A szenvedély viharában [ÁTÍRÁS ALATT]

13. rész - Végre újra találkoztunk

Végérvényesen is megegyeztünk, hogy Sherlock Holmes-t játszunk, s kiszimatoljuk a bűntényt!

A mai nap új napra virradt San Mario lakói, új nap.. új remény. Minél többet gyalogolok, egyre jobban hiszem, hogy messze lakok a gimitől. Oda érve Miss Eva beszélgetett az osztályommal, valahogyan mindig lemaradok ezeknek a beszélgetések elejéről.

 -Szóval,ma elmehettek Mr. Tom osztályfőnökötökkel a kórházba. Meglátogatjátok Helen nénit. Előre elrendeztem a látogatást és nagyon örül, hogy újra láthat titeket. További szép napot - mosolygott, majd meg is lendült az irodája felé.

- Hallottátok? Már itt is a belépőnk a kórházba! - mosolygott örömmel Mark, hogy ez már egy szerencse. Nem beszélve arról, hogy láthatjuk a régi osztályfőnökünket.

- Szerintetek elpanaszoljuk neki, hogy Mr. Tom hogy bánik velünk? - kérdezte Pamela.

- Szerintem ne. Így is lehet elég sok gondja lehet, ne aggódjon ezen - válaszolt Martin.

- Lehet, hogy mégis el kéne mondanunk neki, hátha tud segíteni! - mondta Kathy.

- Támogatom Martin érvét, majd mi elrendezzük! - közöltem. Az a legfontosabb, hogy a sípcsontján a repedés eltűnjön, és újra 110%-os lehessen, hogy mihamarabb visszatudjon jönni tanítani, és akkor.. pápá Mr. Tom.

- Persze hogy, elbánunk vele! - bólintott fülig érő szájjal Emma, majd lepacsiztunk.

- Blanca! Szerintem jobb lenne, ha te ebből kimaradsz! Már csak az hiányozna, hogy mindent tönkretegyél, és bukjon te végetted a tervünk! - címezte nekem Aria a 'Még mindig nem kedvellek' c. rovatainak egyik kifogását.

- Avval nem fog ártani nekünk Blanca, hogy velünk tart. Azt se osztottuk be, hogy ki melyik tervben lesz benne. És bárki ugyanúgy elszúrhatja, nem csak ő! - védett meg Renson. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy leakadt rólam...

- Renson, te meg ugyan mióta véded őt?! Pont te mondtad, hogy bánjunk így vele! - szórt villámokat Raminak a szeme, egyenest az exére.

- Higgadjunk le! - rendezte a helyzetet James - Akkor elmondom, mi legyen! Elmegyünk Helen nénihez, de semmi rossz szót nem szólunk Mr. Tom bánásmódjáról. Aztán... Isa és Mark elmennek Mr. Tomhoz és Isa szépen bocsánatot kér. Később én, Isa , Blanca, Martin, Renson és Aria elmegyünk a kórházba Helen nénihez. Utána Ben, Mark, Emma, Kevin, Kathy, Ramonah és Pamela pedig ellátják Mr. Tomot. Megfelel?

- Remek, hogy evvel a nyomival kell lennem..! - bosszankodott Aria.

- Most komoly... mintha ez lenne a legnagyobb probléma Aria... Örülj inkább, hogy meglátogathatod Helen nénit! - vágott vissza James.

Hamarosan el is indultunk a kórház felé. Mindenki nagyon izgult, hogy vajon milyen állapotban is van Helen néni. A nagy fehér épület az Altalortól jó pár utcányira van, de akkor is gyalog  mentünk. Legalább jót tesz az egészségnek ez a kis mozgás, és még a kedvünkön is dobott annak ellenére, hogy Mr. Tom is velünk jött.

20 perce cammogtunk, mikor csak odaértünk a kórháznak nevezett épület elé. Mr. Tom beszélt a recepcióssal, aki elnavigált minket a szobájába, ahol Helen nénit is ápolják. Az egyik ápolónő engedett be minket a szobába.

Be is mentünk csendesen. Mikor Helen nénit megláttuk, nem hittünk a szemünknek. Gipszbe volt a lába, amire számítottunk is.

- Jó napot, Tanárnő! Nagyon régen láttuk magát, és hiányzott is nagyon! - szólt hozzá először Martin.

- Sziasztok gyermekeim, nagyon aranyosak vagytok. Ti is hiányoztatok, a suliban minden rendben van?

- Oh, igen Mrs. Helen, minden a legnagyobb rendben. Én mindent kézben tartok. Magának pedig mihamarabbi felépülést - vette át a szót Mr. Tom.

- Ennek nagyon örülök - mosolygott rá a tanárnőnk, legalább boldog.

- Tanárnő, elmondaná részletesebben, hogy mi történt magával? - Kérdeztem, mert rákérne térnünk a nyomozásba, ha már megakarjuk csinálni.

- Ha ennyire akarjátok. Úgy történt, hogy a biciklimmel szokásosan mentem volna a gimnázium felé, mikor átakartam menni a zöld lámpán. Egy autós nem ált meg a piroson, és elütött.

- Tanárnő, mi és a többiek is mihamarabbi gyógyulást kívánunk! - mondta kedvesen Aria - És ne aggódjon. A merénylőt biztos elfogják fogni, és nem marad következmény nélkül a gázolása.

- Mrs. Helent ne zavarjuk tovább., még pihennie kell. Nekünk pedig vissza kell érni a többi órára, viszontlátásra Mrs. Helen! Jobbulást!

- Viszlát!

Nagyon jól esett újra látni szeretett tanárnőnket. De akkor is nagyon érdekel, hogy ki az a szívtelen, aki ezt művelte vele... Jól tudjuk, hogy megfogja bánni.

- Láttátok? Amint elmondta Helen néni, hogy mi a véleménye arról aki elütötte, Mr. Tom egyből kicsit elvörösödött és már jöttünk is ki... gyanús...

- Jól mondod Martin, nekem is feltűnt! - értett egyet Renson.

- Szerintem is van benne valami! - értettem én is egyet.

-Te... Majd pont te tudod, mi a helyes és mi a helytelen, mi?! Na ne nevettes... - mérgelődött Aria, majd legyintett egyet a kezével.

- Aria, néha megtisztelhetnél másokat, kik mások mint te! - pofázott vissza Isa, de a gimiig már senki nem szólalt meg.

Visszaérve rögtön a többieket kerestük, még el nem kezdődik a következő óra.

- Mi sikeresen is kiötleteltünk valamit szeretett ofőnk ellen - nevetett gonoszul Emma, ki természetesen iróniának érezte a 'szeretett' szót.

- Mark gyere, létszíves - indultak meg ketten, gondolom Mr. Tomhoz bocsánatot kérni.

- Nos, mit találatok ki? - kérdezte Aria csípőre tett kézzel.

- Telefon betyárkodtatok már? - érdeklődött Pamela fel-le húzogatott festett szemöldöke kíséretében.

- Természetesen! Ki nem? - nevetett tréfálkozva Renson.

- Szuper! Akkor már sejthetitek a szitut! - dörzsölgette össze tenyereit Ben.

- Most Activityt játszunk?! Bökjétek már ki! - idegeskedett Martin. Nem meglepőmód, hisz kíváncsiak vagyunk, mit eszelhetek ki. Telefonbetyárkodás? Valami félrevezető hívást értettek e szó alatt?

- Helló - tért vissza egyszer csak Mark és Isa.

- Hogy ment? - kérdeztem rá.

- Bocsánatot kért, de Mr. Tom csupán szó nélkül továbbállt, mintha meg se hallotta volna - vont vállat a fiú, majd átkarolta Isa vállát.

- Hát akkor nincs mese, a csapda működésbe lép! - vágott gonosz mosolyt Ramonah.

Szegény Isát azért kicsit sajnálom. Lehetne strébernek mondani, de nem az. Csupán jó tanuló, de ettől még ugyanolyan, mint mi, cseppel sem különb. Mr. Tom meg talán a szívére vette túlságosan azt a becézést. Nevetni kellett volna egyet, és haladni tovább. Nem pedig ez, ahogyan alakult minden.

- Készen állunk? - kérdezte erőteljesen Kevin.

- Soha jobban! - feleltünk kórusban.

- Akkor hát, csapdabevetés indul!