Amandum et Sperandum/Szeretni és Remélni

4. Tisztelet beli Mardekáros

Másnap reggel, Marvolo utasításának megfelelően bele is kezdek a Mardekáros képzésembe. Ami azzal indul, hogy a Griffendél asztal helyett egyenesen a Mardekár asztalához sétálok és egyszerűen lehuppanok egy üres helyre.

- Potter! Te meg mi a Merlint keresel a mi asztalunknál? - Hallom meg Draco Malfoy hangját.

- Azokkal töltöm az időmet, akik megérdemlik! - Vonom meg a vállamat.

- Hogy mi? - Pislog rám, én pedig megforgatom a szemeim.

- Süket vagy Draco? Mondom, azokkal töltöm az időmet, akik megérdemlik! - Kezdek el enni egy pirítóst.

- Harry! Haver, te mit keresel itt? Eltévesztetted az asztalt?

"Weasley!" Sóhajtunk fel egyszerre Marvoloval, mikor meghalljuk a hangot.

"~ Hajrá kicsi kígyóm, mutasd meg milyen vagy igazából. ~" Barátom szavaira a vörös varázsló felé fordulok.

- Már mondtam tegnap is, hogy nem vagyunk haverok! Válaszolva a kérdésedre reggelizek és nem tévesztettem el az asztalt. Pont ott vagyok, ahol lenni akarok. - Villantok meg felé egy ártatlan mosolyt. A fiú tágra nyílt szemekkel áll és tátogatja a száját, de végül morogva elmegy, én pedig egy nagyot fújok. - Griffendéles! - Rázom meg a fejem.

"~ Borzasztóan Griffendéles! Ügyes voltál kicsi kígyóm! ~" Hallom meg Marvolo hangját és érzem, ahogy elönti a büszkeség.

- Te is Griffendéles vagy Potter! - Nem fordulok a hang felé, csak rá pillantok a szemem sarkából.

- Álmukban! - Morgom, majd halványan mosolyogva az asztaltársaságom felé fordulok. - Jobb lesz, ha elkezditek megszokni a jelenlétem, mert gyakran leszek itt. - Sokat tanultam már Marvolotól, így most szabadjára engedek egy kicsit a varázserőmből, csak hogy biztosítsam a szavaim valóságát. - Ugye, nincs vele bajotok? - Kérdezem, kíváncsi szemekkel, a többi diák pedig bólogatni kezd. - Helyes. - Biccentek, majd visszatérek a reggelimhez.

Az óráink lassan elkezdődnek, én pedig egész napra össze lettem zárva, a Weasley fiúval, aki még mindig a haverom próbál lenni, ami borzalmasan megy neki, de hagyom had erőlködjön, hátha sikerül neki valahogy. Lassan eljutunk az első bájitaltan óránkra. A pincében van a terem, én pedig nem tudom miért, de valahogy vonz ez a hely. Azon felül, hogy Marvolo elmondása szerint a Sötét Varázslatok Kivédése terem mellett ez volt a kedvenc terme. Némán ülünk, és várjuk, hogy megjelenjen a tanárunk, ez hamarosan meg is történik. Nem vagyok az az ijedős fajta, de a hófehér arc, a sötét fekete haj és azok a jeges szemek, azzal a mozdulattal ahogy belépett elérték, hogy megijedjek.

"~ Perselus! Mindig kíváncsi voltam rá hogyan tanít! ~" Majdnem felnevetek Marvolo lelkesedésén, de egy nem vagyok valami átlagos kis Griffendéles, hogy ilyeneken nevessek. Kettő a professzor nem is hagy időt. Azonnal felém fordul és miután elecsetelte, hogy csak egy átlagos diák vagyok, nem valami csodagyerek, aminek valamilyen szinten örültem, elkezdett kérdéseket feltenni.

- Potter, mit kapok, ha ürömteába őrölt aszfodéloszgyökeret keverek? - Arcomra halvány mosoly szalad, Marvolo magánóráig hatékonynak bizonyultak.

- Altató bájitalt, professzor. Nem is akármilyet, olyan erős, hogy halottnak nézik tőle az embert. Ha nem tévedek élő halál esszenciájának is nevezik. - Válaszolok készségesen, bár van egy olyan érzésem, hogy ezzel csak azt értem el, hogy a Griffendél házpontokat kapjon, pedig én azt akarom, hogy a Mardekár nyerjen, de a tanárok nagy része nem akar velem együtt működni.

- Helyes. Öt pont a Griffendélnek. - Erre fintorogni kezdek, ezzel a tanárral se lehet mit kezdeni. - Mondja meg nekem Potter, ha szereznie kellene egy bezoárt, hol keresné?

- Hát ha lehetne a bezoár keresést a profikra hagynám, professzor, de nekik egy kecske gyomrában kellene keresniük. - Majd persze, én belenyúlok egy döglött kecske gyomrába. Arról szó se lehet, kutasson bezoárt, aki akar. A professzor biccent egyet.

- Még öt pont a Griffendélnek. - Erre megint fintorgok egyet. Nem hiszem, hogy valaha el fogom fogadni, hogy a Griffendélnek adnak pontokat az én tudásomért. - Utoljára pedig mondja meg nekem, Potter, mi a különbség a sisakvirág és a farkasölőfű között? - Erre felhúzom a szemöldököm.

- Ez most valami beugratós kérdés akart lenni professzor? - Kérdezem hitetlenkedve. - Csak mert a kettő egy és ugyanaz!

- Helyes, talán mégsem szerencsétlen eset Potter. Öt pont a Griffendélnek. - Most már a szememet is forgatni kezdem nem csak fintorogni. - Tíz pont a Griffendéltől fintorgásért. - Ahogy ezt kimondja, csillogni kezdenek a szemeim.

"Használható!" Lelkendezünk egyszerre Marvoloval, és szinte érzem, hogy vigyorogni kezdtem, a professzor komolyan néz rám, majd megszólal.

- Tíz pont a Griffendéltől az idétlen vigyorgásért és óra után itt marad, hogy beszélgessünk a viselkedéséről. Világos voltam?

- Igen professzor! - Biccentek még mindig vigyorogva. Innentől kezdve izgatottan ülök az órán, már nagyon izgulok, hogy vajon mit akarhat Piton professzor beszélgetni velem a viselkedésemről. Óra után az összes diák szinte futva menekül, amin megint elfintorodok. A beszari népség, pedig nem is ijesztő a professzor. Mikor kettesben maradunk a férfi leül velem szemben az egyik padra és komolyan végignéz rajtam.

- Maga egy nagyon furcsa fiatalember Potter! - Látom, ahogy felhúzza az orrát, mintha irritálnám. - Reggel láttam, ahogy a házam asztalánál étkezett, természetesen nem tiltott a dolog, de furcsa pont egy Griffendélest ott látni. Ráadásul most úgy viselkedett az órán, mintha sértésnek venné, hogy a Griffendélnek adok pontokat. Lenne szíves elmagyarázni mi ennek az oka? Ne aggódjon elkísérem a következő órájára, nem kell keresgélnie, úgyhogy beszéljen. - Én csak biccentek egyet, majd komoly arccal belekezdek.

- Nem tagadom ott ültem professzor, azok között, akik között lennem kellene. Pont ez az oka annak, hogy sértésnek veszem, ha a Griffendélnek ad pontokat. Nekem nem a Griffendélben kellene lennem. - Fonom össze magam előtt a karjaim.

- Sajnálom, hogy le kell lomboznom Potter, de a süveg sosem téved, ha a Griffendélbe rakta magát, akkor maga oda tartozik. - A professzor olyan szemekkel néz rám, mintha egy hatéves kisfiúval beszélne, én elfordítom a fejem és morcosan folytatom.

- Hát ha én lennék azzal megfenyegetve, hogy kalap létemre bele leszek hajítva a tóba a polip mellé, én valószínűleg engedelmeskednék.

- Hova akarta rakni magát? - Piton kérdésére felfut az arcomra egy halvány mosoly, majd magam kihúzva megint felé fordulok.

- A Mardekárba! - A férfi komoly arccal biccent egyet.

- Tizenöt pont a Mardekárnak az őszintesége miatt, Mr. Potter! - A tekintetem szinte ragyog, ahogy ezt kimondja.

- Na, várjunk. Ha a Mardekárnak ad pontot, amikor jó vagyok, akkor hogyan fog megbüntetni, ha rosszat csinálok. Csak mert az nem lesz hatásos, ha a Griffendéltől von le pontokat, a Mardekártól pedig úgyse fog. - Az előttem ülő tekintetében halvány csillogást fedezek fel, mielőtt megszólalna a színtelen hang.

- Akkor a Griffendélnek fogok pontot adni.

"~ Tuséhe! Legyőzött, ez okos húzás volt. ~" Hallom Marvolo elismerő hozzászólását, mire fintorogni kezdek.

- Ez nagyon Mardekáros öntől professzor. Igyekszem nem szégyent hozni a házára! - Vigyorodok el végül, csak találtam egy olyan professzort, aki képes lesz segíteni a terveimben. Ráadásul nem is akárkit, hanem a Mardekár ház házvezetőjét, plusz ponttal indulok.