osztályfőnökötöket, Helen Evans - majd röviden összefoglalva tájékoztattak minket a suli alapszabályairól.