A szenvedély viharában [ÁTÍRÁS ALATT]

15. rész - Az érzelem nem sérelem

- Szia Blanca, haza mész? - sietett hozzám Renson.

- Szia.. igen, hová is mennék, hanem haza?!

- Mi a gond? Martin megbántott? Ellátom én neki a baját, mielőtt kijárnánk a 9. osztályt!

- Renson... nem Martinnal van gondom, hanem veled!

- Tessék? Nem foglalkozom esetleg elégszer veled?

- Épp ez az.. nem vagy képes leszállni rólam... se te, se a cafkád!

- Ki? Rami? Ő tényleg cafka... sőt, nagyon is beképzelt csaj! - ekkor Ramonah is beszállt a buliba.

- Hali, szívem! Blanca, mit csinálsz itt a pasimmal?! - karolta át. Mi a fene van itt? Mindenki szakít mindenkivel ,de közben senki se senkivel..

- Ramonah, te és én már szakítottunk! És, ne merészelj ilyen ordibálós hanggal beszélni Blancával!

- Renson, te beléd is mi ütött? Két nappal ezelőtt még undorodtál tőle, most meg véded?! Talán, ez a hazug teletömte a fejed?!

- Nem, hanem te egyre felvágósabb vagy! Blanca legalább hűséges és kedves! Te meg mindenkit elakarsz szédíteni, és nem számít neked az, hogy evvel hány fiú szívét törted már össze... köztük az enyémet is...! - Ramonah teljesen lefagyott Renson mondanivalójától, de meg is érdemelte.

- Szóval, hazamehetek? - kérdeztem utólag, fapofával.

- Persze, szia Blanca, holnap találkozunk! - köszönt el Renson, Ramonah meg mindig csak egy helyben állt.

- Ha tudnád Renson, hogy mit láttam az előbb... - hallottam meg, ahogy Ramonah mögöttem halkan beszél.

- Mondtál valamit? - fordultam hátra, vele szembe.

- Semmi.. semmit.. - rázta meg hirtelen a fejét, majd elszaladt.

Hála Istennek, minden zavarótényező nélkül, mehettem haza a gimiből.

Mostanában annyira sok dolog vett körül: Helen ofőnket elütötte egy kocsi, új osztályfőnököt kaptunk, Renson rám van akadva, sőt szerelmes belém. Csakúgy rám van akadva, mint Rami, Aria, Kathy, Pamela is, de közben Martinnal járok. A legjobb barátnőm, Emma is ebbe a gimibe iratkozott be, aki összeszeretne jönni Jamessel, és végül úgy indult a gimi, hogy mindenki ellenem volt, mára már van pár barátom.

Ahogyan battyogtam hazafelé, észrevettem Emmát és Jamest beszélgetni.

- Szóval... James, említetted az előbb, hogy tetszik neked valaki - mondta Jamesnek Emma.

- Igen, tetszik nekem egy vagány kis csajszi! - húzta ki magát.

- És, mond... elárulnád nekem, hogy ki az?

- Oh... Tudod, jobban szeretném, ha ez egyelőre titokba maradjon, bocsi! - vakargatta a tarkóját idegességében, Emma pedig lehajtotta a fejét.

- Ja, oké... nem baj. Végül is megértem.

- De vigaszként, elég közelről ismered! - húzta mosolyra a száját, s pont ekkor értem oda hozzájuk.

- Sziasztok, mi újság?

- Szia, Blanca. Nekem mennem kell, mert még lekésem a buszt.. sziasztok lányok! - nézte meg az órát, majd elszaladt a buszmegálló felé.

- Szia James - mondtuk egyszerre és integettünk neki.

- Képzeld el Blanca! Azt mondta James, hogy tetszik neki, egy lány és én közelről ismerem! - fordult felém Emma.

- Szerinted ki lehet az?

- Nem tudom, nem akarta elmondani... de ha már én ismerem, valószínűleg nem belém szerelmes...

- Na... még nincs minden veszve, ki tudja... lehet, hogy épp te vagy az! - kacsintottam egyet

- Nem hiszem... akkor a szemembe mondta volna... - lógatta tovább az orrát.

- Figyelj. Egy hét múlva úgy is itt a Karácsonyi szezon, húzunk az ajándékozásban. Tehát próbáld meg őt kihúzni, és ajándékozd meg, akkor elmondhatod, hogy mit érzel iránta!

- Jó ötlet! De ha egyszer nem belém szerelmes, akkor semmi értelme sincs...

- Dehogynem, majd meglátod! - tettem vállamra a kezét, majd elindultunk mi is hazafele.

- Apropó! Hol maradtál, mikor véget ért a suli? Nem találtalak sehol - vont kérdőre.

- Martinnal kettesben maradtunk a teremben, úgy éreztem elhanyagolom.. annyi minden történt. Csak sajnos egy bizonyos pinkpolipos csaj rájött a titkunkra...

- Komolyan? - bólintottam - Ijj.. akkor gondolom már nem csak ő tud róla rajtunk kívül.

- Teli találat! Már rákészültem arra, hogy Pamela holnap egész nap  a nyakamon fog lógni.. De ha Ő szakított Martinnal, mit zavarja, hogy ő kivel van? - hangsúlyoztam ki az Őt.

- Ez az.

Hazaérve tökéletesen időzítettem, mert pont elkészült az ebéd. Anya pudingos palacsintát készített, amiből hármat ettem meg. Annyi bőven elég is volt nekem. Természetesen étkezés közben beszámoltam szokásosan a suliban történtekről, észszerűen kihagytam a telefonos átverést.

Miután jóllaktam a szobámban tevékenykedtem, más szóval takarítottam. A rumli helyrerakása után előkaptam a füzeteimet, s nekiláttam magolni. Úgy tűnik, Mr. Tom nem elégszik meg avval, hogy csak tanultunk, azt akarja, hogy szóról szóra mindent tudjunk.

De az még mindig kérdőjel számomra, s valószínűleg az egész osztálynak is, hogy miért kivételezik Rensonnal és Markkal. Markot még megértem, mert ő eleve jó tanuló, de Renson? Csak tornából volt ötöse általánosban, még rajzból is nehezen hármas. Csupán azért jött ebbe a gimibe, mert elmondása szerint ez volt a legközelebb. Óriási nagy mázlija van, hogy felvették.De nekem úgy tűnik nincs akkora, mert rám van ragadva, mint egy pióca...

Nem tagadom, várom már a téli szünetet több okból is. Hazajön a nővérem, elmegy Mr. Tom, meg alapjáraton suli se lesz.

A házi kedvences témáról pedig nemigen akarnak a szüleim tárgyalni. Pedig nagyon szeretnék egy szobacicát.. már a nevét is kitaláltam, Miri lenne.

Efféle macskás gondolatokkal készültem a lefekvéshez. Gondoznám, törődnék vele.. együtt játszanánk. Na majd egy szép napon, ami talán sosem jön el...