Count to three - Számolj el háromig (CHANGKYUN FF.) ✓

Számolj el háromig

- Wonho, azonnal gyere le az asztalról - kiabáltam a nem éppen épeszű fiúra, aki vigyorogva fetrengett a kis üvegasztalon a nappali közepén.

Igen, többször is rászóltam már és nem, egyszer sem hallgatott rám. Bármennyire is a legjobb barátom, néha csak úgy fejbe csapnám valami hathatós eszközzel, de a talajszennyezést büntetik, én meg nem akarok egyedül maradni, szóval ez a tervem mindig kukában landol.

Csípőre tett kézzel néztem, ahogy egy pillanatra lenyugszik, aztán a többiek unszolására tovább folytatta egyéni műsorát. A szememet forgatva fordítottam hátat nekik, és inkább a konyhába siettem, ahol amúgy jelentős mennyiségű nasit halmoztam fel, majd a chipseket felkapva indultam vissza. Rutinosan kerültem ki a felém repülő papucsot, aztán Wonhot egyik lábammal lelökve a földre a helyére dobtam a zacsikat.

- Valaki chipset? - tettem fel a kérdést, amire meg is kaptam a várt választ. Jooheon csillogó szemekkel tulajdonított el egyet magának és az első fotelban elterülve már tömte is magába a cuccot. Hyungwon és Kihyun összekaptak, hogy kié legyen a dinó alakú, mire közöltem velük, hogy abból van több is, amit persze azonnal keresni is kezdtek, széttúrva az egész kupacot. Shownu rajtuk nevetve bontott ki egy számára szimpatikus zacskót és jókat derült azon, ahogy a két fiú csalódottan kiált fel, akárhányszor valami tök más akadt a kezükbe. Egyedül Changkyun nem evett, inkább párnákat halmozott fel az egyik sarokban és mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, közéjük vetette magát és onnan figyelt csöndben.

- Oké, így már sokkal jobb - sóhajtottam fel, amint mindenki elcsendesedett és egy könnyed mozdulattal levetettem magam a kanapéra Wonho és Shownu közé, akik testvériesen osztozkodva pusztítottak el egy adag chipset. Addig helyezkedtem, míg a lábaimat átvetettem Wonho-n, hátamat a balomon ülő Shownu vállának döntöttem és elégedetten elmosolyodtam.

- Most kényelmes? - nézett rám Wonho, miközben átnyúlt felettem és belemarkolt a zacskóba.

- Aha - bólogattam, aztán kitátottam a számat, ezzel jelezve, hogy én is ennék ám. Wonho csak nézett rám, mintha hülye lennék, azonban Shownu már szórta is nekem a chipset. Teli szájjal vigyorogtam, mire mind egyhangúan lehurrogtak, hogy undorító vagyok. Megvontam a vállam, mert igazából nem tudok ellen tenni semmit. Ha az ember lánya hét sráccal nől fel, akaratlanul is eltanul egy-két nem éppen nőies dolgot.

- Valaki tudja, hogy Minhyuk mikor érkezik? - szólalt meg Changkyun, mire egyszerre néztünk az órára, ami már este hetet mutatott, aztán egy emberként vágtuk rá.

- Még öt perc.

- Komolyan azt mondta, hogy hét óra öt perckor jön? - emelte meg a szemöldökét hitetlenkedve a srác.

- Nem. Azt mondta, hét körül. És tudod, hogy a mi kis szűk körünkben olyan nem létezik, hogy valaki pontosan érkezzen. Ezt már igazán megjegyezhetnéd - incselkedtem vele, mire megjutalmazott egy félmosollyal, aztán bólintott egyet és visszatért a párnák kényelme közé.

Ahogy megjósoltuk, Minhyuk nem sokkal negyed nyolc előtt esett be, és tekintetét végigjáratta rajtunk, felmérve, hogy hova tudná ledobni átfázott testét. Végül úgy döntött, neki jó lesz a földön is, így hátát a Jooheon által befoglalt fotelnak döntötte és elmesélte, milyen unalmas volt az előadás, amire a barátnője elrángatta.

- És akkor képzeljétek el, hogy a fickó észrevette, hogy ásítozom, és utána végig engem bámult - fejezte be felháborodottan, mi pedig csak nevettünk.

- Mondd meg a nődnek, hogy te nem vagy érdekelt a műanyag előállításában, meg ilyen kőolajas dolgokban. Tuti megérti - kacarászott Shownu.