A szenvedély viharában [ÁTÍRÁS ALATT]

3. rész - Új remény

Egész éjjel agyaltam. Eddig még nem olyan vészes ez az osztály, de nem épp ilyesmikre számítottam beiratkozáskor. Ha talán Renson nem idejött volna.. máshogy alakulhattak a történtek. Bárkit, de tényleg bárkit szívesebben látnék az új osztályomban, csak pont Rensont nem.

Hihetetlen, hogy végigpörgött hétfőtől kezdve, egészen máig minden a fejemben, amíg a suli felé cammogtam. Nem mondhatom, hogy kiközösített lennék, mert valamelyest szóba állnak velem.. három métertávolságból, de azt sem mondhatom, hogy itt több barátra tettem szert. Mert nem igaz.

Az Altalorhoz odaérve ismét láttam a többieket gyülekezni, azon a faalatti padon, valószínűleg az lesz az osztályunk helye, de  nem mentem oda. Jobbnak láttam. Próbáltam nyitni feléjük, ők nem akartak barátkozni, és ezzel nem igen lehet mit tenni.

Kinéztem magamnak egy üres padot, s helyet foglaltam rajta. Nem is indíthatnám jobban ezt a napot, minthogy felnézek a különféle közösségi oldalakra. Volt pár jelölésem, illetőleg én is jelöltem be pár új személyt.

Addig-addig merültem el a telefonvilágában, hogy észre sem vettem, hogy valaki megbotlott a kinyújtott lábamban.

- Hé, Figyelj oda! Még valaki megsérül tőled! - mondta morcosan miközben lassacskán felkelt.

- Bocsi, én csak nem vettelek észre...- ekkor meglepődtünk mind a ketten, ahogy egymásra néztünk.

- Blanca? Tényleg te vagy az? Ezer éve nem láttalak, na jó, azóta, hogy véget ért az általános... - nevette el a végét a lány, akit én ismerek is.

- Szia Emma, én is de rég láttalak. Te hogy kerülsz ide? Nem külföldön kéne lenned? - kérdeztem tőle mosolyogva, egyben meglepődve. Ő csak lehuppant mellém, majd belemélyedtünk a beszélgetésbe.

- De igen, csupán... a szüleim és a munkájuk... áhh, nehéz lenne elmagyarázni - kacagott - A lényeg, hogy mivel nem volt más választásom, így ide átiratkoztam.

- Ez szuper! És azt is tudod, hogy melyik osztályba kerültél? - néztem rá, azt reménykedve, hogy a szája a 9.b osztályt mondja.

- Ezt nem tudom... - húzta félre a száját, mire én is - Annyit tudok, hogyha becsengettek, az igazgatóirodájába kell mennem. Ott eligazítanak, s akkor fog eldőlni, hogy hova kerülök - mondta sajnálkozóan - Remélem hozzátok fogok jutni - reménykedő hangja csak úgy sugározta felém azt, hogy egy osztályban legyünk.

Pár perc elteltével meg is szólalt a csengő, s elbúcsúztunk. Igaz, nem mentünk a világvégére. Emma megindult az iroda felé, még én a szokásos terembe. Szerencsére csak tornán, kémián és informatikán kell elhagynunk a termet, a többi óra itt van tartva.

Hiába vártunk a rajztanárra, nem jött. Már abban a hitben voltunk, hogy elmarad az óra, mikor egyszer csak benyitott, Helen nénivel együtt.

- Jó reggelt- köszöntek, ahogy mink is - A mai nap bővül az osztálylétszáma! Egy új diák iratkozott be, s mivel az A-sok többen vannak, hozzátok került! Fogadjátok szeretettel Emma Allent - újságolta Helen, majd Emma kissé félénken vonult be. Amint észrevett, rögtön felvirult, s magabiztosan állt.

Elhangzott egy pár ismerkedős dolog Emmával kapcsolatban, majd a rajztanár leültette Kathy mellé, s indult is a rajz.

Azutolsó nagyszünetben is természetesen Emmával voltam. Így sokkal élvezhetőbbek az órák, hogy tudom, itt van a legjobb barátom, s nem csak egyedül kell átvészelnem ezt a horrorfilmet.