Várj meg! (LASSAN FRISSÜL)

5.

Átfutott az agyamon, hogy mi lenne ha igazából vészhelyzet lenne? Mondjuk elkezdek fuldokolni a saját nyálamtól mert berepült két ninja az ablakon és gyomorszájon karatéztak, ezzel engem a saját testnedvemben való úszkálásra ítélve miközben olyan hangot adok ki mint egy bedrogozott kecske.

Aztán hirtelen bevillant, hogy mi van ha egy őrült agyhurutot kapott tudós tart fogva teszt alanyként és már kísérletezett is rajtam, de balul sült el és azért nem jön fel egy apolónő sem mert nekem már befellegzett. Kifejezetten élénk a fantáziám ha arról van szó, hogy jó indokot kell kitalálni.

Inkább nem folytattam a bizarabbnál bizarabb összeesküvés elméletek lehetetlenül agykárosító gyártását, hanem végignéztem magamon is tüzetesebben.

Ohh yass , én sem úsztam meg, hogy a kezembe ne kapjak egy tűt, de erre érdekes módon mem volt egy átlátszó cső sem kapcsolva, hanem csak magányosan árválkodva lógott ki a műanyag leragasztott része a bal könyökhajlatom alól egy arasszal. A bőrömön kissebb karcolások és lilás foltok harcoltak a dominanciáért, hogy az ember őket vegye előbb észre. Legalábbis azokon a területen ilyesfajta háborúk dúltak ahol nem takarta a szúros fásli, vagy a jellegzetes kórházi köpeny a testemet.

ÁCSI. VÁRJUNK CSAK.

Gyorsan elkezdtem fészkelődni annak reményében, hogy leellenőrizhetem, ez nem olyan tipikus kórházi köpeny ami elől takar , viszont hátul nyitott. Megkönyebbülten fújtam ki a bent tartott , elhasznált oxigén adagot amikor biztosra vettem, hogy rajtam valami elegáns nagymama otthonka szerű hálóig van. Kifejezetten csinos darab a maga mocsárzöld és kávébarna virágaival , no meg az előnyös ápol és eltakar szabásával. Magyarul hányni tudtam volna tőle de legalább ebben nem kellett attól tartanom a lepellel ellentétben, hogy villantok egyet amikor a folyosókon cirkálok.

Unottan birizgáltam a hajam ami valószínüleg olyan kócos volt mintha belefészkelt volna egy kolibri család, és még a harmadik nemzedék is itt lakna. Egy spontán ötlettől vezérezlve felkászálódtam, azzal a szándékkal, hogy na én most meghódítom a folyosókat mert én vagyok itt a Jani. 
Tervemet keresztezte, hogy az a fura gép rám volt csatolva. Oké , no problem. Megoldom.
Amikor nyúltam a tépőzáras részhez ami a karomhoz volt erősítve , hogy kiszabadítsam magam , hirtelen kivágódott az ajtó, nekiütközve a mellette álló falnak.

-Hupsz....etős a huzat - mosolygott rám a már régóta várt ápoló.
-Öhm. Jónapot? -próbáltam illedelmes lenni de megjelenésemet némileg csorbitotta a tény , miszerint éppen szökni próbáltam.
- Miben segíthetek? - kérdezte kedvesen , figyelembe sem véve amit az előbb mondtam. Majd amikor eljutott a tudatáig , miszerint egy beteg vagyok aki az ágya mellett ácsorog és szerencsétlenkedik , talán még meg is rongálja az egyik kórházi eszkötz azzal hogy leoperálja magáról , szúros szemmel hozzátette - Feküdjön csak vissza kisasszony!
Komolynak akart tűnni, de egyszerűen lehetetlen volt, hogy az emberha rá néz ne egyből azt vegye le, milyen kellemes is a kisugárzása. Pedig még a szemöldökég is összehúzta, a szemével hunyorgott és az orra körül is jelentek meg kissebb ráncok, hogy nyomatékot adjon a szavainak. Kezét a csípőjéte vágta.
Egészen aranyos volt a megjelenése , az apró termetével ,néhol ősz hajszálakkal átfont gesztenyebarna hajával amit gondosan egy kis kontyocskába rendezett a feje tetején, hogy onnan szemlélje a világot .
Kelletlenül visszamásztam az ágyba, sóhajokkal tudtára adva nem tetszésemet.
Amikor úgy ítéltem meg , hogy pontosan úgy fekszem ahogyan felébredtem végre elkezdhettem a számomra érdekesnek ígérkező csevejt.
- Csak úgy mellékesen , meg tudná mondani miért is vagyok itt? Fél órája nyomkodom a nővérhívot abban reménykedve, hogy valaki válaszol nekem erre..

Nah , a kövi résztől beindulnak a dolgok végre✨
Az ösztönzésemre való kis betlehemi csillag megnyomása továbbra is kellemes érzéssel töltene el HA VALAKI VENNÉ A FÁRADSÁGOT ÉS LEFEJELNÉ nem törődve az agyhugykövesedés kockázatával💕✨😂🔥