A szenvedély viharában [ÁTÍRÁS ALATT]

12. rész - Nyomozó hadművelet indul

Nem tudom, hogy hogyan fogjuk kibírni a téli szünetig ezt az osztályfőnököt, de érzem, hogy nem jól. Valami miatt nem igazán kedvel minket csak Markot meg Rensont. De miért utál minket? Életünkben soha nem is ismertük, és mégis egyből rühell minket... bár ez az érzés kölcsönös.

Gyorsan el is készültem és irány a gimi. Emmával szokásosan összetalálkoztunk, ahogy általában.

- Jó reggelt - köszöntem oda neki mosolygósan.

- Jó reggelt hát... de azért neked is - mormogta, majd elindultunk.

- Mi az? - utaltam arra, hogy miért ilyen zsémbes.

- Minek örüljek, ha ma dupla matekunk van?!

- Ahh tényleg, ki is ment a fejemből...

A gimi most is úgy nézett ki, mint minden hétköznap reggel. Tanulók mindenhol.

- Szóval, van egy ötletem! - emelte fel a hangját Ben, mikor odamentünk az osztályhoz.

- Igen? Na és micsoda? - kérdeztünk rá rögtön egy emberként.

- Hát, valakinek kéne beszélnie Mr. Tommal! - jelentette ki.

- Uhh.. kicsit ijesztő manőver, na és ki beszéljen vele? - kérdezte Emma.

- Nem tudom, de én nem akarok! - hátrált meg az ötletfelvevő, s két kezeit felemelve jelezte.

.- Én sem! - tiltakozott rögtön mindenki utána.

- Akkor ki legyen? - kérdezte ezúttal Pamela.

- Majd Blanca beszél Mr. Tommal! - kezdett örülni Aria, s rögtön rám mutatott, mire rám kapták a tekintetüket.

- Hogy én? Mit kell vele beszélnem? - zavarodtam össze. Engem se kedvel, majd esetleg pont én tudnám elsimítani ezt a problémát?

- Arról, hogy miért utál minket! Köszi szépen, hogy vállalkoztál, örök hála! - rázott velem Ramonah kezet, de utána rögtön a picsanadrágjába törölte a velem érintett mancsát.

- Blanca, légszíves beszélnél az érdekünkben Mr. Tommal, hogy miért utál ennyire minket? Légy szíves! - kért  meg kedvesen Martin.

- P..persze. De, ha nem akar szóba állni velem?

- Ne aggódj, ha akarod én is veled megyek! - állt mellém Emma, majd pacsiztunk egyet.

El is indultunk beszélni Mr. Tommal és mivel épp kint volt az udvaron nem kellett messzire mennünk. A telefonját babrálta.

- Jó reggelt, tanár úr! - kezdtem a beszélgetést, talán kicsit félénken.

- Jó reggelt Blanca, Emma. Mit szeretnétek? - fel se emelte a telefonjáról a tekintetét.

- Hát... tudja...

- Azt szeretnénk megkérdezni Blancával, hogy miért utálja az osztályunkat? - vágott a szavamba, mikor látta, hogy túlságosan is félős lettem.

- Hogy én utálom az osztályotokat? Nem utálom... sőt, eléggé kedvelem!

- Tegnap, kiküldött mindenkit az esőbe, csak Markot meg Rensont nem! Röpke ellenőrzőt írtunk, mindenkié rossz lett, csak épp az övéké nem! Milyen érdekes... - folytattam, most már magabiztosabban, mikor elkezdte tagadni.

- Mondtam, hogy tele van az ebédlő! És csak az ő ellenőrzőik voltak helyesek!

- De tanár úr, mindenki ugyan azt írta mint ők! Óra végén megnéztük! - kiabált majdnem Emma.