A nap mikor megöltelek (VJin ff)

Prológus

Unottan figyeltem ki a kávézó ablakán. Tekintetem csak az ürességet és az érzelmek hiányát fejezte ki. Hát ilyen vagyok én... Még ő is megvárat hát ez hihetetlen... pedig megkértem, hogy most az egyszer ne késsen el a munkából... oké, hogy az unokahúgom, de attól még ugyan úgy dolgoznia kéne nem pedig nekem kellene, mint a főnök.

Felkeltem az asztaltól, mikor hallottam a kis csengőt, ami mindig jelezte, ha valaki bejött vagy kiment a bejáraton. Mivel nem volt senki bent így a kimenni verzió esélytelen volt. Az ajtó felé pillantva reménykedtam egy kicsit, hogy talán az én drága MinSeo-m lesz az, akinek már 2 órája itt kéne lennie... De csalódnok kellett, mivel egy 70 év körüli nő ácsorgott az ajtóban. Egy mosollyal odamentem majd levettem a kabátját. Ismerős illata csak még jobban mosolyra késztetett.

-Kim asszony-üdvözöltem, de ő csak leintett engem és helyetfoglalt a pultnál. Felvontam a szemöldököm, majd csak egy apró sóhaj hagyta el ajkaim.

-Nincs időm fecserészni!-szólalt meg és azonnal integetett nekem, hogy menjek oda hozzá. Mire odalépdeltem csak elnevette magát-Hát téged meg mi lelt drágám? Olyan lassúcska vagy! Nem tán szerelmi bánatod van angyalom?-mosolyodott el szélesebben és megcsípte az arcomat.

-Kim asszony... ahoz, hogy szerelmi bánatom legyen kellene egy szerelem is-fintorodtam el-Mi ennyire sürgős, hogy 3 órával előbb jött, mint szokott? Nem akarom, hogy valami bajba keveredjen...-féltettem. Igaz, hogy 70 éves, de olyan, mint egy 16 éves tini. A gondolatra azonnal elkuncogtam magam.

-Megálmodtam a jövődet aranyom és nagyon izgatott vagyok miatta! Nagyon jó sorsod lesz a jövőben csak dolgozz szorgosan és állj szóba idegenekkel-kacsintott nekem, mire az arcom halvány pírt vett fel.

-Asszonyom... Ne csinálja ezt velem! Tudja nagyon jól, hogy nem szeretem, ha zavarban vagyok! Annyira hülyén nézek ki!-akadtam ki, de ő csak elnevette magát-És még ön is kinevet... Mindjárt bezárok és vége lesz a napnak!-morogtam, majd a szokásos feketéjét csináltam meg.

-Jajj Jin... Annyira kislányos vagy így 22 évesen is!-mosolygott édesen-Olyan vagy, mint édesanyád volt-suttogta egy kicsit halkabban, mire nekem akaratom ellenére is könnyes lett a szemem-Sajnálom Jinie... Nem akartalak elszomorítani, de nem akarom, hogy egy érzelmetlen ember legyél... Te egy nagyon becsülendő ember vagy bárki bármit mond... Az pedig, hogy másságod is van, nem gond! Ne hibáztasd magad! Ez normális!-fogta meg a kezem, mire én csak elnevettem magam.

-Köszönöm Asszonyom... De vigyázzon az izgulással nehogy a szívének valamilyen baja legyen!-kuncogtam, majd elkezdtem törölgetni a gépeket.

-Nagyon vicces fiúcska lettél te Kim Seok Jin!-fenyegetett meg kuncogva-Nem is vagy kíváncsi mit álmodtam a jövendőbeli pároddal kapcsolatban?-vonta fel a szemöldökét, miközben belekortyolt a kávéjába.

-Az utolsó 4 alkalommal is ezt mondta Kim Asszony... aztán még mindig itt vagyok egyedül-tártam ki a kezem és elnevettem magam.

-Jajj rosszul állsz a dolgokhoz szivem... Ez a te bajod... Kellene neked egy barát már, aki megtanít örülni és boldognak lenni!-kiáltott fel mellettem, mire megugrottam ijedtemben-Jaj bocsánat! Nem akartalak megijeszteni!

-Mégis sikerült-forgattam meg a szemem és elkezdtem söprögetni-Nem szeretek megijedni ön is nagyon jól tudja...-néztem az öregre mosologva, majd csak mindketten hangosan felnevettünk.