Mindenhol füst gomolygott , egyes helyeken a falakról hiányos volt a festék máshol pedig a tapéta már földet érve jelezte a felmondását. A kép egyre tisztábbá vált , a füst már szinte teljesen eltűnt . A szobámban találtam magam , az egykori gomolygó füst helyén egy kocka alakú rácsos ablak alakja rajzolódott ki . Az ablak másik oldalán egy alacsony tejfelszőke fiú ált , egyáltalán nem is zavartata magát olyan volt mintha csak a szokásos napi teendőit végezné. Valószínű sőt biztos , hogy nem látott , de mégis úgy éreztem mintha senki lennék, olyan volt mintha nem is ebbe a világba tartoznék. Egy ideig egyáltalán rám sem nézett de aztán felfigyelt a kapálózásomra és csak intett egyet a kezével . Majd furcsa mód faggatni kezdtem , hogy hogy kerül a szobámba egy ablak és hogy hogy kerül az ablak másik oldalára ahol a konyhának kéne lennie . Ő csak annyit mondott , hogy egy árvaházban van . Majd ahogy röptében átgondoltam kurta válaszát eszembe jutottak a szüleim . Mindig is mondták , hogy mennyire rendetlen az udvar és most meg van az oka hisz itt van egy árvaház közvetlenül a szobám mellett . De aztán újra átgondoltam és rájöttem , hogy ez teljesen képtelenség , hisz azt észrevettem volna ha a házunk vagy akár a házunk közelében lenne egy árvaház. Mikor erre gondoltam újra az ablakra néztem de az szűrén szállán eltűnt. A húgomra gondoltam aki nagyjából egykorú az ablakban álló fiúval . Hirtelen egy fénycsóva suhant el előttem és megpillantottam őt ahogyan egy fekete hajú fiúval ül egy homokos tengerparton . A fiú ránézett es el mosolyodott : Szóval ő a nővéred ?_kérdezte a húgomhoz fordulva , azután csak hosszan elmosolyodott , mosolya egy hahotázó nevetése fajult , majd hirtelen felkeltem._ mesélte a lány a karosszékben ülve . Zöld szemei óriásira tágultak, hosszú szempilái már már elérték a szemöldökét , barna haja kócosan ált , pissze orrán kismillió szeplő rejtőzködött, újait tördelve várta a vele szemben álló nő tanácsát . A nőt Mrs Jane-nek hívták fiatal , független nő volt . Apró kék szemekkel egy hosszú görbe orral és két kivételesen óriási füllel rendelkezett . Persze az utóbbit hosszú barna haja alá rejtette de még igy is könnyen észrevehető volt .
-Szerinted mi a gond ?_kérdezte a nő álmélkodva. Arcán könnyen látható volt a fáradság minden egyes jele , de ezzel nem törődve érdeklődve várta a választ.
-Hogy szerintem ? Talán a nyomás , rengeteget kell tanulnom , tengernyi külön órára járok , a jövő héten kezdődnek a versenyek és a hiány ._ mondta majd hallhatóan sóhajtott , de valójában teljesen másra gondolt . Félt elmondani az igazi véleményét , nagyszülei mindig is arra tanították , hogy feleljen meg a normának és ennyi .
-És a húgod ? Ő , hogy bírja ?_kérdezte érdeklődve miközben az órájára pillantott.
-O ? Nem is tudom .... Folyton a képzeletbeli barátjával beszél . Ha hozzá szólok egyszerűen faképnél hagy és elszalad . Mintha kicserélték volna . Régen rengeteget jártunk együtt a parkba... _mondatát képtelen volt befejezni mivel Mrs Jane megszakította .
-Dália , könyörgöm . Ne hasonlítd a múltat a jelenhez ! Légy pozitív , próbáld mindenben a jót látni és nem csak a rosszat ._mondta mire a lány leeresztette fejét és a padlót kezdte kémlelni. Kezei kulcsba szorultak és kényszeres mozdulatsorba kezdett. A nő újra az órára nézet majd így folytatta :
-Mára végeztünk , két hét múlva újra találkozunk de addig is rendszeresen szed a gyógyszereket és ne feledd akármit is csinálsz mindig légy pozitív ._mondta miközben sietősen pakolni kezdte az íróasztalon talált dolgait .
