A Szerelem Nem Könnyű [ BEFEJEZETT]

39. rész

Tudjátok, hogy milyen érzés az, ha azzal az emberrel vagy együtt akit tiszta szívedből szeretsz, mindent megtennél érte és ez kölcsönös is? Fantasztikus. Most én vagyok a legboldogabb ember a világon. Újra együtt vagyok Mattel , újra boldog vagyok. Most már semmi és senki sem állhat közénk. Se Emma, se senki más.

A mai nap Jackékkel is nagyon jó volt. A kis „csapatunk" újra együtt van. Miután már kezdett sötét lenni, lassan mentünk is haza. Matt azt akarta, hogy nála aludjak, de mondtam neki, hogy ne siessük még ennyire. Nem tetszett neki annyira, de beleegyezett. Mivel kicsit messzebb lakok a Starbucks-tól, ezért Matt haza kísért. Jó érzés volt, hogy újra össze kulcsolt ujjakkal sétálnunk.

Alex Olsen szemszöge:

Minden nap egyre jobban szeretem Lorant. Tudom, hogy Ő csak úgy néz rám, mint egy barátra és soha nem fog többet érezni, én mindig szeretni fogom. Most, hogy nincs együtt Matt-tel és most mi is barátok vagyunk, úgy döntöttem, hogy ma elhívom egy vacsorára. Vagy mondhatjuk azt is, hogy elhívom Őt egy randira.

A part mellett van egy kis, meghitt étterem, oda viszem. Már rendeltem is asztalt. Gondolkoztam, hogy milyen ajándékot vegyek neki .Arra jutottam, hogy egy nyakláncot veszek neki, amin egy L betű van. Tudom, hogy a plázában lévő ékszer üzletben lehet ilyen nyakláncot csináltatni, ezért oda mentem. Bár ne tettem volna. Olyat láttam, amit még a rémálmaiamban sem akartam volna látni. Matt és Loran csókolóztak. Abban a percben a szívem összetört. Fogtam magam és haza mentem. Szerencsére se Matt, se Loran nem láttak meg.
Nem gondoltam volna, hogy ezek után még képes össze jönni újból Matt-tel.

Loran Morgan szemszöge:

- Szia Alex. - köszöntem neki suli után, mikor már mindenki ment haza. A mai nap elég könnyű volt, s gyorsan el is telt.- Valami baj van Alex? - kérdeztem meg, de Alex mintha meg sem hallott volna, és meg sem látott volna, ment tovább. Bevallom ez egy kicsit fájt. Egy ideje már barátok vagyunk, s tudom, hogy akkor szokott „flegmázni" ha rossz napja van. De semmi rossz nem történt vele ma és senki sem bántotta meg. Talán.

- Minden rendben? - ért utól Kenzie. Néztem Alex elmenő alakját és semlegesen megráztam a fejem.

- Nem. Valami baja van Alex-nek. - fordultam Kenzie felé. - Ma elmegyek hozzá.

- De te nem is csináltál semmit.

- Akkor miért nem köszönt?

- Hát azt nem tudom. - indultunk mi is haza.

A tanulás után már mentem is Alex-ékhez. Egész úton azon gondolkoztam, hogy ha én tettem valamit Alex-el, akkor mit is csináltam vele. Miután oda értem, idegesen indultam meg az ajtó felé. Kopogásom után, egy harmincas évei végén járó nő nyitott ajtót. Vagyis Alex anyukája.

- Szia, miben segíthetek? - mosolygott rám kedvesen.

- Jó napot. Alex itthon van? Loran vagyok, az osztálytársa.

- Persze, fent van a szobájában. - invitált be a házba.

- Köszönöm. - s mentem is fel Alex szobájába.

Nagy levegőt vettem és kopogtam.

- Gyere. - kiabált ki Alex.

- Szia. - köszöntem neki. Alex az ágyán feküdt, de amint meghallotta, hogy én vagyok azonnal felkelt és közelebb jött.

- Szia. Te? - nézett le rám.

- Beszélni szeretnék veled. - mondtam ki határozottan.

- Velem? És miről? - ült le az ágyára.

- Valami bajod van velem? Ha igen, akkor mi? - ültem le melléje.

- Miért lenne veled bajom? - fordult felém.

- Mert ma, mikor köszöntem neked, akkor mintha meg sem hallottad volna, mentél tovább.

- Nincs semmi bajom. - mondta egy kicsit idegesen.

- Alex, ismerlek. Tudom, hogy valami bajod van.

- Újra együtt vagy Matt-tel? - a szemében azt láttam, hogy csak is az igazat akarja hallani. Hát persze, hogy ez a baja.

- Igen. De ez miért baj? Hisz mi csak barátok vagyunk.

- Mert én szereltek, nem érted? - állt fel és idegesen gesztikulált. - Egyre jobban szeretlek, te meg ezt csinálod.

- Istenem fogad már el, hogy én és Matt újra együtt vagyunk. - mondtam már hangosabban.

- Jó, elfogadom. Valahogy. De ha megint szakítasz Matt-tel, vagy ha újból megbánt, akkor ne gyere hozzám sírva. Mert már nem ÉRDEKELSZ. - kiabálta, majd kiment a szobából, maga után becsapva az ajtót.