Electronic L0V3

39. rész

Kissé elálmosodva dõlök neki Zaynnak, ahogy az akciófilmet nézzük. És õszintén, nem rossz! Csak éppen Zayn olyan puha, meg kényelmes. És csak úgy aludnék... Szerintem fel sem fogja, hogy az ujjai a hajammal játszanak. Elbambulva nézem, ahogy hosszú ujjai köré csavargatja a vörös tincseimet. A csengõre fel sem figyelek... aztán tovább tart, mint a jelenet követelné. És rájövök, hogy ez a mi csengõnk!

- Öhh - nyögök fel értetlenül, mire a srácok is elnéznek az ajtó irányába. Feltápászkodom Zayn mellõl, aki értetlenül néz rám. Én viszont ugyanolyan értetlenül állok a dolgok elõtt! Megrántom a vállam és sietõsen az ajtó felé indulok. Kinyitom és kissé ledermedek, ahogy meglátom ott Po-t. - Mi a fasz, ember?! - csúszik ki a számon, ahogy konkrétan ledöbbenek.

- Baba! - ordít fel és a nyakamba ugrik, én pedig egyszerûen elesek a földön. Felnyögök, és ha maga az esés nem fájna, akkor annak a hangjára elfintorodnék, az tuti.

- Mi volt e... - Zayn eddig jut, mikor lefékez mellettünk. Én sokkosan nézek fel rá, õ meg le rám, rajtam a legjobb barátnõmmel, aki rajtam csüng és röhög.

- Ittál? - kérdem értetlenül, legurítva magamról a csajt.

- Nem, de nem hívtál, szóval jöttem, hogy menjünk bulizni - mondja szemöldökét felvonva, ahogy feláll velem együtt. - Õ ki? - kérdi Zaynra mutatva, míg lazán végigméri, nem leplezve magát, nekem pedig összeszorul a gyomrom. - Kik?! - nyög fel, ahogy kijön a többi srác is.

- Õ itt Zayn. Aztán a mexikói Xavier, a magas az Danny. Aki kicsit hasonít Dannyra, az Danny öccse, Ant. A sötétbarna az Nick. A szõke az Uriel. A szemüveges az Alan - hadarom el, ahogy becsapom az ajtót. - És ha nem hívlak, lehet azért van, mert még nem érek rá! - tárom szét a karomat értetlenül. Ezt mégis, hogy gondolta?!

- És õ? - kérdi Zayn, míg Po felé mutatva szintén végigméri a lányt. Elhányom magam, ha ezek összejönnek!

- Po - vetem oda flegmán és átcsörtetve közöttük levágódom a nappaliban a kanapéra.

- Most mi a bajod? - kérdi Po, míg leül mellém.

- Azon kívül, hogy nincs magánéletem? Lazába semmi - intem le, míg a filmre nézek és ignorálom õket. Ez könnyen megy. Po úgy mérte végig Zaynt, ahogy a pasikat szokta. Mármint, a lehetséges pasikat. Zayn meg nem tudom, hogy mér végig valakit. Oké, remek lenne asszisztálni, hogy összejöjjön a legjobb barátnõm és az a srác, akit szeretek. Miért is ne?! Amúgy is elbaszott vagyok, Zayn amúgy sem akar velem összejönni. Talán össze is illenének. Po bajos, Zayn bajos. Po belevaló, Zayn szereti az ilyeneket. Po-t megáldotta a természet... ott is, ahol engem nem. Szociális típus, hát igen. Belegondolva, lehet össze kéne õket hoznom, miért is ne? Maximum utána fejbe lövõm magam. Hmm, ami a mamámék telkén van légpuskám, vajon hatásos lenne? Egyáltalán, azzal megtudnám magam ölni? Ennek utána kéne olvasni, mondjuk, míg õk randiznak. Talán, ha tudnék szerezni bele valami robbanós töltényt. Bár légfegyverbe nem hiszem, hogy árulnak.

- Élet - mordul fel a mély hang, amit sajnos annyira mégsem tudok ignorálni és oda is kapom a fejemet.

- Hm? - kérdek vissza zavartan, kicsöppenve a töltényekrõl szóló álmomból.

- Hozzád pofázunk, vagy negyed órája - röhög rám Po.

- Lehet, hogy nem érdekel - rántom meg a vállamat.

- Min gondolkoztál? - kérdi értetlenül Po.

- Azon, hogy a légpuskába lehet-e venni robbanós töltényt - nézek rá tök komolyan, mire õ pofán röhög és a többiek is értetlenül felnevetnek.