Forever (Átírás Alatt)

1.

Az én életem is olyan átlagos volt mint, a többi korombelinek. Legalábbis részben. Körülbelül két hónap múlva töltöm a huszat de még mindig gimibe járok. Szerencsére már nem olyan sokáig. Ebben a szüleim halála játszik szerepet. A nagynénémnél éltem, addig míg össze nem szedtem annyi pénzt, hogy tudjak magamnak venni egy kis házikót.
Egyik este úgy gondoltam elmegyek futni egyet. A házamtól nem messze volt egy erdő a város határában. Emellet az erdő mellett haladtam el, amikor kiálltozást hallottam.  Berohantam egy mellék utcába és egy férfit pillantottam meg. A férfi félholtan feküdt előttem vérben ázva. Gyorsan oda szaladtam, és a pulóverem a véres nyakához szorítottam.
-Uram! Mi történt?!- kérdeztem pánikolva, de a férfi nem tudott megszólalni, csak nyöszörgött.
Éppen a telefonomért nyúltam, hogy hívjam a mentőket, amikor lépteket hallottam magam mögül. Riadtan hátrafordultam de nem volt ott senki. Éppen fordultam volna vissza amikor egy sötét alak jelent meg a férfi másik oldalán, majd legugolt és rám nézett.
-Josette, te vagy az?!-kérdezte az "alak". Az utcában felkapcsolódott a közvilágítás és végre megpillanthattam a titokzatos személyt. Egy srác guggolt elöttem vére pólóval. Nem tudtam mire vélni ezért elkezdtem egyre jobban pánikolni. Hirtelen az egyre kevésbé lélegző férfira pillantottam. Éppen tárcsáztam volna a mentőket de ez a bizonyos srác megállította a keszem így rá néztem. Gyönyörü zöld íriszei voltak. Majd a tekintetem tovább siklott telt ajkára. De valami nem stimmelt. Véres volt a szája is. Megijedtem de erősebben kezdte szorítani a kezem és a szemembe nézett.
-Tedd le a telefont. Nem kell hívnod senkit. És ne pánikkolj, nyugodj meg.
Nemtudom miért, de azt csináltam amit mondott és már nem is pánikoltam. Majd hirtelen eszembe jutott az előző kérdése.
-Nem tudom ki az a Josette-mondtam szinte suttogva.
-Ó drága ne is törődj vele, csak hirtelen összetévesztettelek valakivel.-
Oké ez elég bizarr.
-Nem kéne hívni segítséget?! Ez a férfi mindjárt meghal itt mellettünk.- kérdeztem kissé felháborodva ugyanis mégis csak egy ember életéről volt szó.
-Vele se törődj.- felelte és egy laza mozdulattal kitörte a férfi nyakát. Nagyon megijedtem. Gyorsan felpattantam és rohanni kezdtem. Ez mind hiába, mert egy másodperc alatt az előbb még a túloldalon gugoló srác velem szembe került. Újra a szemembe nézett és felmutatta a mutató újját.
-A-a ne szaladj sehová. Veled még van egy kis dolgom!- ledermedtem. Közelebb lépett hozzám úgy hogy az ajkaink majdnem összeértek. Újra a szemébe néztem. Mostmár nem zöldek voltak a szemei hanem korom feketék.
-M-mit akarsz tölem?- kérdeztem dadogva.
-Nyugi ha nem ellenkezel nem fog annyira fájni- mondta majd láttam ahogy szélesebbre nyitja a száját. Szemfogai megnőttek és hegyesek lettek. Beleméjeztette a fogait a nyakamba, majd éreztem ahogy gyengülök. Már teljesen az ájulás szélen álltam amikor éreztem, hogy abba hagyta. Egy laza mozdulattal elővett a zsebéből egy vászon zsebkendőt és elegánsan letörölte a vért a szájáról. Majdnem összeestem, amikor elkapott.
-Figyelj!! Szedd össze magad és menj haza. Felejts el mindent ami itt történt, de a következő napokban hordj sálat. Egész este buliztál és sokat ittál. Ha kérdezik miért van sál a nyakadba ne mondd el! De ha nagyon kíváncsiskodik az illető azt feleld hogy kiszívták a nyakad. A véres pólódat pedig még ma égesd el. Akkor most menj haza és ne emlékezz semmire.- nézett újra mélyen a szemembe. Kicsit szédelegve de elindultam hazafele. Nemtudom miért de azt tettem amire kért még mielőtt bementem volna a házba levettem a pólómat és egy fém szemetesbe dobtam. Bedobtam a póló mellé egy égő öngyújtót és lángra is lobbant. Egy szál melltartóban sétáltam tovább amíg be nem értem a házba. Gyorsan lezuhanyoztam, és ledőltem aludni. Reggel mikor felébredtem megmosakodtam, utána pedig elkezdtem kutakodni a szekrényembe. Sehol se találtam azt a pulóvert ami kellett volna nekem. Nem törődve tovább a kereséssel lementem a konyhába és csináltam magamnak egy kávét és kerestem valamj fájdalom csillapítót ugyanis szét szakadt a fejem. Nagyon sokat ihattam tegnap hogy semmire nsm emlékszem. Bekapcsoltam a híreket és leültem a kávémmal együtt.
"Most találtak rá a nemrég eltűnt üzletemberre holtan Forkswill egyik szűk utcáján. Figyelmeztetjük önöket hogy sötétedés után maradjanak otthon ugyanis az elkövető még szabadlábon van"  
Fejezte be a hiradós nő a mondandóját. Kicsit megiedtem mert felismertem ezt az utcát ugyanis itt van tőlem nem messze. Néztem tovább ahol éppen azt mutatták ahogy a hullazsákban éppen szállítják el a holttestet. Ami még jobban meglepett az az volt hogy az út szélén volt egy polóver ami pontosan ugyan úgy nézett ki mint az a fölső amit ma reggel kerestem. Érdekes...