Someone | ✓

18. rész

- Figyelj, csak két szót mondok, és talán visszatudod csábítani Adam-et - rontott be nagy lendülettel a szobámba Carol. Gyorsan lenyeltem a hatalmas adag Nutellát, amit az előbb lapátoltam magamba az ölemben csücsülő üvegből, és lélegzet vissza fojtva vártam, hogy folytassa, de drámai szünetet tartott, amit végül megelégeltem.

- És elárulnám mégis mi az? Mert a gondolatolvasás képességével sajnos még nem rendelkezem, de mindjárt felkapom a láthatatlanná tevő köpenyegemet, a Tekergők Térképével, meg a bodzapálcával és elmegyek a Roxfortba garázdálkodni - humorizáltam.

- Na, a humorod a régi - dünnyögte Carol, majd végre kinyögtr az ötletét - A Tavaszi bál.

- Nem! Biztos hogy nem! Kizárt. Felejtsd el. Nem fogok hercegnőnek vagy valami hasonlónak öltözve parádézni, és kis tiarával a fejemen keringeni, mint valami elcseszett Hamupipőke. A herceg meg aztán biztosan tuti leszarná, ha elhagynám a cipőmet. Szerintem az se érdekelné jelen pillanatban, ha a fejemet hagynám el - gondolkodtam el, és erősen koncentrálva felidéztem az elmúlt hetek eseményeit.

Adam-nek cukormázas és szivárvány hányós kapcsolata volt azzal a lánnyal. Beállította minden lehetséges platformján, hogy mekkora láv van köztünk, naponta posztolta a képeket, amiken vagy szenvedélyesen csókolóznak, vagy olyan szerelmesen pislogtak egymásra, hogy abba mindenkinek belesajdult a szíve, és akaratlanul is elgondolkodott, hogy "bárcsak engem is ennyire szeretne valaki". Ráadásul a lány valami Insta modell vagy mi, és hát meg kell mondjam a fehérneműs és bikinis képei alapján - amik nem sok mindent sejtetnek - tökéletes idomokkal áldotta meg a sors. Ja, meg vagy napi 4 órát edz vért izzadva az egyik legpuccosabb konditeremben. Én meg majd felkaparom az önbecsülésemet valahonnan a béka segge alól.

Ebben a pár hétben szerintem annyi mogyorókrémet ettem, hogy lassan mérgezést kaptam tőle, de hát ha már egyszer haldoklom belülről, legalább abba haljak bele amit igazán szenvedélyesen szeretek. A Nutellába.

- De igen, elmész - jelentette ki kifogást és ellenzést nem tűrő hangon barátnőm, majd felkapta a Nutellát az ölemből.

- De még ruhám sincs - dőltem hátra az ágyon, elmélázva azon, hogy ha habcsóknak öltözve kell visszahódítanom Adam-et, akkor ez a kapcsolat már tényleg haldoklott, és nagyon a végét járta.

Mi sem bizonyította jobban, mint hogy pontosan a nyilvános smárolása óta egy rohadt köszönést, annyit nem váltottunk a másikkal. Én azért mert haragudtam, ő meg azért mert... valószínűleg mert az exe vagyok, és a barátnője előtt furán vette volna ki magát ha esetleg odavet egy köszönést. Vagy csak szimplán túlgondoltam, és a háta közepére se kívánt. Igen, az utóbbi reálisabbnak tűnt valamivel.

- Tudom, hogy nincs ruhád... Sőt ha jobban belegondolok szerintem a szakadt farmeren és pólóidon kívül soha nem láttam még rajtad se szoknyát, se ruhát - gondolkodott el - Na mindegy is. Holnap megyünk vásárolni, erről nem nyitok vitát. Egy jó kis csajos nap lesz, ahol végre tudunk egy jót lelkizni és összerogyni a pláza folyosóján a rengeteg szatyor és a bennük lapuló cuccok miatt - vázolta fel a szerinte zseniális, szerintem meg unalmasan katasztrófális tervét a holnap délutánt illetően - Ja, és beneveztelek a bálkirálynő választásra, úgyhogy vagy a tökéletes ruhát találjuk meg, vagy semmit - kacsintott egyet, mire őszintén eltátottam a számat, és legszívesebben egy jó kis cifra félperces káromkodással tudattam volna vele, hogy elment az esze. Még hogy én bálkirálynő? Ez mégis hogyan pattant ki abból a kis csinos fejéből? Hihetetlen.

Na már most, nálunk a bálkirálynő és bálkirály választásnak nagy hagyománya van. Én általában azért mentem a tavaszi bálra - itt megjegyezném, hogy valóban nem ruhában, de ha vannak kapcsolataid nem nehéz kijátszani a ruha mizériát - mert így összetudtam szedni egy kis pénzt, amit a suli ajánlott fel annak, aki a szavazó pult mögött állt egész este. Vagyis nekem. Még nem tűnt fel a a vezetőségnek, hogy már idén lenne negyedik éve, hogy én látom el ezt a feladatot, de mint már említettem vannak kapcsolataim. Úgyhogy ennyit erről, amúgy is a királynő és király választásról szerettem volna mesélni.

Lényegében annyi, hogy nálunk nem ilyen kampányolós, meg ki a népszerűbb szinten ment a választás - vagyis elvileg, de amúgy csak annyit mondok, hogy ha valaha fogadtam volna arra, hogy mikor ki fog nyerni, akkor most nem itt sínylődnék Londonban, hanem valahol a Seychelle-szigeteken áztatnám magam a nyereményekből.

Amúgy bárki jelentkezhet - a lányok 99%-a szokott - és a bál előtt fel kellett vonulni egyesével a színpadra, hogy mindenki megcsodálja őket, aztán mondtak egy beszédet és reménykedtek, hogy meggyőzték az embereket, hogy rájuk szavazzanak.

Egyesek azt hiszik, hogy az Oscar gálára, vagy a Grammy-re jelöltek, és olyan beszédeket mondtak, amik ott is megállták volna a helyüket. Vagyis inkább csak ott, és nem egy gimiben. Mások meg egy sorral készültek, és elhadarták, aztán kész is, le van tudva. És ez jellemző az öltözékekre is. Van aki úgy jelent meg, mintha minimum a vörös szőnyegen vonulna, és Shawn Mendes lenne a kísérője, más meg, mintha csak a boltba ugrott volna le, hogy vegyen kenyeret. Én azon kívül, hogy minimális munkával kerestem pénzt, még azért is szoktam járni, hogy kiröhöghessem a sok szerencsétlent, akik ott bajlódtak. Az egyik Prada estélyiben és 30 centis magas sarkúban botladozott, a másik meg kis fodros kertész szoknyában és pólóban. Igen, körülbelül ez a színt volt jelen a lányoknál.

De azért fiúk is képesek voltak jó kis hülyeségeket produkálni. Például egyszer egy végzős passzos alsógatyában botorkált fel a színpadra - amit a tanárok amúgy meg toroltak, bár igazából akkor már mindegy volt, de azért kapott egy igazgatóit is ajándékba - ami nem igazán takarta, hogy mekkora is a khm... büszkesége. És természetesen ő nyert, mert minden lány sokkot kapott a six packtől, meg a hófehér szabályos mosolytól, meg talán valami mástól is...

De egyébként a fiúk többsége öltönyben jelent meg, esetleg a zakót nem vették fel, de egy öltönynadrág és egy elegánsabb ing mindig volt rajtuk. Persze náluk is megjelent az a réteg, akik szakadt farmert, és fehér pólót húztak - bár nem egyszer láttam már, hogy valaki ilyen szettben nyerte meg a díjat. Talán náluk ez jóval szexibb mint ha egy lány jelent volna meg amolyan "mindennap ebben vagyok" stílusban.

Ó, és akkor a díjról még nem ejtettem szót. Nos, az a szokásos klisés korona - tiara volt nálunk is. Egy műanyag darab, amiért egyes lányok megkockáztatom ölni lettek volna képesek. Jó sok hülye van a gimiben.