A szenvedély viharában [ÁTÍRÁS ALATT]

11. rész - Ha harc, hát legyen harc!

Ma nem a megszokott napsütésre keltem. Esik az eső. Már nagyjából nincs is világos ily reggel, hanem mindig egyre sötétebb. Ahogy haladunk a tél felé, az óraállítás nem szabad kifelejteni.

A lezuhanó esőcseppek hangja hallatszik az ablakon, miközben készülődtem. Emma családját ismerve esős időkben autóval viszik, azaz ma is egyedül megyek. Az esernyőmet kinyitva léptem ki a borongós világba. Egy hagyományos záport kapott a városunk, tehát jobban jártunk, mint mondjuk egy felhőszakadással... Az utcákon álltak a pocsolyák, de még így is sokan voltak gyalog.

Lassan, de biztosan oda is értem. Mivel esett az eső, ezért bemehettünk volna az ebédlőbe, még be nem csengettnek.. állítólag.

- Sziasztok gyerekek! Renson és Mark, ti menjetek az ebédlőbe - ekkor mink is utánuk akartunk menni - Sajnálom, de tele van az ebédlő... elnézést, de az udvaron kell lennetek a becsöngetésig! - állított meg minket elénk kirakva kezét, majd ő s bement ügyelve arra, hogy mi viszont ne. Hogyhogy tele van?! Minő véletlen.. pont csak a mi osztályunk nem fér be, mily egybeesés...

- Ez aztán zsírkirály! komolyan kiküld minket a szakadó esőbe?! - háborodott fel Aria.

- Nem igazság, hogy Renson és Mark bent lehet a meleg ebédlőben, minket meg kiküld ide! Hát basszus, miért nem jön ki ő is?! - morgolódott Martin is.

- Épp ez az! Mit képzel ez magáról?! Szétázik a frizurám, és a sminkem se szereti ezt a rohadt csapadékot! - üvöltött Ramonah.

- Ramonah, komolyan ez a legnagyobb bajod? Hogy tönkremegy a Barbi baba képed? Mellesleg.. akik okosak, azok hoztak esernyőt - mutatta fel Kevin, majd rögtön szemet is forgatott, mert Rami úgy gondolta kitúrja őt a saját ernyője alól.

- Próbáljunk megnyugodni... kell a matek órára az erő!  -nyugtatta a népet James.

- Mibe fogadjunk, hogy csak őket nem szólítja fel... a kis kedvencei... - szitkozódott Pamela.

- Jaj Pamela... tán csak nem féltékeny valaki? - mondta Emma örömmel, kihasználva a helyzetet.

- Emma, most nem kellenek a poénkodásaid! - védte meg Kathy.

Ezt a mesés átkozódást a csengő zavarta meg, evvel jelezve, hogy kezdődik az első óra, ami persze hogy matek. Ázottan, fázva és bosszúsan vándoroltunk be a termünkbe, hol Mr. Tom már várt ránk.

- Szóval... Remélem nem volt túlságosan is hideg kint! - mondta a tanárunk, a tollával játszogatva.

- Nem, egy kicsit se - mondtuk csendben egymásra nézve, iróniával.

- Nem? Akkor nem gond, ha ma is osztályozlak titeket! - Majd kiosztott egy csomó papírt - Ceruza, radír, hegyező, minden mást eltenni!

Ez az ellenőrző brutálisan nehéz volt... alig tudtam pár feladatot megoldani, pedig mindig is jó voltam matekból... Mikor mindenki befejezte, Mr. Tom egyből le is osztályozta, ezzel tovább ásva a sírunkat.