who are you? ~ jikook | ✔

14. fejezet

Miután Jimin faképnél hagyott, a szobámba rohantam és a szűk nadrágom után kezdtem kutatni. Szerencsére meg is találtam, az pedig nem volt kétség, hogy azt fogom-e húzni este. Írtam a két jómadárnak, hogy megyek én is a buliba, szóval akár mehetnénk együtt is. Persze mindketten majd kiugrottak a bőrükből és azt mondogatták, hogy ők megmondták, hogy Jimin rávesz erre, hogy menjek. Seungminnek egyébként hétfőn mondtam el mindent a suliban, nem akartam neki telón ledarálni a dolgokat. Örült és szerinte egyáltalán nem a pia miatt csókolt meg, viszont én nem voltam ebben annyira biztos. Egy egyszerű fehér pólót húztam fel ismét, majd befújtam magam hat kiló kölnivel, a hajammal meg igazából nem kezdtem semmit, csak trehányul beletúrtam és hagytam, hogy néhány tincsem az arcomba lógjon.

- Jól nézel ki - mosolyodott el anya, amint lementem az emeletről.

- Köszi - villantottam ki fogaimat, majd levettem a kabátom a fogasról, de nem húztam fel, mert kocsival megyünk, én pedig nem szerettem volna, hogy rám süljön.

- Megint azokkal az egyetemistákkal lesztek? - kérdezte, mire csak bólintottam egyet. - Meg a helyes gyerekkel?

Megnevezésére nehezemre esett nem felnevetni, aranyosnak találtam, hogy így megjegyezte. Ismét csak egy bólintásra futotta, de pont ekkor hallottam meg Jihyun kocsijának dudáját, ami jelezte, hogy itt vannak. Egy gyors puszit nyomtam anyának, majd közöltem vele, hogy sietek haza, hogy filmezős szombatot tartsunk. Erre csak azt válaszolta, hogy nem kell délre itthon lennem, mert apa úgy is ledől majd, mert hét körül ér csak haza. Éjszakai műszak után általában délután háromig sosem tér közénk, szóval ez az időpont lett a végső megegyezésünk.

- Szexi - jegyezte meg Seungmin, mikor már Jihyun mellett ültem az anyós ülésen.

- Jimin miatt öltöztél ki ennyire? - kérdezte a kormány mögül egy hatalmas vigyor kíséretében Jihyun.

Nem válaszoltam, hiszen eléggé egyértelmű volt. A hátsó ülésről megkaptam, hogy ha ma este nem mászok rá Jiminre, akkor ők veszik kezükbe az ügyet. Szemet forgatva bámultam ki az ablakon és inkább nem is szóltam semmit. Nem fogok nyomulni rá, de ezt már nekik is elmondtam, de azt komolyan nem akarom, hogy kezükbe vegyék az irányítást, mert abból jó nem sülhet ki.

Alig öt perc múlva már le is parkoltunk egy hatalmas kertes ház elé és már a kocsiban is lehetett hallani a dübörgő zenét. Vettem egy mély levegőt és ismét feltettem magamnak a kérdést, miszerint megér ez nekem ennyit? Nyilván nem csak az a szerény hat fős egyetemi társaság lesz itt, akiket már ismerek, hanem ki tudja hány ismeretlen ember.

- Én szerintem itt megvárlak titeket - motyogtam a lehető leghalkabban, de szerintem mondanom sem kell, hogy a két fiú mit reagált erre.

- A faszt vársz meg - reagált először Jihyun és már ki is szállt a volán mögül.

- Jungkook, ne csináld már. Jó buli lesz, végre engedd el magad. - mondta egy fokkal nyugodtabban Seungmin, majd ő is kiszállt a kocsiból, így egyedül maradtam.

Vagyis egyedül maradtam konkrétan öt másodpercig, amíg Jihyun meg nem kerülte a kocsit és mellém nem ért. Kinyitotta az ajtót, és nem túlzok, h azt mondom, hogy konkrétan kirántott a kocsiból. Nagyokat pislogva próbáltam felfogni a helyzetet és nem elröhögni magam, de annyira abszurd volt az egész. Magamtól is kiszálltam volna a kocsiból, nem kellett volna segíteni, na mindegy.

- Na, menjünk - biccentett a hatalmas fehér ház felé, én pedig nem akartam elhinni, hogy Yoongi valóban itt lakik.

Jihyun ment elől magabiztosan, én középen, Seungmin pedig mögöttem, azért, hogy ne rohanjak el, ha mondjuk meglátom Jimint. Ahogy kinyílt a bejárati ajtó, olyan füstfelhő szaladt ki azon, hogy arrébb kellett álljak, nehogy belesétáljak. Random tény, hogy utálom a cigi füstöt és hányni tudnék a szagától.