A szenvedély viharában [ÁTÍRÁS ALATT]

8. rész - A titokra fény nyílik

- Hé, Te kis nyom... akarom mondani Blanca. Bocsi, az én hibám volt.. bocsi, hogy neked mentem - felelte hirtelen Renson, miután jó erősen nekem hajtott a biciklijével. Én csak néztem rá, mint hörcsög az új ketrecre.

- Nincs semmi gond - mondtam vissza neki meglepetten, de addigra már színét sem láttam.

- Ez meg mi volt?! - nézett Emma bosszankodva Renson után.

- Fene tudja - vontam vállat, majd elindultunk órára.

Beértünk a termünkbe, s le is ültünk a szokásos helyre. Azaz én Martin mellé, Emma pedig Kathy mellé, ki  meglehetősen is durcása néz ki. Hirtelen egy kék pillangót vettem észre, ami a nyitott ablakon keresztül repkedett a teremben, gyönyörű szép volt.

Végre be is ért mindenki. Kezdődött az óra. Rensonnak látszólag nem nagyon volt kedve Ramonah mellett ülni. Ramonah viszont a szokásosnál és mérges szemekkel nézett rám... majd csak elmúlik ez a hét is.

Aria ismét odajött hozzám mikor véget ért az első óra, ezúttal Pamela és Kathy is...

- Te kis felvágós csaj! Miért kellett neked ebbe a gimibe jönnöd?! - ordibálta nekem Aria, még én értetlenül néztem a három cafkát.

- Jól mondja Aria, Blanca... már azzal kihoztál a sodromból, hogy megláttalak az udvaron! - vágta hozzám Kathy - Pedig akkor nem is ismertelek, de látom... kár volt megtennem!

- Engem is, pedig még akkor azt sem tudtam, hogy még a fiúmra és rászállsz! Te... ne mondjam ki, hogy mit ordibálnék ki rólad! - szorította össze festett szemöldökeit Pamela.

- Most őszintén.. mi bajotok van?! - kérdeztem haragosan tőlük.

- Az, hogy szennyezed az életünket! - válaszolt kérdésemre Pamela

- Istenem.. minek jöttetek akkor ti is ebbe a gimibe? - néztem szét a háromtagú társaságon, majd elsétáltam onnan.

- Ezt még megbánod! - mondta végül a hátamnak Aria dühösen.

Így telt el a gimi idő. Egész végig Emmával és a fiúkkal voltam, s természetesen a hátam mögött találtak ki rám szebbnél szebb beceneveket a lányok.

Délután 3 óra van. El indultam a parkba, az időjárás ismét kegyelmezett nekünk, mivel majdnem 30°C volt. Oda is értem. Renson már ott ált, nekidőlve egy fának.

- Késtél - mosolygott rám - Amúgy szia.

- Mond, mit akarsz? - tértem rá egyből a lényegre, abban a hitben élve, hogy elmondja és távozhatok.

- Hohó, lassabban! Ne vágjunk csak így bele a közepébe! - emelte fel vigyorogva mindkét kezét - Haladjunk sorjában.. először is, hogy vagy? - eléggé furcsállottam őt. Normál esetben nem érdekel ez a fiú, de most roppantmód érdekelt az, hogy mit akar nekem mondani...