Amelia normális életét csak egyetlen egy dolog borította fel. Amikor Gothambe viszi a sors. Persze csak egy dolog tartja őt ott. A bátyja. A rideg és hideg város magába szippantotta a lányt. Arra viszont nem számított, hogy a nagy Joker fogja őt elk...
Az emberek azt hitték hogy meghaltam. Ismét. Sőt akkor aznap én magam is azt hittem hogy vége szakad eddigi életemnek.
Felébredtem. Senki sehol. Felálltam lábamra helyezve testsúlyomat és elindultam. Ki az ajtón. Le azon a lépcsőn egészen a barlangig meg sem álltam. Mindenki dolgozott. - Bruce? - a férfi és a többiek mind rám emelték tekintetüket. - Milyen napot írunk? - értetlen arccal figyeltem mozdulatait. - Ki vagy te? - ordította dühösen nekem. Ne! Ez nem történhetett meg. Próbáltam végig mérni magamat ám helyette hátrálni kezdtem és a végére éreztem magamat igazán. Szabadnak? Elveszettnek? Én... meghaltam. A zuhanás érzését élhettem át. Vajon hová tarthatok? Emlékeznem kell. Ki vagyok én valójában? Amelia Hope Smith. A Batgirl. "Itt kötöttem ki, a bűnözők városában." - Ezt írtam Gothamről. "Jön a következő beteg! Már itt is van?" - Joker "Fekete haja tökéletesen kiemelte kék szemeit." - Én írtam le Tim Drake-t "- Amelia kisasszonynak vannak álmai másokról vagy valamilyen különös? - Alfred Pennyworth - Tudomásom szerint nincs ám mostanában azóta az este óta gyötörnek rémálmok és látomások." - Én "Bruce mi történik velem? Miért csak rosszakat látok?" - Én "Sajnálom, de Barbara veszélyben van."- Én "Mit láttál? Amelia?" - Tim Drake "Ha készen állsz tudni fogod!" - Barbara Gordon "Mit tervezel Amy?" - Tim Drake "Vörös Sisak" - Én "Nem kell felmennem. Bruce vissza kell térnem az otthonomba. Reggel indulok." - Én "- Amelia őrültség odamenned. Kérlek, ne tedd!" - Tim Drake "- Tudjuk milyen érzés. Legalább is én. - Dick Grayson - Mindkettőtök mappáját olvastam így számítottam ezekre a válaszokra. - Én - Milyen mappa?" - Tim Drake és Dick Grayson "Az Arkhamban fogsz maradni egy ideig." - Én mondtam Bane-nek "Te okoztad ezt... a szörnyeteget ami belőlem lett... a szüleim halálát. Mindenért te vagy a hibás." "Sajnálom amit mondtam. Tényleg! Figyelj aggodalmas is voltam mert mégis küldetésnek számított. Hát.. - vakarta meg a tarkóját majd így folytatta. - remélem meg... tudsz... nekem bocsájtani." - Dick Grayson "Crane félelemgáza miatt történt mindez. Magas lázad van és képzelődni is fogsz. Sietek." - Bruce Wayne "Megkeresem a feleségét. Megígérem!" - Én mondtam Victor Fries-nek. "Mostantól barátnők vagyunk. Számíthatsz rám, Batgirl." - Harleen Quinzel "A szemed..." "Te lettél... Joker utódja" - Oswald Cobblepot "Nem is tudtam ennyit jelent neked a Vörös, én azt hittem a Nagy madár bukik rád. Esetleg mindkettő?" - Selina Kyle "Az adósom vagy, Nygma." - Én "Hiányoztam? Nem szép dolog kibeszélni az embert a háta mögött." - Én "Mit tudsz te rólam?" - Roy Harper "Nem is tudtam hogy ilyen jóban vannak. - indulni készültem ám valamit vagy valakit ott hagytam. - Nem jössz?" - Roy Harper és Én "Tim... tudod... nekem ezt kell tennem. Erre teremtett meg Joker. Azért hogy ellenne forduljak és a végére mire megölöm őt, ráébredjek arra hogy én már nem Amelia Hope Smith vagyok." - Én "Nem tudom. Ha Joker túl élte a robbanást, akkor nem mehetek vissza Gothambe. Ezt ki fogom deríteni, ez mellett pedig edzeni is akarok. Fejleszteni magamat." - Én "Ha esetleg meghalt Joker? "Annak kevés a valószínűsége." - Én "Anya itt van...alatta." - Anna "Ne szóljatok neki arról hogy élek. A szülőházamhoz megyek vissza. Abba az elhagyatott porfészekbe. Ha majd erősebb leszek akkor vissza fogok térni hozzájuk." - Én "Képzeld megszabadulhatok ettől!" - Barbara Gordon "Ezt itt ne hagyd! - a ruhámat pillantottam meg." - Barbara Gordon "Te hogy kerültél ebbe a csapatba? Ha megkérdezhetem. - Én "Apám katona. Egyszer engem és az ikertestvéremet anyámmal együtt elraboltak. Én éltem túl csak. Ezek után keményebb és érzékenyebb lettem majd beléptem a seregbe ahonnan aztán kirúgtak. Inni kezdtem és egyszer meg akartak erőszakolni az utcán. Bruce mentett meg. Utánna pedig minden csak úgy jött és én lettem Batwoman. Neked mi okod volt itt lenni? Köztük." - Kate Kane "Hogyan lehetsz életben?" - Edward Nygma "Akkor szükséged van egy csapatra. Azt hallottam." - Laurel Lance-Queen "Ahhoz emberek is kellenének." - Én "Egy már van." - Laurel Lance-Queen "Annyira. - szóhoz sem tudott jutni. - Végre itt vagy. Tudtam. - ismét megállt de valamiért jól esett. - Élsz. Ez a fontos." - Harleen Quinzel "Én megyek el érte! Ha nem állítod meg Jokert holnapra már nem lesz az a Gotham ahol aludhatsz! Te döntesz Amelia." - Harleen Quinzel "Amelia..." - Roy Harper
Van, akiknek számítok. Élni akarok. Tovább. - vitatkoztam önmagammal az életben maradásomért. Újra érezni akartam Roy kezét az enyéimen, mint amikor 3 éve majdnem meghaltam. Diana. Neki köszönhetem azt, hogy megállíthattam Jokert. Hirtelen annyira különösen éreztem magamat. Szemeimet lassan és óvatosan kinyitottam. A szobámba ébredtem. Mikorra végre erőt vettem magamon felálltam az ágyról és próbáltam elbicegni az ajtóig. Jobb kezemmel a lehető leghalkabban belöktem. Szépen tempósan lesiettem a lépcső és ismét körülnéztem. Megint álmodnék? Végigmértem es ezzel együtt letapogattam magamat. Nem. Ez nem lehetett álom. A konyhába rohantam nagy örömmel és mosollyal közben pedig oldalamat szúrta sebem. De az már nem fájt. Nem is éreztem. - Alfred! - ugrottam az öreg komornyik nyakába. Válaszul viszonozta ölelésemet. Elindulni kezdtünk a hátsó ajtóhoz közben viszont muszáj helyzetnek tartottam bele kapaszkodni Alfred-be, aki szíves örömmel fogadta. Utazásunk a kertig tartott fel egészen arra a dombra, amelyen a Wayne szülőket temették el. Aznap is ott állt, Bruce és a sírokat nézte. A szülei sírját. Amint megpillantottam elengedtem Alfred vállat és mellé léptem. - Örülök hogy itt vagy. - rá emeltem szemeimet és Wayne. Sírt. Kezeivel próbálta eltakarni ám előttem nem tudta elrejteni érzéseit. - Roy... volt itt. Most Tim-mel van a barlangban. - letérdelt és arca komorrá változott de csak addig amíg meg nem fordultam és azt nem mondtam: - Köszönöm! Alfreddel együtt ott hagytam őket és a lefelé vezető lépcsőig rohantam. Lent láthattam Tim-et, Damien-t ahogy az asztalon levő képet bámulja amin Dick és Barbara fogja a picit. Az utolsó lépcső fokról már láthattam Roy-t aki csak állt és nézett ki az ajtón. - Kate! - köszöntem a vörös hajúnak aki a számítógépnél ült én pedig hátulról megöleltem. - Örülök neked, Amy! - könnyek hagyták el szemeit amihez zsebkendőt emeltem. Elsétáltam tőle és Damien-hez tartottam akit gyorsan magamhoz szorítottam. - Megmondtam hogy látni fogjuk még egymást. Tökmag. - nevetem fel aztán őt is kicsit magára hagytam. Oda kellett állnom Roy mellé másik oldalamon pedig Tim lépett. - Nem is tudod milyen boldog vagyok hogy visszatértél! - mondták egyszerre amire én csak annyit feleltem. - Hiányoztatok! Mindannyian. - ezzel megfogtam mindkettejük vállat. - Tudod te meddig feküdtél ott fent? 13 napig. - szólt aggódva Roy. - Az majdnem 2 hét. - kerekített Tim és mindketten egyszerre tettek fel egy közös kérdést. - Most mit fogunk kezdeni? Gothammel? Velünk? - Fiúk, én amondó vagyok hogy Tim elveszi Stephanie-t mert én azt akartam. Ők szép családdá alakulnak míg mi védelmezzük a városainkat. Kibékülsz Oliver-re és ismét a segédje leszel. Én pedig itt maradok Brucékkal. Te megfogsz látogatni és... - jelentettem ki terveimet Roynak. Aki kissé meglepődött de aztán elfogadta ezt. Utoljára még meg kellett kérdezni-e egy létfontosságú kérdést: - Mi valaha alkotni fogunk egy családot? - nem akartam ezen gondolkodni. Azonnal rá vágtam az első választ ami eszembe jutott. - Egyszer majd.
Elnézést a kicsi torlódásért! Remélem megértitek. Mellesleg itt a vége vagy mégsem?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
