A mélységbe veszve

3.rész

Az alvásomból semmi sem lett.
Mire hazaértem nem voltam fáradt, ezzel szemben vettem egy doboz fagyit, elővettem a laptopom betakaróztam és nagy kanállal elkezdtem enni a fagyit.

Imádom.
Lehet hogy lassan tél de ez még mindig jó.
Film közbe méginkább.
Főleg ha bánatos vagy és nincs kedved már senkihez se az iskolához meg főként.
Talán az egyik legjobb módszer a vidámságra.
Holnap semmi kedvem nemlessz ahoz hogy bemenjek suliba, vagyis inkább energiám. Nincs kedvem ahhoz hogy a sok paraszt fejét nézzem. Habár ottvannak drága barátnőim, főleg Jennie akit most nem szabadna magára hagyni, ígyis elég baja van...
Bár mostanában Namjoonal tényleg nagyon elvan és van, hogy csak rá figyel engem megsem hallgat ha éppen mondanék valamit.
Ami fura.
És nem a sraccal van a baj, nagyon kedves és vicces.

Az a lényeg, higy Jennie boldog legyen!

Holnap szerintem sétálni megyek a közelbenlévő erdőbe. Mindigis szerettem kirándulni erdőbe, meg nagyvárosban is de valahogy az erdő olyan nyugtató, olyan nyugodt ott minden, elfeledteti veled mindent és csak arra tudsz koncentrálni ami Ott van. Állatok között is szeretek lenni (irói megj: nem az iskolában lévő állatok közt😂) hisz imádom öket.

Ha már így az erdőről beszélek ami megnyugtat, lehet a tengerhez is elkéne mennem. Az erdőnél talán az vonz még jobban. A hullámok, a homok, a kagylók... minden.
Bekéne szereznem egy fényképező gépet. Nemis olyan rossz gondolat hisz imádok fotózni is. Ha valamerre járok bármennyi időre is megyek biztos, hogy minimum 500 képpel térek haza utána.

Ezen az éjjszakán szinte mindenen elgondolkodtam.
Azon, hogy egyik osztálytársam Yoongi megtaníthatna mondjuk zongorázni, már régóta tervezgettem de még semmire se jutottam.
Aztán azon is, hogy milyen könyvet kéne beszereznem, hogy ne fogyjak ki az olvasnivalókból.
Azon is elgondolkodtam, hogy Rose-nak mit kéne adnom születésnapjára.
Meg a Karácsonyi ajándékokon is elgondolkodtam. Ki minek örülne. Hogy időbe készlegyek mindegyikkel.
Dehát rólam azt kell tudni, hogy álltalában mindennel kések.

Reggel úgy keltem hogy a fagyim kivolt olvadva a laptopom lenerült -ugyanis mindezt filmnézés közbe csináltam- és a fejem valamiért hasogatott. Mintha felakarna robbanni.

Mikor kiszálltam az ágyamból megszédültem. Mikor sikerült megtartanom az egyen súlyom, ránéztem az órára. 11:15.
Szuper, aludtam 11 órát. Megpróbáltam kimenni a konyhába hogy bevegyek valami fájdalom csillapítót külömben megfogok halni érzem. Miután engedtem vizet és lehúztam a kis kapszulát is elmentem a fürdőbe, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Hát mikor belenéztem a tükörbe nem lepődtem meg amikor Demóna nézett vissza rám, már előre láttam, mennyi időmbe fog kerülni, hogy viszonylag normális embert faragjak magamból.
A tegnapi sminkem leszedtem, levetkőztem, beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra a meleg vizet ami nagyon jólesett most. Kedvenc limeos illatú tusfürdőmmel lemostam magamról a tegnapi nap fáradalmait és áztam tovább.
Pár perc mulva kiszálltam a meleg víz alól és eszembe jutott, hogy nem hoztam be magammal tiszta ruhát. Még jó, hogy csak szüleim vannak itthon.
Gyorsan felvettem a köntösöm és kicsoszogtam keresni egy laza pólót és melegítőt ugyanis ma nem megyek úgyse sehova.
Visszamentem és felöltöztem utána elkezdtem beállítani a hajam de nem mentem sokra ugyanis nagyon elaludtam.
Akár merre próbáltam tenni nem maradt ott. Így eldöntöttem, hogy ma sapka lesz rajtam azt kész. Sminket nem terveztem mára felkenni had pihenjen a bőröm.

Visszamentem a szobámba és levettem a telefonom a töltőről, hogy aztán bekapcsoljam rajta az aktuális kedvenc számom.
Kimentem a konyhába és elkezdtem elkészíteni a reggelim. Nekem reggeli nélkül nincs nap, nemtudom ki, hogy van vele. Csináltam tojást, miközbe ettem áttpörgettem a közzösségi oldalakat, neme történt valami.
Tányéromat a mosogató gépbe raktam és mivel megvolt telve úgygondoltam elindítom, és mire anya haza ér a munkából kiis lesz pakolva és akkor már nem kell azzal foglalatoskodnia.

Visszamentem a szobámba és leültem az asztalomhoz hogy rajzoljak. Mióta világ a világ imádok rajzolni. Van, hogy cuki állatokat vagy embereket rajzolok le de álltalában valami nagyon elvont dolgot. Sose voltam a depresszio híve nehigy félreértsetek de valahogy vonz az a világ rajzba és nagyon jól néznek ki az olyan rajzok.

Ezt sikerült végü kihozni a rajz tudásomból. Nem nagy dolog de sokat dolgoztam rajta. És mivel úgy elrepült az idő, hogy már lassan 6 óra úgy gondoltam sötétedés előtt nemvolt nagy esélyem kiérni az erdőhöz gyalog ezért otthon maradtam.

Ma Lisáék kerestek de nemvoltam hajlandó felvenni a telefont. Ma csak azt élveztem, hogy az égegyvilágon senkise szólt hozzám és csend volt -többé kevésbé hiszen zenét hallgattam- és egyedül voltam.
Túlságosan rosszul érzem magam ahhoz, hogy holnal elmenjek suliba. Lehetséges, hogy beteg vagyok mert egész nap fáztam pedig fűtöttem, de arra nem vettem rá magam, hogy akkor most kimenjek és megmérjem a lázam. Eszem ágában nem volt felkelni a székemből és abbahagyni a rajzom. Viszont tényleg megkell tudnom, hogy milyen az állapotom.
Kimentem a szóbából egyenessen a konyhába és a kis gyógyszeres szekrényünkből kivettem a lázmérőt.
Miután csipogott kivettem a hónom alól és megnéztem a kis kihelzőjét: 40C°
Hirtelen nagyon elkezdett fájni a fejem és elkezdtem szédülni, már csak arra lettem figyelmes, hogy beverem a fejem és minden elsötétül.

❤❤❤Hellóóó!
Itt az újjabb rész és remélem tetszik!😄
Igyekszem mindig az újabb részek gyártásával.
Ha tetszett vote-olj és kommentelj!
Sziasztok!❤❤❤