Between the four walls

Prológus

Egy tavaszi reggel volt, minden úgy kezdődött ahogy szokott. Felkelek és megetetem az állatokat míg a bátyám felhasogatja az aznapi tűzifát. Eközben az édesanyám a konyhában sürög forog hogy reggelit készítsen nekünk. Minden nap ilyen de én élvezem a békét és a nyugalmat. csak egy dolog hiányzik igazán. Az édesapám. Egy éve hogy meghalt. Apám katona volt a Birodalom seregében, az egyik legjobb! De sajnos elesett amikor kirendelték az épülő Szeléna falhoz. Ám éppen ekkor tervezett lecsapni Corvus törzsfő aki Utacha nomád népeinek az egyikét vezette. Méghozá a legnagyobbat. A Lyndiai Birodalom már két nemzedék óta hadban állt a déli barbár népekkel. Utacha nem volt egy egységes ország mivel az ország területén terült el a Sötét pusztaság. Egy kegyetlen hely ami megfertőz mindenkit romottsággal és árnyékokkal aki oda merészkedik. Ezért háborúztak annyit az ottani népek, nem csak a szomszédos országokkal de még saját magukkal is. Szerencsére most már áll a Szeléna fal és biztonságban vagyunk azt hiszem. Apámat azért küldték oda mivel a falunk közel van a falhoz. Ezeken járt az agyam miközben szórtam a magvakat a szárnyasoknak. Annyira elkalandozhattam hogy észre sem vettem, hogy már végeztem is. vajon mennyi időbe telhetett, de ahogy körülnéztem láttam hogy a bátyám már végzett. Ezért besétáltam én is a konyhába. Az asztalnál már ott ült a bátyám.

Ma lassabb voltál még a szokásosnál is - mondta mikor leültem mellé

Az azt jelenti hogy alaposabb voltam - vágtam vissza

Á, hagyjuk is te még túl fiatal vagy hogy megértsd a munka lényegét - bökött oldalba

Még mindig csak tíz hónappal vagy idősebb nálam - mosolyodtam el

Mégis mindig te viselkedsz felelősségteljesebben - rakott le egy tányér zabkását elénk az édesanyám

Na de anya! - méltatlankodott a bátyám

Te sokkal inkább apádra ütsz Shota - mosolygott az anyám - te pedig Yusei, rám

Köszi anya - húzódott mosolyra a szám

Hogyha annyi pénzem lehetne ahányszor ezt már hallottam. De jól esett minden egyes alkalommal. Anyukám is a királyságot szolgálta mielőtt megszülettünk. Csak ő a Szent Falak Rendjének egy magas rangú papnője volt. A Rend papnői nem csak a varázslatokhoz fértek hozzá, ők készítették a fegyvereket és nagyon sokszor harcra kész amaznokként emlegették őket. Anyukámnak még mindig meg volt a csatabárdja amivel annak idején a csatatéren irtotta a barbárokat. Ha már a családnál tartunk azt is fontos megemlíteni hogy a nagyanyám a királyi tanács egyik tagja. Ezért a bátyám és én is arra készültünk hogy egy nap majd belépünk majd a seregbe. Eljátszottam a gondolattal hogy milyen lenne katonaként élni. Csak egy probléma volt az egésszel, az hogy át kellene mennünk egy vizsgán hogy bejussunk de sajnos nem volt pénzünk elutazni a fővárosba. Ekkor egy sikolyra kaptam fel a fejemet. Mind a hárman az ablakhoz rohantunk és megpillantottunk egy egész rablóhordát amint sorban vágják le az embereket.

Azonnal szedjetek össze pár dolgot és indulás - parancsolt ránk az anyánk

És veled mi lesz - kérdeztem

Nyerek nektek egy kis időt - válaszolt

De egyedül hogy fog menni? - néztem rá

Voltam már szorultabb helyzetben is, úgy hogy ne aggódj - mosolygott és lekapta a bárdját a falról - menjetek el a nagyanyátokhoz.

De hogy jutunk el hozzá? - kérdeztem ismét

Ne aggódj tud róla hogy valamikor menni fogtok mert végre sikerült annyit összespórolni hogy mehetünk volna ezért írtam neki egy levelet.

Értem akkor ott találkozunk - öleltem meg majd elrohantam összekapkodni a cuccaimat

Nem volt sok pakolni valóm, csak pár ruha és egy kis étel az útra. Emelett elpakoltam még pár kést és apánk kardját. Nagyon sokat jelentett ezért nem akartam itt hagyni, emellet eltettem még egy íjat és nyilakat. Shota is hasonlókat szedett össze. Gyorsan odarohantunk az anyánkhoz aki egy csókot nyomott a homlokunkra mi pedig kislisszoltunk a hátsó ajtón és felpattantunk az egyik lovunkra. A bátyám ült elöl én pedig mögötte. Ahogy elkezdtünk vágtázni az egyik bandita meglátott bennünk és utánunk eredt. Eljött az én időm gondoltam és elővettem az íjat és az idegre illesztettem egy nyílvesszőt, céloztam és lőttem. A nyílvessző a bandita torkába fúródott aki nyomban leesett a lováról.

Szép lövés Yusei - mondta Shota

Hát még van hova fejlődnöm - válaszoltam

Lassan elhagytuk a falut és csak reménykedni tudtunk hogy az anyánknak nem esik semmi baja. Mikor már elég messze értünk akkor lassabra vettük a tempót. Szerencsére a bátyám sem vol teljesen hülye és az út mellett haladtunk végig így megtudtam határozni merre kell mennünk de tudtam hogy hosszú út áll előttünk.