A fény ki huny Outlast

Láthatatlan Utak

Kerülgetni kezdte a fél logatot embereket de hátrébb nem csak akasztott hanem karoba illetve falra fel szegezettek. Jason egy karóba húzott katona előtt próbált el surrani mikor az kezét nyújtotta és kiáltozni kezdet.
-Fusson ez egy kibaszott pokol.
Jason csak fagyos tekintettel figyelte a haldokló katonát. Alig hogy be fejezte mondatát már életét vesztette. Tovább haladt és az öltözőkre nyíló ajtó előtt egy beteg volt egy kerekes székben. Jason újabban nagyot nyelt és el ment mellete. Nem tett semmit csak ott ült. Jason ki sétált a folyosóra ahol mintha halál sor lett volna tartva. Méterenként össze vert vagy össze szabdalt holttestek. A padló alig látszódott a vértől vagy a belső szervektől. Félve lépett a folyosóra de az első lépésnél érezte hogy valamit össze taposott vagy valakit. Egyenesen a lépcső ház felé indult mikor az egyik öltözőből egy beteg tört ki aki rögtön le fogta Jasont és ütni kezdte. A másik beteg szintén ki jött a torna teremből és egy kötelet hozott mely hurokra volt kötve. Nyakába akasztotta és elkezdték befelé vonszolni. Mikor be húzták a terembe akkor látta meg Jason a több és több pengét amely egy hurok csapdához volt össze kötve. A hurokba egy beteg belépve rögtön fel húzta az egekbe és az összes penge az illető gyomra vagy fejébe állt. Jasont nem messzire próbálták fel akasztani. Az egyik beteg ki szaladt de másik csak ordított.
-Halál a kívül állókra.
Mikor szinte teljesen fel húzták Jason a felső padló el repedt majd el tört. Csak kapkodni kezdte levegőt majd a beteg újra meg próbálta fel akasztani. De Jasonnek már rugó távolságba került így el kezdet rúgdosni a beteg felé. A beteg aki minden áron fel akarta akasztani meg csúszott és teli erőből meg rúgta Jason és bele esett a fel állított csapdába mely azonnal magába ragadta és össze szabdalta. Bár a betegen több seb is volt és varratok de ez a végső csapás adta meg neki a halált. Jasont be terítette a beteg vére az arcát és ruháit. Csak maga elé bámult és gondolkozott hogyan tovább. Öt-hat perc elteltével fel állt és újra a folyosóra indult. A folyosón az előző támadója össze darabolva találta meg. Nem gondolkozott tovább haladt. A lépcső házba érve felfelé vette az irányt. Az első emeleten meg próbált ki menni de zárva találta az ajtót. Ismét a második emeletre kellet fel mennie. Ugyan azon a folyosón találta magát de meg lepően rengeteg beteg volt az osztályon és mind le szíjazva. Jason meg próbált lopakodóni de hirtelen egy hatalmas ütés érte. Magához térve egy kerekes székbe volt le szíjazva és egy vérengző orvossal találta magát szembe. Az orvos pontosan az a személy volt aki a könyvtarba kereste. Az infúziós csövekben vér keringett és a szeme helyén amely egy cső volt ugyan olyan módon működött mint az igazi.
-Jó estét a nevem dr Brown. Ördögi vigyorral tekintett rá.
Bemutatkozása után egy liftbe tolta és lefelé indultak meg.
-Tudja nagyon érdekes hogy itt találom és ezért meg mutatnám hogy merre van a kijárat.
Mikor le értek a kijárat felé fordította és gunyolodnj kezdett az orvos.
-Na gyerünk menj. Mosolygóva szólt és boldogan.
Jason a székbe fagyva csak hallgatott.
-Nem? Oké irány akkor a műtő.
Majd vissza tolta a liftbe és a -1 első szintet nyomta be. Jason csak reménykedett és bízott benne hogy túl élje.