Óvodai szerelem - Yoonmin

4. rész

Jimin szemszöge

Őszintén? Annyira meglepődtem, hogy nem is viszonoztam a csókját. Azt a pár pillanatot én egy örökkévalóságnak éreztem és mégis olyan hamar vége lett.

- Ne haragudj Jimin, csak...én már 3 éve nem csókolóztam senkivel. - eltávolodott tőlem és a padlót kezdte tanulmányozni.
- Megértem. És nem haragszom, csak..meglepődtem. - kuncogom el a végét.
- Most miért nevetsz? Azért ennyire nem volt béna. - nevetett ő is.
Elé sétáltam és ismét átöleltem a nyakát.
- De lehetne jobb is. - még mindig kuncogva hajoltam hozzá közelebb és adtam egy rövid csókot az ajkaira.
És én kis ártatlan azt hittem ennyi is lesz. Aham, persze.
Átölelt a derekamnál és elmélyítette a csókot.

Összefoglalva ott álltunk a nappali közepén nagyban csókolózva.
És természetesen a telefonomnak is most kell megszólalnia....

Elválva Yoongitól előhalásztam a telefonom, hogy megnézzem kinek van ilyen fantasztikus időérzéke.
Hát persze hogy Kim Tae Hyung-nak.

Gyorsan kinyomom és írok egy üzenetet, hogy most ne zavarjon.
Persze egyből jön a válasz, hogy ő tudta mit kell rám adnia.

- Áh megőrít! - lenémítom a telefonom és az előszobában lévő kabátom legmélyebb zsebébe csúsztatom.

- Ki volt az. - érdeklődik Yoongi.
- Csak az egyik barátom. Ő választotta ezt a ruhát.
- Jól választott. - mért végig csak úgy mint a kávézóban, de most a végén beharapta alsó ajkát.
- Modell.
- Ó akkor lehet ismerem. Hogy hívják?
- Kim Tae Hyung.
- Igen ismerem. - mosolyodott el.
- Honnan? - érdeklődtem.
- Barátok vagyunk. Csak úgy, mint a párjával Jungkookkal.
- Tényleg ismered. - mosolyodok el.

Tae és Kook már 2 éve együtt vannak, de erről nem tud senki csak a közeli barátaik.

- Furcsa, hogy még sosem futottunk össze általa.
- Igen....
- Valami baj van Jimin? - nem válaszoltam csak lehajtottam a fejem. Jelenleg a lábam most sokkal érdekesebb.
- Kérlek. - jött közelebb és állam alá nyúlva emeltette magára tekintetem.
- Ez hosszú. De...ha tényleg szeretnéd elmondom. Elvégre, ha más nem most már legalább barátok leszünk.
Bólintott egyett és elhúzott a kanapéig, amire leültünk egymással szembe.

- Szóval?
- Szóval....tudod én mindig is sejtettem, hogy meleg vagyok.
12 éves voltam mikor erre biztosan rájöttem. Meg voltam győződve arról, hogy a szüleim majd támogatnak engem és szeretni fognak továbbra is.
Ez igazából így is volt. Apa mondta, hogy őt kicsit zavarja, de elfogadta.
Erre olyan 3 napra rá kocsival mentünk Haun-hoz, aki akkor volt várandós.

Tél volt és....egy kocsi amin nem volt téli gumi...átsodródott a mi sávunkba.
Én ezután a kórházban ébredtem fel ahol közölték, hogy.....hogy a szüleim. - nem bírtam tovább. Szörnyű ez az emlék és ez számomra a legérzékenyebb téma. Yoongi nem szólt semmit, csak közelebb ült hozzám és átölelt.
- Nem kell folytatnod Jimin.
- De szeretném. - szipogtam.
- Szóval...ezután Haunékhoz kerültem. Ők neveltek és nagyon boldogok voltunk együtt. Végre lett egy legjobb barátom is Tae személyében.
Mégis valami hiányzott...

16 voltam amikor lett egy barátom. Vele nagyon boldog voltam. De aztán kiderült, hogy neki csak szexre kellenék. Én nem akartam vele még lefeküdni és először úgy tűnt ezt el is fogadta.
De...amikor egyszer nála aludtam..akkor
Akkor leszopatta magát és meg is vert....

- Mi van?  - akadt ki Yoongi. - És te mit tettél?
- Nem mondtam el otthon....csak el akartam felejteni, de mindezek miatt teljesen összetörtem és depressziós lettem. Jártam pszichológushoz és szerencsére hamar jobban lettem.
A gimi utolsó éve volt életem legszebb éve.
De emiatt nagyon féltem az egy kapcsolattól. Egy fél éve megint elkezdtem járni a pszichológushoz és most már nem félek újra szerelembe esni. Ezért is örülök annak, hogy most találkoztunk.

- Köszönöm, hogy elmondtad ezt nekem Jimin.
- Köszönöm, hogy meghallgattál.
- Köszönöm, hogy bízol bennem. - egy bíztató mosolyt küldött felém, majd egy apró puszit adott a homlokomra.
- Yoongi.
- Hm?
- Azt hiszem kedvellek. - pirultam el és arcomat kuncogva a tenyerembe temettem.
- Naa Jiminie néz rám. - kérlelt aranyosan és hallottam a hangján, hogy mosolyog. Úgy tettem, ahogy kért és óvatosan ránéztem.
- Én is kedvellel téged Jimin. - mosolyogva adott egy újabb csókot ajkaimra. De ez most másabb volt. Több volt benne az érzelem, vagy csak erőteljesebbek lettek.

- Yoongi. - húzódtam el picit tőle.
- Igen? - nem kellett válaszolnom, mivel a hasam pont a legjobb pillanatban adta tudtára mit is szeretnék.
- Na gyere te kis éhes mochi. - kuncogva behúzott a konyhába és leültetett az egyik székre.
- Mit szeretnél enni? - kérdezte mosolyogva.
- Te mit szeretnél enni? - kérdeztem mosolyogva.
- Amit te szeretnél. - kuncogott.
- Akkor pocky -t.
- De csak ha pocky game-et játszunk. - vett ki a szekrényből egy doboz mandulás pocky-t és egyet a szájába is vett.
Mosolyogva vettem számba a másik végét és kezdtük el enni, majd a végénél egy édes csókot kaptam tőle.

Ez így ment addig amíg el nem fogyott az egész doboz édesség. Utána a nappaliba mentünk és 5 perc semmittevés után eldöntöttük, hogy filmet kéne nézni.

- Mit szeretnél nézni?
- Kszi, Simon?
- Tae mutatta? - kérdezte kuncogva.
- Igen. De ez egy nagyon jó film. Még sírtam is rajta.
- Ennyire szomorú? - kérdezte.
- Alapjában véve az eleje vicces, de aztán szomorú. És csak a végén lesz boldog.
- Nem akarunk inkább vígjátékot nézni. - csak bólintottam egyet majd végül egy kicsit régebbi filmet kezdtünk el nézni. Őszintén szólva nagyon tetszett, régen nevettem már ennyit.
Egy baj volt csak, hogy mire befejeztük már besötétedett.

- Yoongi. Lassan indulnom kéne.
- Muszáj? - nézett rám lebiggyesztett ajkakkal.
- Igen muszáj. - simítottam végig kuncogva a haján.
- Elviszlek.
- Köszönöm. - gyorsan felöltöztünk és beszállva a kocsiba el is indultunk.
Bő 10 perc alatt szerencsére ott is voltunk, de én még nem akartam kiszàllni.

- Valami baj van Jimin?
- Yoongi. Te tényleg kedvelsz engem?
- Igen. - kulcsolta össze az egymás felé eső kezeinket. Pirosodó arccal néztem az egymásba fonódott ujjainkat és egy nagy mosoly jelent meg az arcomon.
Yoongi reakciója is hasonló volt, de ő a kezeink helyett az arcomat nézte.
Lassan oda hajolt hozzám és egy apró puszit lehelt az ajkaimra.
Abból a pici pusziból viszont hamar csók lett. Így ültünk ott még egy 5 percig, de lassan már tényleg muszáj volt haza jutnom, így lassan elválva tőle nyitottam ki az ajtót, de ő még gyorsan megragadta a kezem, hogy rá figyeljek.

- Jó éjszakát Jiminie.
- Jó éjszakát.