who are you? ~ jikook | ✔

4. fejezet

Egészen éjfélig beszélgettünk Jiminnel a konyhában. Észre sem vettem, hogy ilyen gyorsan eltelt ez a pár óra, arról nem is beszélve, hogy mindketten elfogyasztottunk már három-három üveg alkoholt. Ennyit arról, hogy nem fogok sokat inni ma este, de nem tehetek róla, túl jól elbeszélgettünk, így nem is figyeltem oda arra, hogy mennyit iszok. Direkt nem árulta el, hogy hány éves, hiába kérdeztem rá, ő valahogy mindig elterelte a témát. Kezdtem azt hinni, hogy jóval idősebb, mint gondoltam, bár kinézete alapján nem mondanám többnek, mint húsz. Tudja, hogy még csak kiskorú vagyok, szóval ő is igazán elárulhatná, hogy mikor született. De legalább azt elmondta, hogy orvosnak tanul és hamarosan végez. Titokzatos és igazából többet beszéltem én, mint ő, de néhány dolgot, azért sikerült kihúznom belőle, ebben az alkohol is segítségemre volt az idő elteltével.

- Hát ti? - jelentek meg a fiúk is éjfél után a kis helyiségben.

- Na, vége annak a szarnak? - kelt fel mellőlem Jimin és a pulthoz sétált, hogy újabb üveg sojukat bontson.

- Ne is mondd, kár volt nézni - csattant fel Jihyun, mire a többiek is egyet értettek vele.

- Megérte erre elbaszni majdnem három órát - mérgelődött Jimin, mire muszáj volt felkuncognom.

Aranyosnak találtam, hogy ennyire kiakadt, bár érthető volt, hogy nem ezért szervezte ezt a bulit. Végül mindenki kapott piát és bementünk a nappaliba. Jimin kapcsolt zenét, bár nem olyan hangosan, mert nem akart balhét a szomszédokkal. Kitalálták, hogy valami ivós játékot kellene játszanunk, mert ők még túl józannak érzik magukat. Én viszont szerintem eleget ittam már, kezdtem homályosan látni a szobát és sokszor random elbambultam a távolba. Többször is összetalálkozott a tekintetem Jiminével, aki velem szemben ült, olyankor pedig egyszerűen nehezemre esett elnézni róla. Be kell vallanom, hogy egyáltalán nem volt ronda, sőt tipikusan az a srác lehetett, akiért minden lány odavan. Biztosan rengeteg barátnője volt már, mert ilyen külsővel szerintem minden ujjára találhatna magának valakit. Megnyaltam alsó ajkamat és inkább lehajtottam a fejem, mert nem is értettem magam, hogy még is miért jutnak ilyenek eszembe.

Egy körül már javában meg volt a hangulat az alkoholnak köszönhetően, így nem is volt szükségünk semmilyen ivós játékra. Csak ültem a kanapén és nevettem a többieken, akik táncolni próbáltak, de már egyiküknek sem volt biztos tartása. Jól éreztem magam és örültem, hogy végre sikerült egy olyan közösséget találjak, akikkel jól kijövök és elvagyok velük. Az este folyamán beszéltem pár szót Namjoonnal és Taehyunggal is, akik közvetlenek voltak velem és úgy viselkedtek, mintha már évek óta haverok lennénk.

- Te nem táncolsz? - ült le mellém Jimin, mire megráztam a fejem.

- Jó nekem itt.

- Velem sem akarsz? - hajolt közelebb hozzám, hogy ne kelljen kiabálnia.

Pár másodpercig megszeppenve bámultam rá és nem igazán tudtam, hogy mit is kellene kezdjek a kérdésével. Miért akarnék vele táncolni? Mármint, ha a többiekkel nincs kedvem, akkor nyilván vele sincs. De azért belementem, mert a csillogó szemei teljesen megbabonáztak és abban a pillanatban úgy éreztem, hogy nem tudnék ellenállni neki. Kezei átkarolták a derekam és úgy húzott maga mellé, én pedig zavaromban a földet bámultam. Nem tudom, hogy szándékosan-e vagy nem, de a kedvenc zeném indult el, én pedig kicsit sem törődve azzal, hogy az előbb el is pirultam, amiért Jimin hozzám ért, kezdtem tombolni a számra, miközben torkom szakadtából visítottam a dalszöveget. Külső szemszögből valószínűleg elmebetegnek nézhettem ki főleg, hogy tánctudásom is bevetettem, de úgy éreztem, hogy nem néznek hülyének a többiek és ez baromira jól esett. Seungmin, Namjoon is ugyan úgy tombolt, akárcsak én, Jihyunról, Taehyungról és Jiminről nem is beszélve. Rég éreztem már magamat ilyen jól és régen voltam már ennyire felszabadult. Fogalmam sincs, hogy meddig bulizhattunk és igazából azt sem tudom, hogy mikor egyeztünk meg abban, hogy mindenki itt alszok, de akkor kaptam csak észbe, amikor Jimin levetődött mellém a hatalmas francia ágyra. Igazából nekem teljesen mindegy volt, hogy ki mellett alszok, mert nem is nagyon tudtam magamról az igazat megvallva. Még mindig szédültem a megivott sojuktól és még ki tudja, hogy mivel kevertem.

- A többiek hol vannak? - pillantottam Jiminre, aki már szemeit pihentetve feküdt mellettem.

- Azt hiszem a nappaliban - motyogta a párnába, hiszen hason feküdt.

- Nem baj, hogy bejöttem ide? - kérdeztem, de válasznak csak fejrázást kaptam. - Rendben - mosolyogtam, majd lehunytam a szemeimet, hogy aludhassak, mert már nagyon álmos voltam.

Alig pár perc múlva Jimin mozgolódni kezdett mellettem, majd egy határozott mozdulattal átvetette rajtam a jobb kezét és ezzel párhuzamban a jobb lábát is. Teljesen lefagytam és percekig levegőt is alig mertem venni, mert nem tudtam, hogy álmában csinálta ezt vagy esetleg szándékosan.

- Jimin - suttogtam a mellettem fekvő nevét a lehető leghalkabban, viszont semmi választ nem kaptam. - Alszol? - próbálkoztam tovább, hátha meghallja, de nem jártam sikerrel.

Vettem egy mély levegőt, majd behunytam a szemeimet, hogy újra megkíséreljem az alvást úgy, hogy Jimin konkrétan ölel engem. Nem volt szívem lerázni magamról a testrészeit, mert nem szerettem volna felkelteni, legalább ő aludjon, ha már én nem tudok. Mire sikeresen álomba merültem volna, Jimin ismét mozdult és közelebb csúszott hozzám. Morgott valamit az orra alatt, fejét pedig a nyakhajlatomba temette. Mivel iszonyatosan közel volt hozzám, így akárhányszor kifújta a levegőt a nyakamon éreztem, ezért sokszor bele is borzongtam. Még egyetlen ember sem volt hozzám ilyen közel, így ez az érzés teljesen ismeretlen volt. Nyeltem egy aprót és igyekeztem elterelni a gondolataimat, mert túl részeg voltam ahhoz, hogy gondolkozzak, ezért attól féltem, hogy valami olyat teszek, amit egyáltalán nem kellene.

Nem tudom, hogy meddig szenvedhettem az elalvással, de arra riadtam fel, hogy Jimin mocorogni kezd mellettem. Megdörzsölte szemeit, pislogott párat, majd amikor realizálta, hogy még mindig szorosan magához ölel szinte leugrott rólam. Nem mertem ránézni, hiszen nekem is nagyon kínos volt a helyzet főleg, hogy most már ő is ébren volt.

- Ugye nem történt semmi közöttünk? - szólalt meg rekedtesen.

- Tudtommal nem - ráztam meg a fejem, mire látszott rajta, hogy mennyire megkönnyebbült.

- Oké - motyogta, majd kikelt az ágyból és szó nélkül távozott a szobából.

Visszadöntöttem a fejem a puha párnába és behunytam a szemeimet. Legszívesebben sikítottam volna egy hatalmasat, viszont fejem már amúgy is majdnem szét ment, ezért csak gondolatban tettem így.

- A faszért vonzódom a fiúkhoz is - mérgelődtem magamban. - Miért nem lehetnék hetero? És miért kell pont egy ilyen jó pasinak jönnie? - tettem fel az újabb kérdéseket magamban, de ezekre én magam sem tudtam a választ.

- Kérsz gyógyszert? - állt meg az ajtóban Jimin, mire összerezzentem, hiszen nem számítottam arra, hogy majd bárki is megzavarja a nagy eszme futtatásom.

- A..aha - nyögtem ki nagy nehezen ezt az egyetlen szót és képzeletben jól tarkón is csaptam magam, amiért ilyen szerencsétlen vagyok.

- Akkor gyere - biccentett a konyha fele, mire csak bólintottam egyet és kikeltem az ágyból.