Love in the Castle

Prológus

Britney

Késő tavasszal az ember örömködik, valahogy a környezet is kihatással van ránk. A madarak csiripelnek, a virágok virágoznak, a természet kezd éledezni, süt a nap. Mókusok szaladgálnak az udvarban, főleg ha az ember egy kastélyban lakik az erdő közepén. Az emberek is vidámabbak lesznek, kevésbé vagyunk ingerlékenyek, nyitottabbak leszünk, tulajdonképpen fel kelünk a saját téli álmunkból. Tudjuk, az a tipikusan, tavasz van, szeretek mindent és mindenkit érzés. Persze a kedv változás nem mindenkinél jellemző, mondjuk ha az alany krónikus depresszióban szenved, vagy ha valami drasztikus változáson megyünk keresztül. Kérdem tehát: Az mennyire számít annak, ha az ember férjhez megy?

Egészéletemben bennem motoszkált a tudat, hogy majd valaki elvesz, ez nálunk így működik. A lányok megszületnek, felnőnek, közben tanulnak, aztán egyszer csak elveszik őket. Ha első szülött vagy, királynő lesz belőled, ha nem, akkor a legjobb esélyed a királyné titulus. Utána gyereket szülsz, és a körforgás kezdődik előröl. Egészen uncsinak hangzik, bár szerintem nem szabad megfeledkezni a csilli-villi bálokról, ahol meseszép ruhákat hordunk, meg hogy finoman szólva kinyalják a seggünket, ha arra tartunk igényt. Ha fiú vagy, ez kicsikét másképp működik, mondjuk annyival, hogy nem te szülsz gyereket.

De pár évvel ezelőttmégsem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön ez a pillanat is. Addig, amíg nem töltöttem be a tizennyolcat, addig ez nekem csak a jövő zenéje volt. Én nagyon is szeretek hercegnő lenni, és ezt előszeretettel ki is használtam. Most viszont, hogy dolgok hátterébelátok és egyre inkább nem tetszik. Példának okáért, miért kellene hozzámennem egy vad idegenhez. Másrészt, nem megyek hozzá egy agglegény őskövülethez. Harmadrészt, tizennyolc vagyok, egyetemre kellene járnom. Csakhogy ez nem így működik, és ami kötelező, az sajnos kötelező. És gyanús, hogy beszívtam.

Szintelátom magam előtt, ahogy anya, a királynő is ezekkel a gondolatokkal volt eltelítvetizenkilenc évvel ezelőtt. Neki szerencséje volt, nagyon is jól járt apával. Olyan hihetetlen összetartás van kettejük közt a mai napig, amilyet még sohasem láttam. Nem öregszenek, haladnak a korral, egyre csak fiatalodnak, és az évek elteltével csak egyre szerelmesebbé válnak. Nekem lehet,hogy nem lesz ekkora szerencsém, és ahogy azt már korábban említettem, attól kiráz a hideg, hogy ki lesz a jövendőbelim.

Az első jelölt, akire mindenki sokáig tippelgetett, főleg a pletykára éhes sajtósok, a családom múltjába sokszor bele-belenyúló família legfiatalabb tagja. Bár szerencsére nem okoztak túl nagy problémákat. Logan Meribelle-ről beszélek, Liam Meribelle fiáról. Meg kell hagyni, múltja ellenére nem rossz srác, egyáltalán nem csúnya, és az apjával ellentétben etikusan viselkedett, vagyis a nyilvánosság előtt biztosan, és miután én egy hercegnő vagyok, végeztettem egy kis backgrond-checket, amiből kiderült, hogy a srác makulátlan, csak sajnos elvből ki van csukva, hogy bármelyik Meribelle-hez hozzámenjek.

A második jelölt, aki nagyobb esélyekkel indul, már csak a származása miatt, a Grippenwald dinasztia tagja, Samuel király és Lindsey királynéutódja. Az a bizonyos Lindsey királynéról beszélek, aki lánykori nevén Hutchinson, és aki az apám exe volt anya előtt. Szóval az ő utódjuk, ami azt jelenti, hogy a csúcsra jutottam, mint másodszülött, és királyné leszek, mert a saját trónunk már foglalt szeretett bátyám által.

A híres probléma, az általam csak trónbitorlásnak nevezett ikerség, csak pillanatokon múlt az egész. Timothyt emelték ki előttem. Ennyi, és a trónörökös ő, persze fogadni mertem volna, hogy akkor is ő lenne, ha én pottyantam volna ki, tekintve, hogy ő fiú. Na nem azért, ha valakik, akkor a mi családunk nem vádolható sovinizmussal. Az üknagyanyám a saját két kezével küzdött meg a trónért, az anyám pedig a jelenlegi királynő. Visszatérve az ikerségre, a család tele van ikerpárokkal, ráadásul most már két oldalról. Ezt úgy értem, hogy a már említett ükanyám, Leonora királynő is ikreknek adott életet, aztán az a gén egészen idáig kitartott, viszont ezt megerősítette apa, aki egy ikerpár fele. Szóval nem meglepő, ha Tim és én, illetve a húgaink, Rachel és Rebecca is ikrek. Vicces, két próbálkozás, és négy gyerek, így tök egyszerű az élet, bár így működne minden, kapnánk egy bónuszt mellé. Jó, mondjuk evésnél nem biztos, hogy előnyös lenne. Eszünk egy sütit, és rögtön a kétszeresével kellene számolni.