LikeU

12. Fejezet - Junwo szemszöge

Megigazítottam a pulóverem kapucniját, és leültem az ágyamra. Odakint még mindig esett az eső, egyre jobban. Shiwo a saját ágyán feküdt, és egy könyvet olvasott.
-Milyen volt? – szólalt fel, de rám sem pillantott. – ..A megbeszélés.
-Remek. – jelentettem ki. – A dalt, amit elkezdtünk Melodyval együtt fejezzük be. Ezen kívül ő is, és én is írunk egyet, az már három, egyet az egész csapat, valamint egyet csak ők. És majd Park Nim kiválasztja melyik a legjobb, abból csinálunk videoklipet.
-Értem. És milyenek a többiek?
-Profik. – elmosolyodtam. – Nagyon profik. És kedvesek is. Csak egy valaki nem szimpatikus.
-Srác, vagy lány?
-Srác. Mike-nak hívják. – nevetett, majd letette a könyvet, felült, és rám nézett. – De ez miért fontos?
-Érdekelt. Miért nem bírod?
-Mert egy bájgúnár. És túlságosan be akar vágódni.
-De nem neked. Igaz? – rákaptam a fejem, mire kérdően felvonta szemöldökét, és széles mosolyra húzta száját. – Nem neked illegeti a tollait, hanem Melodynak! Nem igaz?
-Dehogy nem! És ez a kis liba pedig simán bedőlne neki! – felpattantam az ágyról, és körbe-körbe kezdtem mászkálni.
-És ez miért baj? Talán ha szerelmes lesz, nem lesz olyan elviselhetetlen.
-Nem, Shiwo, nem ez a baj! Először is biztos, hogy sokkal idegesítőbb lenne, másodszor pedig, ha a szerelmével foglalkozik, akkor elvonja a figyelmét a munkáról, és a rajongók szemében sem érne semmit, ha barátja van, ha pedig eltitkoljuk, hogy van az pedig szemétség lenne. Rögtön hazudjunk nekik, csak mert Melody nem tud mérlegelni?-  dühöngtem. – Hogy lehet valaki ennyire nagyképű, önző, nemtörődöm...
-Csinos.. – vágott a szavamba.
-Csinos, és... Várj, mi? – szélesen mosolygott.
-És okos, meg tehetséges. Ezeket a jelzőket keresed, öcskös.
-Nem, Hyung, ez nem igaz! Felőlem legyen boldog azzal a pöffeszkedő pávával, de ez ne váljon az én káromra! Nem azért gyakoroltam annyit, hogy ezt tönkre tegye!
-Ne aggódj már! Melody nem olyan, mint amilyennek hiszed. Teljesen biztos vagyok benne, hogy tudja, mire kell most koncentrálnia.
-Miért vagy benne oly' biztos? – karba fontam a kezeimet.
-Megérzés. És az tuti, hogy én többet beszélgettem vele, mint te. Melody nem egy hormonzavaros tinilány. Abból már kinőtt. Igenis komoly. Megpróbálnád te is megismerni azt az oldalát?
-Megpróbáltam... Vagyis... – az ablakhoz sétáltam, és kibámultam rajta. – Már tervben volt... Csak aztán szóba hozta az esőt... és hogy miért nem szeretem. – Elhúztam a függönyt, hogy jobban kilássak.
-Nem mondtad el neki, igaz? – kissé megráztam a fejemet. – Megértem, öcsi. És ő is megértené, ha tudná.
-Azt kétlem. De mindegy. – Pár másodpercig némán figyeltem, ahogy az esőcseppek versenyeznek az ablakon a lejutásért.
-Ja, Junwo.. – Szólt, mire megfordultam.
-Hmm?
-Anyukád beugrik holnap. Mondtam, hogy délelőtt jöjjön, mert nem érünk rá délután.
-Mi? Minek?
-Elhozza a holmijaidat, amiket otthon hagytál. És Huby-t is. Már hiányol.
-Hát ez király. – Nem mintha nem szeretném anyát. Nagyon is hiányzik, de nem akarom, hogy idejöjjön. Főleg, ha még Huby-t is magával hozza. Őt is szeretem, de nem ide való. Elég idegesítő néha, szóval Melodyval biztos jól ki fog jönni.
Kyung is bejött, széles mosollyal az arcán.
-Hyung! – szólt Shiwo-nak. – Nem jöttök? Kártyázunk a lányokkal.
-Nem. – dörmögtem, és visszafordultam az ablak felé.
-Dehogy nem! Megyünk. Nem árt, hogyha csinálunk valamit közösen.- Mondta szigorúan.–Gyere, Junwo!
-Ah, legyen. – mindhárman levonultunk a nappaliba. A tévében ment valami film, csak hogy szóljon a háttérben. Kicsit eltolták a kanapét és a foteleket, hogy körbe tudjunk ülni.
-Én akarok Junwo mellett ülni. – hallottam Melody változatlanul irritáló hangját.
-Mégis miért? – vontam fel a szemöldökömet, de mielőtt bármit is tehettem volna, lehuppant mellém, mint egy kisgyerek.
-Mert így te következel utánam, és meg tudlak szívatni.
-Khm..-mindketten Shiwora kaptunk a tekintetünk.
-És... Hogy ezzel kimutassam, mennyire szeretlek...
-Naná. – a többiek is leültek.
-Nagy mosolyt! – szólt Sunhwa, majd csinált néhány képet.
-Na de most már kezdjük! – Melody középre tette a piros kártyás dobozt, amire nagy, sárga betűkkel rá volt írva: UNO.
-Ebben verhetetlen vagyok! – tette hozzá, és osztani kezdett mindenkinek.
-Na majd azt meglátjuk, Maknae! – mosolyodott el Shiwo Hyung, majd felemelte a már osztott lapjait. Én is így tettem.
-Na ne, Mel, többet nem oszthatsz! Ezek szörnyű lapok! – kiáltottam.
-Ez van, Oppa. Még az univerzum is érzi, hogy téged kell szívatni.
-Hehe.. UNNIverzum... - nevetett Kyungmo, én pedig egy sóhajjal a homlokom elé tettem a kezemet a fárasztó viccétől.
-Nem! Ezek hihetetlenül szörnyűek. Mindenkinek rosszat osztasz, azért nyersz mindig te. Következő körben én osztok.
-Nekem tök jó lapjaim vannak! – szólalt fel Kyung. – De.. Ezt hogy is kell játszani?
-Figyelj, Kyungi. – szólalt meg Sun. – A kártyáidon szerepelhetnek számok, 0-9-ig. Négyféle színűek lehetnek, kék, zöld, piros és sárga. Tegyük fel, hogy Melody lerak egy piros hatost. Arra te csak piros színű kártyát, vagy hatos számút tehetsz. Érted? – Kyung üres tekintettel bólogatott. Látszott, hogy koncentrál. – Vannak speciális lapok, például az a nyilas. – mutatott a dobozon lévő illusztrációra. – Ha azt lerakod, akkor a kör megfordul, és óra járásával ellenkezőleg jövünk egymás után, amíg valaki le nem rak még egyet. Van olyan, amin egy áthúzott kör van. Az azt jelenti, hogy a következő ember kimarad. Ha egy +2 van ráírva, akkor a következő felhúz kettőt, kivéve ha neki is van ilyen kártyája, és azt lerakja. Akkor az utána lévő húz fel 4-et. Ezen kívül van még a fekete lap, amit bármire rátehetsz. Ezzel megmondhatod, hogy milyen szín legyen a következő, amit rakni kell. Ha már csak 1 lapod van, akkor azt kell kiabálni, hogy Uno, különben fel kell húznod két lapot.
-Kihagytál egy kártyát. – szóltam. – Amikor 4-et kell felhúzni.
-Nem hagyta ki. – felelt Mel. – Olyan nincs benne. Valószínűleg hibás a csomag, mert ezt kihagyták. Viszont a feketéből kétszer annyi van.
-Ne már, az a legjobb lap! – nyavalyogtam.
-Hát, most így játszunk. – Szólt halkan Seongah, és bamba mosollyal arcán felmérte lapjait.
-Seongahnak jó lapjai vannak. – mondtam. – Nézzétek csak az arcát. – Mindenki felé fordult, Ő pedig kissé meglepetten végigpislogott az összes rá szegeződő szempáron.
-Seongah Noona mindig ilyen aranyosan mosolyog. – jelentette ki Kyung.
-Igen, egyértelmű, hogy neki van közöttünk a legtöbb aegyo-ja. – Szólt Shiwo, mire Seongah még szélesebben elmosolyodott, az arcához nyomta mutatóujját, és elvékonyított hangon azt mondta.
-Köszönöm, Oppa!
-Nincs mit, Seongah! – Vékonyította el Shiwo is a hangját, mire mind nevettünk.
-Oppa, hát te aegyo-zni is tudsz? – tűrte el kerek arcából haját Sunhwa.
-Persze, azt mindenki tud. Kivéve Junwot.
-És engem! – szólalt fel Melody.
-Nem igaz, Mel. – feleltem a fejemet rázva. – Te tudnál aegyo-zni, csak nem akarsz. De menne, mert nagy, kerek szemeid vannak, és pici orrod. És amikor mosolyogsz, akkor úgy nézel ki, mint egy jóllakott kölyökkutya. Ez pedig cuki. - Mindenki elhallgatott, és rám meredt. – Most mi van? – kérdeztem megvonva a vállamat.
-Lehet, hogy tudnék, de biztos nem fogok. Nem szeretek aegyozni.
-Akkor... Ha ebben megegyeztünk, elkezdhetjük a játékot?-kérdezte Sun, mire mindenki bólintott. – Remek! Én kezdek, mert hölgyeké az elsőbbség, és én vagyok a legidősebb hölgy itt. Szóval... – Széles mosollyal az arcán lecsapott egy kék hetest a kezdő lapra, még mielőtt akárki beleköthetett volna. Kyung tőle nem megszokott komolysággal mérlegelte a helyzetet, majd egy zöld hetest helyezett az előző lapra, közben mereven figyelte a reakciókat, hogy jól csinálja-e amit csinál. Seongah gondolkodott pár másodpercet, majd, mosolyogva, elegáns nőiességgel lehelyezett egy zöld, egy sárga, és egy piros kettest.
-Eh? Ez szabályos?! – horkant fel Kyung.
-Igen, az.. – Sunhwa kissé szégyenkezve megvakarta fejét, majd a fiú ledöbbent arcára pillantott.–Ne haragudj, Kyungi, ezt elfelejtettem említeni.
-Ou.. – Ismét visszagörnyed törökülésébe. – Semmi baj, Noona, most már tudom. – mosolyodott el.
-Gyerünk, Shiwo Oppa, te jössz! – kezdett pattogni Melody. Utána pedig én, és van pár olyan lapom, aminek Junwo kifejezetten nem fog örülni! – fordult felém kaján mosollyal arcán, én pedig már épp belekezdtem volna ördögi ellentámadásomba, mikor Shiwo megszólalt.
-Hát... Nekem is van pár jó lapom, Melody. Ne haragudj... – mondta, majd arcán ravaszul vigyorogva, kínzó lassúsággal egy piros kártyát tett a többi tetejére. Egy áthúzott kört ábrázolt. – De most kimaradsz.
-Mi?! – visított fel. – Ne már, Oppa, mit vétettem?
-Háh, ez szívás kislány! – Mondtam. – Ne aggódj, mindjárt megint te jössz. – Figyelmen kívül hagytam Melody gyötrően mérges arcát, és a lapjaimra pillantottam. Csupa-csupa szám, semmi különleges. Egy zöld hármas, és egy négyes. Ezt talán le tudom rakni sorozatként, de nem most. Most kénytelen vagyok lerakni az egyetlen piros lapomat, ami nem túl szerencsés, de jelen esetben nem tudok mást tenni. –Piros nyolcas. – szóltam halkan, és még mielőtt újra magamhoz húztam volna a kezemet, Seongah rávágta saját lapját.
-Nekem is. – tette hozzá, és kisöpörte arcából haját, ami a hirtelen mozdulatban elszakadt a többi tincsétől. Kyung Sunhwa-ra pillantott.
-Ne haragudj... Ha ugyan olyan lapod van, akkor ráteheted...-Kyungmo nevetett.
-Akkor most megint Shiwo Oppa jön, nem igaz? – csillant fel Melody szeme, és ismét pattogni kezdett, de minden vidámsága elszállt, amikor Hyung letett egy piros körfordítót.
-Seongah a következő. – mosolyogtam ideges arcába.
-Ne már! Csak mert én vagyok a maknae? – rimánkodott, és lebiggyesztette ajkait.
-Igen. – feleltük mind egyszerre. Seongah egy plusz kettes kártyát tett rá, Kyung pedig, mint egy igazi profi gyorsan rá is vágott egy ugyan olyat. A lapjaimra pillantottam. Ha Sun Noona is egy ilyet tesz le, akkor hat kártyát kell felhúznom, ami nem lenne túl szerencsés. Életem egyik leghosszabb hat másodperce volt, amíg mérlegelte lapjait, majd csatlakozott az előtte lévőkhöz.
-Francba. – suttogtam, és elkezdtem felhúzni a pakliból a lapokat. Melody kacagott egyet.
-Ez az! Szép volt. Igen!
-Ne örülj annyira, nem a te érdemed. – mondtam.
-Nekem teljesen mindegy, hogy ki szívat meg. Na! Végre én jövök.. Szóval.. Shiwo oppa, te most kimaradsz. – tette le egy lapját gúnyos mosollyal az arcán.
-Ezt megérdemeltem. – bólogatott.
-Melody, annyira gyerekes vagy! – szólaltam fel, mire Ő rám kapta a tekintetét. – Tényleg bosszút kellett állni? Fogadd már el, ha..
-Shhh. – szólt közbe. – Ez csak egy játék, Oppa. – hangja meglepően higgadt volt, barátságosan mosolygott. – Inkább azzal foglalkozz, hogy ne ejtsd el azt a sok lapot a kezedből!
-Nem fogom, ne aggódj! – közelebb hajoltam hozzá, hogy egyenesen az arcába mondhassam.
-Nem aggódom. – közeledett ő is.
-Uno... – hallottuk Seongah fátyolos hangját, majd mindketten elhallgattunk, és rá kaptuk a fejünket. Egy sárga egyest helyezett le, majd rá tette a kezében lévő utolsót is. – Nyertem? – kérdezte széles mosollyal az arcán.
-Aha... – felelt Melody kiábrándultan. – Nyertél...
-Juj, de jó! – mosolygott Seongah, és óvatosan tapsolt hármat.-Tetszik ez a játék.
-Te még sosem UNO-ztál? – kérdezte meglepetten Shiwo, mire Seongah megrázta a fejét.
-Nem. Ismertem a játékot, de most játszottam először.
-Hát... Azt hiszem...Seongah az UNO Királynő. – tapsolt Sun, mire a lány nevetett.
-Köszönöm, Unni. – felelt illedelmesen. – De csak a kezdők szerencséje.
-Ezt így letehetem? – kérdezte Kyung, majd a kezében lévő öt lapot egymás után lehelyezte. A kis mázlista egy háromtól nyolcig terjedő számsorozatot birtokolt egyező színben, ráadásul pont passzolt Seongah utolsó lapjához.
-Attól tartok... Igen.. – mondta meglepetten Noona.
-Akkor... Uno.. – szólt, és letett utolsó lapját is. – A második hely sem rossz. – mosolygott büszkén.
Alig négy körrel később Sunhwa is kiszállt harmadikként, majd a következőben Shiwo is.
Valahogy sejthettem volna, hogy a végén úgyis ketten maradunk Melodyval. Pedig azt hittem, ez a nap már nem lehet rosszabb. Az ő kezében három lap volt, míg az enyémben négy. A többiek feszült csendben figyelték, ahogy játszunk. Csak az eső egyre halkabb kopogása hallatszott az ablakon. Lehelyeztem egy zöld hármast.
-Te jössz. – mondtam, mire ő is rárakta a sajátját. Mérlegeltem a helyzetet. A kezemben már csak egy zöld négyes és ötös volt, és egy fekete lap. Az előbb említetteket le tudom tenni sorozatban. Veszít, ha csak a kezében lévő lapok nem zöld sorozatok. Arca véresen komoly volt, mintha csak az életéért játszana. A paklira helyeztem a fekete lapot. – Zöld. – suttogtam szűken, mire elmosolyodott, és lerakta a kezében lévő egyik lapot, majd halkan, szinte varázsige szerűen kiegészítette a mozdulatát egy Uno-val. – Sajnálom, Mel. De... Ez nem a te napod. – elmosolyodtam, és lehelyeztem egymás után a sorozatot.
-Ez a végszavad? – kérdezte.
-Ez bizony, baby. – vontam fel a szemöldökömet, és már pont kezdtem hátra dőlni, amikor ördögien gonosz vigyor jelent meg az arcán.
-Ez esetben húzz fel kettőt. – Pár másodpercig várt. – Ugyanis kihagytad a varázsszót. – közelebb hajolt, és kissé suttogva még hozzátette. – Baby...- Nem. Még nincs veszve semmi. Gyorsan felkaptam két lapot. Alig bírtam visszatartani a mosolygásomat, amikor megláttam, hogy az egyik egy +2-es. Mel lerakja utolsó lapját, de én rácsapom ezt, és játékban tartom. A többit majd utána.
-Élmény volt játszani, Oppa. – mondta önelégült arckifejezéssel. Ez az. Örülj csak magadnak, kislány. Annál nagyobbat fogsz koppanni, amikor megszívatlak.
Letette utolsó lapját, ami egy zöld karikát ábrázolt...áthúzva.-Kimaradsz, Junwo.
-Nem hiszem el... – tört elő belőlem. Annyira közel voltam, hogy elkapjam! Hogy jutott egy lépéssel elém?!
-Ez szép volt, Mel! – mondta Shiwo, mire rákaptam a tekintetem. – Ne nézz így, Junwo. Ez tényleg okos volt tőle. Most már értem, miért jó ebben a játékban.
-Nem nyertél. – mondtam Melodynak, mosolya erre átváltozott a vidám formájából a gúnyosba.
-Nem. De téged legyőztelek. Egyenlőre ennyi bőven elég.- Szememet forgattam, majd felálltam, hogy kinyújtóztassam a tagjaimat.
-Hé, mi lenne, ha filmet néznénk? – dobta fel az ötletet Seongah.
-Én kihagyom. – mondtam. – Ihletem támadt egy dalhoz. Az lesz a címe, hogy „Utállak". Megyek, megírom.
-Oh, ugyan ez jutott eszembe, Junwo oppa. – nyávogta Melody. – Szólj ha készen vagy, alig várom, hogy felolvassam neked az enyémet. – Mondata végét már nem igazán hallottam, mert a lépcsőn jártam, és igyekeztem elmerülni a gondolataimban.
  Micsoda egy hárpia...

Megjegyzések: 

Aegyo: tulajdonság, és cselekedet is egyben. Ha valakinek sok aegyo-ja van, az azt jelenti hogy nagyon aranyos. Ha valaki aegyo-zik, akkor cuki dolgokat csinál, vagy aranyos hangon beszél. A csapatokban általában a maknae felelős az aegyo-ért.