Pillangólány (beleolvasó)

1. Törékeny mámor

Ady Endre: Megöltem egy pillangót

Megölök egy pillangót,

Óh, áldott isteni perc,

Szent kéje az ölésnek:

Minden gyűlöletemért

Hal meg e szines féreg.

Ki várja a holnapot:

Igy várja azt a holnap.

Vágjon elé a halál

Minden boldog mosolynak,

Szakadjon meg az erő,

Kezdetén nagy vívásnak,

Ne legyen víg lakoma

Az élet mindig másnak.

Tűz legyen minden arany,

Minden boldog csók méreg.

Szárnyad van, csapkodsz, örülsz?

Hát ezért öllek én meg.

S boldog vagyok, mert öltem.

I.

„Amikor a fény hirtelen alszik ki, a sötétség mindig emésztőbbnek tűnik. Emésztőnek és feketének. Pontosan ilyen a bennem élő sötétség."

1. Törékeny mámor

Virág

Minden szombat éjszaka játszom a halállal. Megkísértem, amikor elélvezek. La petite mort – a kis halál. Így nevezik a franciák az orgazmust, azt a pillanatot, amikor a tudat számára megszűnik a valóság. Annak a pillanatnak az ígéretét égeti belém az engem figyelő férfi éhes tekintete, és én már tudom, hogy az övé leszek ma éjszaka.

A bár lusta dzsesszel színezett levegőjében egymásra talál a pillantásunk, kacér mosolyt villantok rá, hívogatót, incselkedőt. Így mosolyoghatnak az álmok, amikor csábítón a fülünkbe súgják, hogy egyszer majd valóra válnak.

A férfi felvonja az egyik szemöldökét, én pedig bólintok. Mert igen, akarom, hogy ma éjjel én legyek az, akivel az éhségét csillapítja.

Feláll az asztal mellől, ahol eddig ült. Egy pillanatra összezavarodik előttem a kép, elvesznek az élek és határok, az arca egyszerre riasztóan csontfehérnek tűnik a rá vetülő fényben. Megborzongok, aztán pislogok, és helyére zökken a valóság.

A férfi titokzatos, veszélyes mosolyra húzza az ajkát, miközben elindul felém. Fekete farmert és egy sötétkék inget visel, melynek ujját egészen a könyökéig tűrte. Vonzó pasi, sötét, veszedelmes színekkel. A szeme villanása olyan, akár egy ragadozóé, és mintha a tél minden hidege morajlana benne. Tetszik nekem ez a rideg érzéketlenség.