SzJG-Cortez szemszöge

December 20.

Aztarohadt, na végre! Ki olyan szerencsétlen, akinek az utazása előtt lesz barátnője, ha nem én? Na mindegy, kibírjuk. Kezdjük inkább az elején
Szóval ugye ma volt az osztálykarácsony, majd később a karácsonyi buli, amire már nem mentem el, mivel utaztam. Semmi kedvem nem volt a mai naphoz, de valahogy felkeltem. Igaz, négyszer nyomtam rá arra a rohadt szundi gombra mielőtt felkeltem, de mindegy. Kikászálódtam az ágyból, felöltöztem, fogat mostam, majd lementem.
-Jó reggelt!-üdvözölt mosolyogva a nagymamám.- Itt van Reni ajándéka-nyújtott felém egy Capa-albumot.
-Kösz-vettem el, majd a táskám mélyére csúsztattam. Ja, azt nem is említettem, hogy a nagymamám vette meg Reni ajándékát, mivel én nem törődtem vele. Vagyis..Akartam, de beugrott, hogy most haragszom rá, ezért a nagyival vetettem meg.
Kivettem egy kólát a hűtőből, majd megindultam az iskola fele. A srácok már a lépcsőnél voltak amikor megérkeztem, kicsivel utánam pedig Reni és Virág is megérkezett.
-Mikor indulsz?-kérdezte Dave.
-Este megy a gépem. Csak reggeli átszállással kaptam helyet. Karácsony-magyaráztam unottan.
-Úúú, a reptéren fogsz annyit várni?-szomorkodott Virág.
-Előfordult már-mosolyodtam el. Persze akitől vártam, hogy érdeklődjön az nem tette meg, de már hozzászoktam.
-Aha, látom-nyomkodott Dave a telefonján, aki persze le is ellenőrizte a járatokat.
-Mikor jössz haza?-érdeklődött Macu.
-Január 2.-feleltem.
-Ren?-kérdezte Ricsi.
-Arnold jön haza-mondta halkan, tudván, hogy mi nem lelkesedünk be annyira az infón.
-Neményi itthon lesz?-kérdezte Dave felvont szemöldökkel. Belül én is hasonlóan éreztem Neményi hazajövetelével kapcsolatban..
-Igen, egész szünet alatt!-mosolygott. És még örül is neki..-Szeretnél vele találkozni?
-Nem-vágta rá. Megértem.
-De azért velünk szilveszterezel, ugye?-kérdezte Ricsi félve a választól.
-Persze-mosolyodott el. Fürkészett pár pillanatig, amíg meg nem érkezett Bálint, hogy beszéljen velem. Komolyan, ez az idióta soha nem fog leszállni rólam? Ahhjjj..Eközben Reniék bementek a suliba. Miután kifaggatott ez a szerencsétlen, mi is bementünk az osztálykarácsonyra.
-Tanár úúúr, menjünk már haza!-nyöszörgött Andris látványosan.
-Ja. Minek kell bejönnünk?-ingatta a fejét Robi.
-Nyugalom. Egy óra múlva mehettek-nyugtatott minket mosolyogva az ofő.
-Addig kinyírom magam-fejelte le az asztalt Andris, majd fülébe dugta a zenelejátszóját és zenét hallgatott.
-Bejöhetünk?-kérdezte az ajtóból Dina. Mit akar? Mit? Jézusom, csak ne tapadjon rám, könyörgök!
-Kérlek, gyertek vissza később, ez osztálykarácsony-szólt az ofő. Hála az égnek. Zavartan kimentek, majd folytattuk az osztálykarácsonyt.
-Mindenkinek nagyon kellemes ünnepet, pihenjétek ki magatokat, egyesek vezessék le a felesleges energiát-nézett a rockerekre-,és ne felejtsétek el, hogy nyakunkon a félév. Tanuljatok kicsit-könyörgött. Feltettem a kezem, mire Haller felszólított-Cortez?
-Léphetek? Még be kell pakolnom.-kérdeztem.
-Ó, persze. Nagyon jó utat. Menj csak-biccentett Haller, mire feltápászkodtam, miközben mindenki ordibált valami búcsú félét. Reni padjához érve leraktam az ajándékát, ő pedig a kezembe nyomott egy barna zacskót. Felvettem a csomagot, és meg sem nézve az ajándékot, kimentem. Mielőtt kimentem, visszanéztem, és megláttam Renit, ahogy a sírógörcs határán nézi a Capa-albumot. Hirtelen megsajnáltam, és egy igazi taplónak éreztem magam, aztán ismét beugrott, hogy mi jelenleg haragszunk egymásra, úgyhogy kimentem. Hazasétáltam, bementem, gyors összepakoltam, majd leültem az ágyamra és megnéztem az ajándékom. A barna zacskóból kirántottam egy portugál könyvet (mi mást), majd a nagy lendület által kiesett dagi borítékra pillantottam, amin megismertem Reni jellegzetes írását. Érdeklődve bontottam ki, majd elővettem a 18 (!!!) oldalas levelet, és rögtön elolvastam. Elkerekedett szemmel olvastam a sorokat, és próbáltam felfogni az irományt. Egy 18 oldalas szerelmi vallomást olvastam éppen, amiben Reni leírja, hogy szerinte miért én vagyok a hibás, és hogy szeret.(!!!) Először igaznak tartottam, de beugrott a francia hapsija. Tuti, hogy megint átver. Ilyet..Aztán átgondoltam a levelet, majd elhatároztam magam, hogy rákérdezek, mert ez igazán nem volt tiszta. Kis idő elteltével már indultunk volna a reptérre, amikor megszólaltam a kocsiba.
-Álljunk meg a Szent Johannánál, please.-kértem a nagyiékat. Igen, néha egy-két magyar szót angollal helyettesítek, van ez így.
-Miért?-nézett hátra csodálkozva a nagyi.
-Még..el kell köszönnöm a többiektől.-hazudtam, mire a nagyiék összenéztek és bólintottak.
Kiugrottam a kocsiból, és a borítékot szorosan a kezembe fogva megindultam a lépcső fele, ahol már ott voltak a srácok.
-Hát te? Törölték a járatot?-hülyült Ricsi, a többiek pedig érdeklődve néztek rám.
-Nem. Mindjárt indulok.-bólintva nyugtázták a dolgot.
-Menjünk már be, megfagyok.-ugrált Zsolti mikulás sapkában(?).
-Reni, te maradj!-szóltam utána, amikor mindenki megindult a suliba. Kérdőn nézett Virágra majd rám, aztán visszajött. A többeik bementek a portára, és onnan figyelték az eseményeket.
-Igen?-kérdezte.
-Ez mi?-vettem elő, mire Reni lesápadt. Szóval tudta miről van szó.
-Hogy..Miért van nálad?-kérdezte elfojtott hanggal.
-Te adtad-mondtam idegesen. Nehogy már megint átcsesszen!
-Én? Én ugyan nem-értetlenkedett, én meg kezdtem kiborulni.
-Benne volt az ajándékban.-feleltem.
-Elolvastad?-kérdezte, majd lecsordult egy könny az arcán. Bólintottam, és az órámra néztem.
-Oké. Felejtsd el. Csak felejtsd el-kezdte. Nem! Nem akarom elfelejteni! Dehogy akarom..
-Jó, az lesz a legjobb-mondtam, de megbántam.
-Tudod mit?-emelte fel az állát-Ne felejtsd el! Mert minden szava igaz!-tárta szét a karját, mire megkönnyebültem. Szóval ez nem olyan mint a francia story.-Amit leírtam, azt úgy is gondolom. Mindig is úgy gondoltam. És lehet, hogy ezután soha, de soha nem beszélünk többet, de akkor is tudnod kell! Nem érdekel. Azt hiszed, hogy ez a tanév nehezen alakult, mert haragszol rám? Gondold át a többit! Gondold át az én szemszögemből! Én bocsánatot kértem, többször is, mert az egész egy hülyeség volt! Én sajnálom, mindent megtettem, hogy túllépjünk rajta, de neked nem megy. Rendben. De jó, ha tudod, hogy nekem is lenne okom haragudni. Azért, amiket leírtam. Te mikor kértél bocsánatot? De tudod, mit, nem is várom el. Mert igazából sose haragudtam rád. Nem tudtam-törölte meg az arcát. Én sokkolva néztem rá.-Mert szeretlek-fejezte be, nekem pedig akkorát dobbant a szívem, hogy szerintem az egész kerület hallotta.
-Oké. Én erre nem tudok mit mondani.-nyögtem ki a lehető legszarabb választ. Istenem..
-Rendben-motyogta, és láttam rajta, hogy a sírógörcs kerülgeti. Zavartan bólintottam, majd elmentem. Ekkora barmot! Mielőtt beszálltam volna az autóba, hátranéztem. Reniből úgy tört ki a sírás, hogy nekem is kedvem lett volna sírni, annyira megszakadt a szívem. Beültem, majd elgondolkodtam. Nem volt teljes a kép, mivel egy dolgot nem értettem. Azt a bizonyos szeptember 8-át.
-Állj!-kiáltottam, mire az autó lefékezett, én pedig kipattantam. Fejvesztve rohantam a suli fele, majd kicsaptam az ajtót. A társaság kérdőn megfordult, köztük az összetört Reni is. Itt jött el az idő, hogy megkérdezzem:
-Melyik szeptember nyolc?
-Kilencedikben-válaszolta halkan, mire elmosolyodtam. Hihetetlen, hogy az első naptól kezdve mind a ketten egy dologban reménykedünk, és erre két és fél évvel később jöttünk rá. Gyors léptekkel feléindultam, mire ő is így tett. Megragadtam a karját, és egy határozott mozdulattal közelhúztam, és megcsókóltam. Vagy ő engem. Esetleg egyszerre. Na mindegy. Lényeg, hogy többször is egymás után megcsókóltam, Reninek pedig nem volt ellenére. ♡ Kissé elltoltam magamtól, a homlokát a sajátomnak támasztottam, és megfogtam az arcát.
-Mennem kell.-mondtam szomorkásan
-Tudom.
-Megvársz?-kérdeztem suttogva.
-Két és fél éve mást sem csinálok-válaszolt frappánsan, mire újra megcsókoltam. Elléptem, és visszasiettem az autóhoz, ami mostanra már a suli előtt állt. Beszállás előtt még hallottam Virág visítását és láttam a vigyorgó társaságot, majd beültem. A nagyszüleim válaszra várva néztek rám, majd sóhajtottam, és elmeséltem a történteket.
Határozottan ez életem legboldogabb napja, és nem is kívánhatnék Reninél szebb és jobb karácsonyi ajándékot.♡