Ezüst ketrec /Deidara f.f/ /Befejezett/

Váratlan vendék

Másnap reggel már jócskán fenn volt a minket körül vevő erdő lakói. Kivéve persze még az Akatsukit...Hát igen....Hosszú éjszaka volt a tegnapi az biztos...Na meg persze zavaros...Khm...Inkább nem részletezném.  A nap bársonyos sugarai világítottak be a szobámba. Meleg simogatásai lassan gyengéden ébresztget, jelezvén hogy nem kéne még téli álmot aludni. Lassan meg rebegtettem szempilláimat,  és ki nyitottam íriszem a világra. A fény retinámat célozza azonnal, ezért inkább fel emeltem fejem. Ott viszont két kék szempárral találtam magam szemben, amik engem néztek. Elmosolyodtam, amin ő is egy kis fiús vigyort ejtett, és feljebb csusszanva mellkasán, mert igen csupasz mellkasán aludtam. Egy puszit nyomtam ajkaira. szemeibe nézve mosolyog rám folyamatosan....Egy csókkal nyugtázta gesztusom, aztán mosolyogva lemásztam róla, és a szekrényhez rohantam, és ruhákat kaptam ki, majd a fürdő szobába tévedtem. Be álltam a zuhany alá. Nem szokásom, reggelente fürödni, de most úgy éreztem szükséges...Megengedve zúgtak végig testemen meleg vízcseppek, és úgy mosták le mindent. Nem állok sokáig, inkább haladjunk...Tegnap Pain azt mondta, hogy lesz egy meg beszélés, szóval sietnem kell...Zártam el végül, a fürdő után a vizet, és megszárítkoztam. Felkapva ruháim ki mentem. Dei az ágyon ül és a pólóját veszi fel. 

-Na mehetünk?-néztem rá kérdőn meg állva előtte csípőre tett kézzel. Kajánul elmosolyodott és megragadta csuklóm, magára rántott. Combjaira ültetett. Kissé megszeppenve néztem rá.

-Veled akár a világ végéig is elmegyek..-suttogta, és szenvedélyesen tapadtak össze ajkaink. Kezeim akaratlanul, is nyaka köré fonódtak. Levegőhiány miatt eltávolodtam tőle, és lemásztam öléből. 

-Gyere.-nyújtottam kezem felé, amit ő elfogadott és ki mentünk szobámból. A konyhában néhányan támasztották fejüket , hogy lenesen...

-Akane neked hangszigetelt falat fogok beépíteni!-mordult ránk Kakuzo

-Kimondta hogy hallgatózni kell?!-válaszolt Dei, miközben leültünk az asztalhoz Sasori mellé...Fejem színe ismét kezdett meg változni.

-Még hogy hallgatózott....A tegnap estét még a kínai nagy mollban is hallották!-motyogta Kisame az alvás és az ébren lét szélén. 

-Bocsánat...-motyogtam fejem lehajtva hogy ne nagyon lássák, totál vörös fejem.

-Semmi baj kislány...ne is törődj vele...-legyint felénk Kisame, de attól még ez kicsit ciki....Eléggé zavarban vagyok...Hirtelen Dei kezét éreztem ahogy meg fogja kezem, és rám mosolyog....Az gáz hogy minden zavarodottságom el is illant?! 

-Szóval ha mindenki ide figyel akkor mondanám a mai tudni valókat!-kómásan pillantott mindenki Painre-Tehát...Mivel a Shukakut nem tudtuk elfogni, így Deidara, és Tobi elmegy a Négyfarkúért! Akane, és Sasori! Ti meg Konohába mentek felderíteni a Kyubi jinjurikiének erejét. A Shukakut meg majd kicsit később fogjuk el! Kérdés?!

-Tobinak lenne!-nyújtózik a narancs gerezd

-Ha....-sóhajt Pain.-Halljuk mi lenne?

-Tehát a Shukakut nem tudtuk elfogni, de már Kyubira fáj a fogunk?

-Térj a lényegre!

-Semmi...Csak kíváncsiskodtam....-Pain és mindenki más is erre egy nagyot sóhajt, és tenyerébe építi kezét.

-Ha...Rendben menyetek! Már nekem is fáj a fejem...-motyogta a végét, és Konannal távoztak is.

-Remek döntés...-nyújtózik Hidan meg mindenki más is....Lassan elkezdtek kiszállingózni az emberek, azonban Kisame felénk jött.

-Na szóval...-állt meg előttünk-Milyen volt?

-Hm?-húzza fel szemöldökét Dei, azonban az arcom ismét kezdi felvenni a paradicsom legismertebb színét...

-Oh...Tudod mire gondolok....Jó volt?-vigyorodott...

-Hagy már őket...-mordult rá a mögötte elhaladó Tachi.

-De én csak érdeklődtem...

-Hát akkor ne tedd! Hm!-morogja Dei

-Ha...Jól van....Akkor tőled kérdezem kislány..-hajolt felém

-Kisame....Roston sültet csinálok belőled!-mondtam már rák vörösen

-Pedig úgy tűnik, hogy itt te égsz...-nevetett

-Szerintem meg te fogsz égni...-mondja öntelt vigyorával Dei 

-Oh...-pillantott rám és azonnal el is kapta szemeit rólam...Persze hogy tudja ilyenkor nem ajánlatos ránézni az emberre...-Jó jó...Bocsi leálltam...-remélem is kapcsoltam ki vérörökségem.-Tűzről pattant lány, az biztos...-összegezte Deinek. Ő meg csak rám pillantott...

-Lehet, de én így szeretem.-mosolygott...Ahw...bújtam hozzá...Elolvadtam....

-Senpai! Senpai!-rohant hozzánk Tobi

-Hm...Már megint mit akarsz....-mormogta, dühösen Tobit megölve pillantásával.

-Senpai! Képzeld Tobi is hallotta  tegnap a hangokat...-vinyogta

-Remek és?

-Semmi, csak Tobi szeretné tudni mi is volt az.

-Közöd?! Hm!

-Na de senpai....-hajtotta le fejét Tobi, majd rám fordította.-Akkor Akane. Légyszíves avasd be Tobit is...-vörös fejem már lassan Sasori hajával vetekedett, zavart pillantásomba nézve a narancs pofa, tette fel a kérdést.

-Öm....Ö....-akadt el szavam...Most tartsak felvilágosítót?!

-Naaaaa....Kérlek...Tudod hogy Tobi szeret!-hát most már...

-Szeresd anyádat nyalóka fej!!-ordította le Dei...

-Tobi jó fiú....

-Tényleg?! Nem látom!

-De senpai....Akkor viszont Tobi megy és hoz sarat, és elsajátítja a senpai művészetét.

-TOBIIII! MOST HALSZ MEG!-üvöltette, és ki kergette a konyhából.

-Hát akkor jó...-szólalt meg az eddig hallgató Kisame

-Öm..nekem mennem kéne készülni...-álltam fel

-Rendben kislány, de vigyázz magadra!-mondta felém Kisame

-Rendben úgy lesz, sushi..-hangsúlyoztam a végét és és egy könnyed lépéssel kint is voltam a konyhából. Fel mentem a szobámba, és összepakoltam. Éppen a köpenyemért nyúltam, amikor egy hangos robaj, aztán egy nyekkenés zavarta meg a szobámban uralkodó csendet. Gondolom Dei elkapta Tobit. Azonban hirtelen egy rossz érzés fogott el. Lábaim egyre gyengébbek kezdtek lenni, és hirtelen egy nagyobb lendületet vett alattam a föld. Meg kapaszkodva asztalom sarkában találtam meg ismét az egyen súlynak nevezett dolgot...Hu...Mivan egyen súly elhagytál?! Oda tántorogtam az ajtóhoz, és lementem. akkor láttam, hogy mindenki félkör ívben áll. Odaszaladtam Tachi mellé és akkor láttam meg a támadónkat...Egy elég ronda egyén mit ne mondjak...Azonban annyira ismerős...de honnan?

-Orochimaru! Mit keresel itt?!

-Pain...Ez aztán nem egy szívélyes fogadás...Pedig egy régi jó barát van itt ismét...

-Ne térj ki a válasz elől, te sikló!-mordult rá Kakuzo, a behatoló pedig csak végig nézett a társaságon...

-Nocsak Sasuke is itt van? Pedig tőled azért többet vártam fiam...Hiszen a mestered áll előtted... 

-Ch...maximum a cipőtalpam mestere vagy!-mormogta neki.

-De még mindig nem tudjuk miért is vagy itt!-tért vissza Kisame

-Nem miért kiért?

-Jó...Akkor kiért?-mondta unottan Hidan

-Azért a két újoncért...-hirtelen néma csend telepedett mindenkire...ereimben meg fagyott a vér ahogy szemeibe néztem...Értünk? De miért? Hirtelen egy érzés hatolt belém...Azonnal végig szemléltem mindenkit, aki ott volt. Mindenki ott állt, kivéve egy embert...