Várj meg! (LASSAN FRISSÜL)

11.

- Vettem, Mendes! De azzal ugye te is tisztában vagy, hogy ez úgy hangzott mint valami rossz Daddy Kink? - néztem rá kihívóan, majd egy titkos kis pillantással jeleztem Aaliyahnak , hogy most figyeljen, mert bebizonyítom, hogy mindig enyém az utolsó szó.

Akárhányszor keveredtem valami ilyesmi szóváltásba mindig én "nyertem" szóval nem nagyon szeretnék ezen a szép szokásomon változtatni, főleg úgy, hogy utánna mindig meglepem magam egy kávéval , mint valami díjjal. Nincs mit tenni, koffein függő vagyok.

Aaliyah érdeklődve lesett ki az összekócolt tincsei mögül, majd amikor értelmezte a jelzésem serényen kezdte el úgy rázni a fejét mint valami bólogató hula táncos bábu, ami a kamionsofőrök kocsiját szokta díszíteni.

Shawn kissé elbizonytalanodott arcal pórbált keresni valamit, az elméjének hatalmas könyvtárában , amit bedobhat ebbe a magasröptű eszmecserébe a visszavágás érdekében. Nem tudtam szó nélkül hagyni, hogy úgy néz ki a koncentrációtól összehúzott szemöldökével és a résnyire nyitott mohazöldel átszőtt nutellabarna szemével mintha éppen a világ legnagyobb döntését kellene meghoznia. Ezt a látványt még tovább fokozva beletúrt a göndör tincseibe majd zavartan elnevette magát és végül egy vállrándítással belekezdett válaszába.

-Mond csak babygirl, miért csak engem feszélyez abban, hogy ilyen hangvétellel folytassuk a komunikációt, az, hogy körűbelül mindössze 10 perce ismerjük egymást? - mélyítette el a hangját. Oké, a kérdés teljesen jogos LETT VOLNA ha nem így szólít meg. Most nekem kellett valami frappáns válasszal előrukkolnom és amikor az beugrott ajak beharapva folytottam el egy vigyort, majd kinyitottam a szám, felkészülve az ez után kitörő szóbeli háborúra.

-Lehet Apuci, hogy azért mert negatívan diszktiminálod a lehetőséget, hogy ne kínosan teljen el a látogatási idő azzal, hogy te és Aaliyah megpróbáljátol ignorálni a tényt, miszerint minden szavatokat hallom és nem igazán tehettek ellene semmit - vontam vállat , egy ártatlannak szánt mosoly kíséretében. Shawn erre már csak kínjában elmevette magát. Majd felvette velem a szemkontaktust, a kialakult kínos csendben.

- Gyerekek esküszöm, én kezdem magam kényelmetlenül érezni, pedig csak külső szemlélőként, pattogatott kukorica híján, mozizok - élesen vágott bele Aaliyah hangja a helységben uralkodó némaságba. Elszakítottam tekintetem az addigra mélybarnára elsötétült szempártól, ami szerény véleményem szerint rendelkezik a kaméleonhoz hasonló színváltó képességgel és Aaliyaht kezdtem fürkészni. Valami új témán kezdtem gondolkodni miközben oda cammogtam a két Mendeshez és kényelmesen elhelyeszkedtem az ágy szélén amikor olyan hangosat korgott a hasam, hogy szerintem bárki elhitte volna, hogy ez igazából egy bálna volt. Ez a hang emlékeztetett a tényre, miszerint farkas éhes vagyok és ezt feltétlenül jeleznem kellett a velem szemben ülő két személynek is.

-Éhen halooook - húztam el a magánhangzót, hogy érzékeltessem szenvedésem komolyságát miközben eldőltem a oldalra a matracra és úgy tettem, minta meglőttek volna eg, fegyverrel - Azt sem tudom, hogy működik ez a kórházakban. Kapunk enni vagy magunknak kell szerezni valahonnan? - lestem ki hajam takarásából segítségkérően. Kicsit szégyeltem a tudatlanságom ilyen téren, főleg, hogy rengeteg időt töltöttem régen anyuval egy-egy gyógyintézetben.

-Ééén iiiis - utánzott Aaliyah miközben elkezdett fetrengeni az ágyon. - Shawn ha szeretsz élni, hozol nekem kaját - hagyta abba egy pillanatra a kapálózást a lány és mondta halál komoly arcal a testvérének. Shawn pár röpke másodperc erejéig úgy tett mintha nagyon gondolkozna, aztán mint aki sikeresen meghozta döntését, nagyot sóhajtva hátradőlt az alvóalkalmatosságra, így már hárman feküdtünk egy kórházi ágyon. - Mi van veled ember, meg akarsz halni? - nézett rá értetlenül a testvére.

- Talán kompromittálna ha ez így lenne? - felelte Shawn rá sem hederítve, Aaliyah és az én kívancsi pillantásaim sortüzének ellenére, egyikünkre sem.

-Oké Mr.Depresszió, akkor mondom máshogy. - forgatta meg a szemét a "sértett fél" -  Légyszi-légyszi hozol nekünk valami ehetőt? - váltott át kiskutya szemekre. Ezt a cselekedetét észrevéve, követtem a taktikáját, így már ketten meredtünk Shawnnra kérlelően. Három elképesztően hosszú percig meg-megszakítva és utánna kialakítva a másikkal a szemkontaktust farkasszemezett velünk, aztán beletörődve sorsába, feltápászkodott és elővette a mobilját amin elkezdett valamit ügyködni.

- Mit kértek? - tette fel a kérdést megadva magát, mint egy legyőzött vad. Éreztem ahogy a diadalittas boldogság  duzzadva terül szét először csak ereimben, aztán az egész lényemben. Egyből Aaliyaht kezdtem pásztázni, mire Ő ezt megérezve hasonlóképpem tett. Némán, felesleges szavak nélkül lekomunikáltuk, hogy bármilyen koszt jöhet, mivel már lassan ott tartunk, hogy képesek lennénk zombinak állni és a szobát elhagyva, más betegeket levadászni. Nagy lendülettel fordultam Shawnhoz és kezdtem el felsorakoztatni az éppen eszembejutó finomságok áradatát amikor félbeszakított. -Ácsi, te nem eszel húst? - ajándékozott meg egy olyan fintorral, mint ami akkor kúszik fel az ember arcára általában amikor mosogatás közben valami ismeretlen eredetű trutyiba belenyúl. Erre én felvettem az öntelt-sértett-flegma álarcom és a körmömet nézegetve peckesen , mintha csak szívességet tennék ezzel, úgy vetettem oda a választ.

-  Igen, tudod eléggé protestálok az ellen, hogy döglött állatok tetemét fogyasszák az emberek, de mivel nem tehetek ellene semmit, hiába tiltakoznék, inkább tiszteletben tartom a döntésüket, cserébe pedig elvárom, hogy ők se kezdjenek el nekem arról magyarázni ,csupán a saját bűntudatokun könnyítve, mint egy szent, hogy az állatok azért vannak, hogy megegyük őket. - pillantottam fel megjátszott lesajnáló tekintettel az addigra mosolygó arcra - Persze attól ki vannak akadva ha kínában a kutyákra is táplálékként tekintenek, meg a kis boci az jajj de aranyos, aztán meg elmennek a mekibe és esznek egy sajtburgert amiből még az uborkát is kiveszik, mert őszintén, ki szereti abban azt a visszataszító szart? Szerintem nincs értékbeli különbség egy, sajnos, mindennapos fogyasztásra szánt állat, plédául egy malac és egy macska vagy egy csirke között.  De ez csak az én véleményem. - vontam vállat a kis monológom közben - Csak néha nagyon bosszant, hogy ezért viselkednek velem furán mert nem akarok például olyan kávét inni amiben állati eredetű tej van. - észbekapva rájöttem, hogy túlságosan belemelegedtem és már kezd úgy hangzani, mintha a két Mendest akarnám személy szerint kioktatni - Bocsi sráccok ,hogy lenyomtam nektek itt egy konkrét beszédet a vegánságról, nem tehettek róla, ti csak a körülmények áldozatai vagytok. - szégyeltem el magam. Újra az arcukra sandítva viszont csak a meglepettség volt az egyetlen leolvasható dolog. Néhány zavart másodperc után viszont Shawn egy, az elégedettség és a csodálkozás vékony határán salsa-t táncoló, vigyort engedett meg felém.

- Köszönjük a motivációsbeszédet, olyannyira meghatott, hogy most ebédre még én sem fogok húst enni - úgy mondta ki, mintha még Ő maga sem hinné el amit az előbb közölt, de azért folytatta - Dr.hogyanlegyünkvegánok, mit gondolna arról, hogyha egyszer, kizárólag kutatási célból elvinném egy olyan helyre ahol olyan étkeket is szolgálnak fel mellyek az Ön elveinek megfelelnek? - kezdett el magázni. Először kis naívan kuncogtam azon, hogy nem tegezett, viszont utánna pofáncsapott a felismerés. Mendes most komolyan randira hívott?

Hát, szijasztok kis napsugarak✨ remélem a rész, a hosszán kívül, elnyerte olyannyira tetszésetek, hogy egy mandaringereszdel rányomtok a kis csillagocskára (esküszöm működik, kipróbáltam😂) 🍊
Arról a cikkről ami mostanában jelent neg kedvencünkről, nem igazán mondanék véleményt úgy, hogy nem tudom érdekelne e titeket, szóval ezt jelezzétek kérlek és akkor kifejtem a SZEMÉLYES véleményem a témával kapcsolatban😿❤️
Namasteeee🙏🏿🎅🏿💕💕