who are you? ~ jikook | ✔

15. fejezet

Fogalmam sincs, hogy meddig lehettem bezárkózva az emeleti mosdóba, de már vagy hatszor rám akarták nyitni az ajtót. Még szerencse, hogy elfordítottam a kulcsot, így senki sem tudott bejutni hozzám. Már vagy tízszer leöblítettem az arcom, de még mindig rettenetesen szédültem és hányingerem volt. A fürdő forgott velem, melegem volt és egyben fáztam is, többször is nekiestem a falnak, mert egyszerűen nem bírtam megtartani magam, mert konkrétan  nem éreztem semmit és észrevettem, hogy a pupilláim is rendesen kitágultak. Mit tett Taehyung a piámba basszus? Mert nem hinném, hogy ennyire rosszul lennék pár pohár piától, hiába kevertem.

- Jungkook, bent vagy? - hallottam meg Jimin hangját, mire szorosan behunytam szemeimet. Már csak azt hiányzott, hogy így lásson.

- Aha - motyogtam és csak reménykedni tudtam benne, hogy nem hallotta meg, de sajnos nem volt akkora mázlim.

- Bemehetek? Vagy nem jössz ki? Már vagy tízen várnak arra, hogy bejussanak. - mondta, én pedig egy hatalmas sóhajtás kíséretében ellöktem magam a mosdókagylótól és kizártam az ajtót, Jimin pedig azonnal belökte azt. - Jól vagy? - lépett oda hozzám, mire megráztam a fejem. - Gyere, keresünk valami szobát neked - ragadta meg a csuklómat és maga után kezdett húzni.

Szerencsénkre összefutottunk a folyosó végén Yoongival, Jimin beszélt vele pár szót, majd ismét maga után irányított, az emelet legutolsó szobájáig. Miután bementünk, ránk zárta az ajtót, majd jelezte, hogy feküdjek le az ágyra, én pedig kérdés nélkül tettem, amit kért. Fogalmam sincs, hogy ez milyen szoba lehetett ez, de szerintem nagyobb volt, mint a mi nappalink és a konyhánk egybevéve. Kicsit sem zavartatva magam terültem el a hatalmas francia ágyon, ami a szoba közepén volt, majd arcomat a tenyereimbe temettem.

- Mit ittál, hogy ennyire kész vagy? - kérdezte, mire felkuncogtam és megvontam a vállaimat.

- Taehyung adott valami löttyöt, utána kezdtem furán érezni magam - temettem az arcomat a tenyereimbe. - Szerintem be vagyok állva.

- Nézz rám - sétált közelebb hozzám, mire rá emeltem tekintetemet. - Tágak a pupilláid, szerintem Extasyt keverhettek a piádba, kurva jó. Mindjárt jövök, hozok egy üveg vizet, nehogy kiszáradj nekem. - sóhajtott fel és már meg is indult az ajtó felé.

- Soha többet nem iszok - motyogtam, mire Jimin felnevetett.

- Aha, persze - forgatta meg szemeit és szerintem nem igazán hitt nekem, mondjuk én sem tartottam valószínűleg, hogy nem fogyasztok több alkoholt életem során.

A lelkemre kötötte, hogy ne mozduljak, ne nyissak ajtót senkinek, mert egyre durvább a buli és sok a részeg. Bólintottam, hiszen nem nagyon terveztem felkelni az ágyról, plusz amúgy sem lett volna kedvem senkivel sem beszélgetni. Akaratlanul is csikorgattam a fogaimat és igaza volt Jiminnek, valóban éreztem, hogy rohadt szomjas lettem. Igazából párszor tartottak már előadást a suliban a drogokról, ezért az Extasy sem volt ismeretlen számomra, de sosem gondoltam volna, hogy belecsempészik majd az italomba. Alig telhetett el pár perc - vagyis lehet csak én érzékeltem ennyinek -, Jimin már vissza is jött, a megígért vízzel. Leült az ágy szélére, én pedig egy hatalmas sóhaj kíséretében felültem és lassan kortyolni kezdtem. Nagyon melegem volt és az, hogy a szobában csak egy kis lámpa égett, ami iszonyat kevés fényt adott, nem segített a helyzetemen. Miután eleget ittam, átnyújtottam a mellettem ülőnek a vizet, amit le is tett az ágy melletti kis szekrényre.

- Na, feküdj le - mondta, én pedig szó nélkül tettem, amire kért.

Sóhajtottam egyet és a plafont kezdtem tanulmányozni. Hiába volt sima fehér, én még is formákat láttam ki a drog miatt és amúgy zsibbadt mindenem. Meglepődtem, amikor besüppedt mellettem az ágy, majd Jimin lefeküdt mellém és ő is a plafont kezdte tanulmányozni.