Maybe life is more

24.

1 évvel később

Miután Clarke elment Lexa összetört,naívan azt gondolta,hogy a lány tényleg kedveli őt és van köztük valami,de nagyon hamar rájött,hogy mekkorát tévedett.
Luna volt az aki közölte vele,hogy Clarke elment,ezek után ismét elzárkózott mindenki elől,tanult,olvasott,elvolt a saját kis világában mindaddig míg meg nem ismerte Anyát. A lány szaktársa volt az egyetemen,ő volt az akinek nehezen de sikerült Lexát visszahoznia az életbe és egy kis boldogságot vinnie bele.

-Lex este lesz egy kis buli van kedved jönni?
- Mondtam már,hogy ne hívj Lexnek-mondta a barna hajú lány mérgesen.
-Igenis Parancsnok-emelte fel a kezeit védekezően a lány- de most komolyan olyan ritkán mozdulsz ki én csak aggódom..
-Elmegyek-szakította félbe Anyát-csak ne kezd el megint.

Hangos zene,alkohol,egymással enyelgő párok,tipikus egyetemi buli. Lexa ki nem álhatta az ilyesmit csak azért jött el,hogy Anya leszálljon róla. Kedvelte a lányt és tudta,hogy többet érez iránta de mióta Clarke itthagyta teljesen elzárkózott a szerelemtől,tökéletesen megvolt egyedül. Legalábbis erről próbálta meggyőzni önmagát.

Már hajnali 2 óra is elmúlt mikor Lexa úgy döntött lelép,szüksége volt a friss levegőre.
Kedvenc helyére a parkba ment. Akárhányszor arra járt az emlékek újra és újra lejátszódtak benne miközben ürességgel árasztották el.
Már vagy egy órája nézte a csillagos eget mikor egy nagyon ismerős hangot hallott meg.

- Miért van az,hogy mi ketten  valahogy mindig megtaláljuk egymást?