NEW HOPE x Derek Hale Fanficiton [Hun]

The Problem

Talán nem is lepődtem meg amikor a szüleim közölték hogy elválnak. Az egész gyerekkorom nem telt semmi mással, csakhogy azt kellett hallgatnom hogy veszekednek egymással állandóan. Hol anyát hol apát kellett fedeznem, hogy a szeretőivel találkozhassanak. Habár ez anyámra volt inkább jellemző. Emlékszem először 13 évesen kaptam rajta, ahogy az egyik kollégájával kufircolnak a konyha pulton. Na akkor életemben először megbántam hogy ellógtam az utolsó két órámat. Anyám persze nagyon ki volt bukva. Akkor emelt már sokadszorra rám kezet, viszont akkor először el kaptam a kart mely nagy suhintással közeledett felém. Szemébe nézve láttam a haragot de nem érdekelt. Megmondtam sőt ordítottam neki hogy egy büdös szajha, hogy nem érdemli meg apámat és ha még egyszer kezet emel rám a gyámügynél fogok kikötni.
Anyám őszintén sosem szeretett. Nem emlékszem hogy vett volna nekem ruhát vagy játékot. Hogy beszélt volna velem bármi anya lánya bizalmi dologról. Sokszor semmibe se vesz. Mintha csak szellem lennék.
Ellenben apámmal, aki mindig ott volt velem. Eljárt vásárolni , szülőikre járt és mindig amikor jött értem a suliba és elvitt fagyizni vagy a helyi cukrászdába ahol a nénikém, apa húga is dolgozott.

Fellélegeztem és nagy megnyugvás lett úrrá rajtam amikor kimondta a bíró az elválást.... Egy pillanatra. Eljutottunk oda hogy a 18 éven aluli 16 éves kamaszt, névszerint Nicole Barthory anyja felügyeleti jogára bízzák...

-Nem, nem,nem! -ugrottam fel a székből- Nem fogok ezzel a szukával meg az összes többi akárhány kanpajtijával egy fedél alatt élni!
Keltem ki magamból és idegesen támaszkodtam a padra miközben szúrósan farkasszemet néztem a bíróval.
-Sajnálom Miss Barthory de nincs más választás, az anyja kérvényezte.
-Anya? Az meg mi? Enni kell vagy inni? -hánytam a szemére -Ez nem egy anya. Az akiért 7 éves korában nem képes az 5 percre lévő munkahelyéről eljönni a lányáért a suliba és az így este 6 ig az iskolába marad a takarító nénivel. Az aki a saját lánya születésnapját nem képes tudni. Az aki nem hajlandó vele foglalkozni. Ez lenne egy anyuka? -néztem anyámra aki forrt a saját vérében, vérszemet kapva.
-Jobban jársz ha befogod a szádat te hálátlan! Így neveltelek? -mire ki mondta volna már közbe is szóltam.
-Nevelni? Hát ha ez a nevelés akkor csak szólok mindenkinek -fordultam körbe a terembe ami szinte viszhangzott harsogó hangomtól- ha ez a nevelés baromi gyorsan ki fog halni az emberiség ha ilyen... Nőkön múlik a világ -fordultam vissza anyámhoz aki csak azért nem mert megmozdulni mert tudta nagyobb baj lenne belőle és félti a seggét. Magamban persze örültem hogy végre ki adhatom minden feszültségem hogy végre a szemébe hányhatsam minden problémám okozóját.

Rá meredtem a bíró úrra aki csak feltolt ráncokkal gondolkozott hogy most mit találjon ki. Vajon mit? Bízzon rá apámra és boldog életem lesz! Elegem van a folytonos fájdalomból kínokból.
Sóhajtott egyet, talán kettőt is, át nézett pár papirost és kezdett feszültté vállni a hangulat. Anyám hangosan kopogott körmeivel a fenyő pult mögött és láttam, láttam az arcán hogy most kétségbe esett. Tudom hogy csak azért akarja hogy vele maradjak hogy a kedvezményeket megkapja helyettem, mivel nem dolgozik csak mindenféle támogatásból él. Igen amit elmeséltem hogy rajta kaptam őket rá pár napra ki rúgták, és azóta nem is ment állásinterjúra. Csúnya dolog a kárörvendés, de piszkosul élvezem.

-Rendben -szólt fel a bíró és rám emelte tekintetét- döntsön magácska. Anyjával vagy apjával szeretne élni?
Lassan apára néztem, akit elnézve eléggé kínosan érint hogy ilyen idegbeteg felesége van. Vagyis már csak volt.
-Apámmal. -haloványan elmosolyodtam majd amit elém tolt papírt egyből alá írtam és azzal a lendülettel anyámék is. Anya... Már csak egy idegen szóként ízlelgettem a számban. Egy homályba vesző értelmetlen szó.

4 Órával később

Apám kocsijában ültem. Pontosabban a vezetői ülésben amíg a dolgaim pakolta bele a csomagtartóba. Költözök hozzá. Rá markoltam a fekete bőr, Audi kormányba. Mennyei érzés volt hogy le léphetek a városból az egész kócerájból, magam mögött tudhatok mindent. Nem kötődik ide olyan hű de sok jó emlékem. Sőt szinte csak rosszak. Most mégis volt bennem egy kis kétely, megspékelve hatalmas izgalommal.

Csak néztem ki a szélvédőn a lassacskán lemenő napkorongot. Fénye megcsillant a rozsda vörös hajamon amely a hasamig ért szinte. Egyhe tenger hullámok rajzolódnak ki belőle. Kezdtem türelmetlen lenni szóval elő vettem fém cigaretta tokom és rá gyújtottam hogy gyorsabban teljen az idő.
-Te mikor szoktál rá a bagóra? -nézett be az ablakon apám és komoran nézett rám szürkés szemeivel.
-Mintha nem tudnád... -halkan elnevettem magam és bele slukkoltam.
-Na szállj át az anyós ülésre kisasszony -kinyitotta a fekete szépség ajtaját és kiszálltam. Át csapódtam a másik oldalra és bele huppantam a bőr ülésbe.
B

eszállt és rám nézett. A szemeiben láttam valamit. Valami aggodalmat. Mondani akart nekem valamit de nem tudom hogy mit. Vagy a reakciómtól félt vagy nem is tudom. Csak néztem rá hogy hátha hátha. Kezét a kormányon pihentette. Karján egy Rolex óra fénylett ezüstösen. Igen ő az ügyvédi állásból elég szépen megél.
-Apa? -tettem kezem az övére- Valamit el akarsz mondani igaz?
Lassan rám nézett. Nézte, nézte zöld szemeim majd csak szóra nyílt a szája.
-Nos ... Igen tudod elköltöztem egy jó ideje már otthonról igen... Nos nem tudom hogy fogod fogadni de abban a városban ahol lakok, közvetlenül a szomszédban él egy csodálatos egyedülálló anyuka... Hát ami azt illeti elég gyakran...
-Értem teljesen bele vagy zúgva a nőbe és randizgattok. Világos mint a nap, nincs ebben semmi. Megérdemelsz egy normális kapcsolatot. De ha ez is olyan bolond lesz mint Caroline, esküszöm le ütöm. -persze apám erre hangosan nevetett. Végre boldognak látom és jó kedvű. Sokkal jobb állapotban van mint fél évvel ezelőtt amikor utoljára találkoztunk. Mosolyogva figyeltem őt. -És hogy hívják a nőt? -bár idegen a nőci de máris szimpatikus.
-Melissa McCall. Van egy fia Scott. Az iskolai Lacross csapat kapitánya. Melissa szerint elég furcsa mostanában de rendes egy kölyök. Biztos kedvelni fogod.
Sóhajtottam majd bólintottam egyet. Eközben apa gyújtást adott és felberregett a motor és halkan duruzsolt. Még egy utolsó pillantást vetettem a régi "otthonomra" miközben ki álltunk a kocsi feljáróról és elhajtottunk a ház előtt.
-Szóval Bacon Hills? -tettem fel a napszemüvegem.
-Bacon Hills.