Ezüst ketrec /Deidara f.f/ /Befejezett/

Macska+Gitár na meg egy Uchiha

-Ezt meg hogy érted?

-Úgy ahogy mondom...Nincsenek érzelmeim..

-Kamu vigyor, és a képeden az a mosolynak mondott akármicsoda?! Az képzeld érzelemnek hívják, a mosoly örömmel jár!

-Ez csak egy szerep amit eljátszom...

-Akkor játszd jobban...-motyogtam szemem forgatva.

-Jó most már azonban benyünk.

-Innen max csak temész...De a korházba!-villantottam fel szemeim, és hirtelen az az idegesítő bájvigyor lemosódott arcáról, és a gendjucum fogja lett...A kötél szerű valami a kezemen gyengült így szét téptem. Előrehúztam kezem, és rápillantottam. Mi?! Mi ez? Tinta? Elengedtem a gendjucuból, amitől a földre rogyott...Fáradtan kapkodta a levegegőt, és némi félelem honosodott arcán...Még hogy nincsenek érzéseid....Mindenkinek vannak érzései...Idióta! Lassan feltápászkodott, és egy tekercset húzott elő. Hm? Most akarsz olvasni?! Ecsetet ragadt és firkált a papírra valamit majd kézjeleket formált, és orosz lánok rontottak nekem. Ketten voltak. Az egyik amint közel ért hozzám felugrodtam egyikkezemel a fejénélmeg tarottam magam míg másikkal egy kunait szúrtam bele. Aztán elrugaszkodtam. Az oroszlán tintapacáváfolyt, amint földet értem a másik ugrott volna rám csak, hogy hozzá vágtam a kunait és az is szét fojt. Hirtelene egy fehér madár sereg repült el mellettem és a haspólós fiú fele haldtak.

-Katsu!-hallatszódott és a madarak felrobbantak. Mellém jött a szőkeség és figyelte. A hófehérke meg elugrott a bombák elől.

-Hát szóval a másik lány is meg jött..-érkezett a földre.

-NEM VAGYOK LÁNY!-durcázik.

-Hát én akkor is annak látlak...

-Mindjárt nem fogsz látni!-indultam meg felé azonban néhány rajzolt kígyóval támadt vissza. Felugrottam előlük, és a tűztipusú Uchiha képességel támadtam vissza. Amit kikerült. Dei meg nem hagyva időt neki, egy bombát dogott hozzá. A fiú egy rajzal megúszta a felrobbanást. Egy csomó állat támadt ránk amint földet értem. Egy kis tűzzel eltűntettem őket. De viszont mögülem hallottam egy puffanást, meg fordulva láttam hogy a fiú egyik rajza elkapta Dei-t. Oda rohantam hozzá és próbáltam szét feszíteni a térdelőn azt a kígyót.

-Nem fogod tudni letépni róla! Nagyon nagy erő kell hozzá...

-Meg ne mozdulj!-utasítottam Deit

-Mire készülsz? Hm?

-Mangnekyou saringan! Amaratsu!-mondtam és a fekete lángok semmi perc alatt eltűntették a kígyót. Dei azonnal felállt, és a tasijába nyúlt. A fiú viszont újra támadásba lendült...Ebből elég! Vetettem véget ennek, és egy erős Gendjucuba zártam. Majd Dei madarán, a bevásárolt cuccokkal odébb áltunk. Ki kapcsolva saringanom, ültem le. Hu...fárasztó dolog, ez a saringan...

-Minden rendben? Nem esett bajod?-ült mellém Dei

-Nem, csak elfáradtam.-hajtottam fejem vállára. Rám mosolygott és átkarolva derekam húzott közelebb magához. Amint a rejtekhelyre értünk Dei lesegített a madárról, majd eltüntette. Bentünk.

-Beviszem a konyhába a cuccokat.-mondta Dei.

-Rendben köszi.-adtam át neki a csomagot, és nyomtam eny puszit arcára. Majd fel mentem a szobámba. Nézd már ágy! Huppantam le kényelmesen a puha ágyamba. Hirtelen kopogtak.

-Igen?-nyitott be Ayame.

-Akane! Nem fogod elhinni, mi történt!-ült le boldogan az ágyamra

-Mi?!-ültem fel