Hercegnőt nevelek/Befejezett/

Hercegnőt nevelek

Egy autó balesettel kezdődött az egész. A családban nekem már csak a nagynénim volt. A szüleim születésemkor meghaltak, a nagyszüleim pedig jóval hamarabb. Most pedig az egyetlen családtagomat is elvesztettem. A nagynéném 3 hete meghalt egy balesetben. Már egyedül lakok New York-ban. Még középiskolás vagyok, de nemsokára belépek a nagybetűs életbe. Mostantól viszont anyuka.

A nénikémnek volt egy kislánya. Nagyon szerette őt. Viszont mivel eltávozott, így a szőke hajú kis lányt az én gondjaimra bízta. Amikor előtte beszéltem vele azt mondta, hogy, ha valami történne, vele neveljem fel az ő szeme fényét.

Rose most kezdte az iskolát. Reggel, amikor felkeltünk ő elindult fogat mosni én pedig csináltam neki reggelit. Az anyukája halálát nehezen fogadta, de mindig próbált mosolyogni. Míg ő evett én elkészültem és elővettem a fésűt. Éppen felgumiztam a hajam, amikor oda állt elém.

- Megfésülsz?- kérdezte a tükörből nézve engem.

- Persze. Hogy csináljam meg a hajad?

- Ahogy Elen néni csinálta.

Ezzel eszembe jutott, hogy milyen szépséges hercegnőnek érezte magát a frizurától. Ahogy készen lettünk elindultunk a sulijába. Amikor beértünk az iskola kapuin láttam pár szülőt, aki furcsán néz rám. De nem érdekelt. Az évnyitó 30-40 perces volt. Ez után az osztályterembe mentünk. Rose leüt az ablak mentén a középső padba, én is mentem utána. Neki támaszkodtam a falnak és úgy hallgattuk az új osztályfőnököt. Amikor befejezte a mondandóját hozzám fordult és gúnyosan nézet rám.

- Elnézést. Nem tudtam nem észrevenni, hogy nagyon fiatalnak látszol szülőnek. Te lennél Rose testvére?

- Nem a testvére vagyok. - néztem le zöld szemeibe a mellettem lévő kislánynak.

- Akkor kije vagy neki?

-A gondviselője vagyok. - mondtam és néhány anyuka felnevetett.

- Értem. – mért végig. - Van valakinek valamilyen kérdése?- nézett körbe, de senki nem kérdezett.

Elindultam a suliba. Az osztályfőnök mindenről tudott szóval nem voltam bajban. Amúgyis ma csak 10 órától kezdődik az iskola. Tekintettel arra, hogy ez nyár óta az első nap. Egy fiatal tanár úr az. A neve Noah Miller és 28 éves. Ő a legbefolyásosabb tanár. Mindent tud a családomról. Valahogy csak neki tudom elmondani. Éppen a terembe mentem, amikor a hátam mögül meghallottam a hangját.

- Shirley vége Rose évzárójának?

- Tanár úr, igen. Most jöttem onnan. Mellesleg nagyon szépen köszönöm, hogy falazott nekem.

- Semmiség. Na menjünk.

Kinyitotta az ajtót és bementünk. Ezek után kezdtem megijedni. Mikor tudok, majd elmenni Rosert? Hiszen ma délutánig vagyunk. Szünetben oda mentem az osztályfölökhöz.

- Baj van. – mondtam neki ijedt arccal.

- Ha az a baj, hogy nem tudsz elmenni Rosert, akkor ne aggódj. Elmegyek érte ebédszünetben. De akkor ide kell hoznom. Felvállalnád? – kérdezte óvatos mosollyal.

- Igen. Nekem kell őt felnevelni szóval ezt is vállalom.

- Akkor megegyeztünk.

Ahogy megígérte elhozta őt, de ahogy beléptek a terembe a tanár úrnak teljesen vörös volt az arca. Oda mentem hozzájuk.

- Mi a baj tanár úr? – kérdeztem aggódva.

- Azt nem mondtad, hogy ilyen aranyos. – rakta a kezét a szája elé.