A szenvedély viharában [ÁTÍRÁS ALATT]

16. rész - Váratlan fordulat

A medencén vagyok az osztállyal. Éppen Martinnal csúszok le a csúszdán. A kanyargós típusa miatt nagyon élveztük, s csakhamar leértünk. Egy érzés kelt fel bennem. Mi lehet ez? Elindultunk sétálni Martinnal. Egy pillanatra megálltunk a házuknál, hogy bevigye a cuccát, miközben én az utcán vártam őt. Hirtelen öt fiú támadt rám és mind az öten egy hosszú léccel kezdtek ütni, én meg tehetetlenül viseltem el az aszfalton az ütéseket.

- Martin siess, segíts! - kiáltottam ijedtemben.

Martin gyors a kiáltásomra ott termett az utcán, és az egyik fiú kezéből kicsavarta a botot, és hősiesen elkezdte őket verni. A rossz fiúk elmenekültek, és végül csak Martin jött oda hozzám, hogy felsegítsen.

- Jól vagy? Nem esett bajod? - kérdezte tőlem, és lassan felsegített.

- Köszi, jól vagyok. Hála Istennek, hogy itt voltál, nélküled nem tudtam volna mit tenni - majd az arcunk és az ajkunk egyre közeledett egymáshoz... már majdnem össze ért, olyan érzésem volt, mint mikor először csókolóztunk. Egymásra mosolyogtunk, szinte megcsókoltuk volna egymást...

Hirtelen az ágyamba voltam. Megnéztem az órát, ami kereken hatot mutatott.. Álom lett volna? Jaj, de kár... Pedig olyan jó álom volt...

A gimi felé sietve rögtön Martinnal futottam össze. Gondoltam beszámolok neki, hogy milyen aranyosat álmodtam az éjjel kettőnkről.

- Szia, képzeld el mit álmodtam! - nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz a reakciója.

- Szervusz Blanca, micsodát? - vont ölelésébe, de mintha feszülve lett volna.

- Veled álmodtam! - majd elmeséltem neki szóról szóra mindent.

- Ez klassz, de most mennem kell... Szia! Órán találkozunk... - és otthagyott.

Ezt nem is tudtam hova tenni, annyira aranyos álom volt, erre ő itt hagyott.... Kicsit fájlaltam ezt az esetet, de hamar túl voltam rajta. Viszont az nagyon is érdekelt, hogy mi dolga lehetett... áh.. biztos csak kaját ment venni.

Órán vele ülök, de most sehol sem volt. Nem jött volna be órára? De Ramonah sincs itt... Biztos csak késnek. De Mr. Tom könnyen észre vette, hogy két diákkal kevesebben ülünk bent az óráján.

- Gyerekek, Martin és Ramonah Hol vannak?! láttam őket ma a suliban!

- Tanár úr, mi se tudjuk - válaszolt Kathy.

- Jól van - vette le a szemüvegét az orráról - Akkor Blanca és Renson megkeresik őket! Igyekezzetek, mi addig leellenőrizzük a házit!

Összezavarodva és szemforgatással álltam fel, mert pont evvel a gyerekkel kell előkeríteni őket, majd szó nélkül vonultunk ki a folyosóra. Épphogy becsuktam utánunk a termet, már Renson megszólalt.

- Kezdjük már egyből a WC-ben - vont vállat egy kis kacagással fűszerezve.

- Miért pont ott? - indultunk meg arra.

- Szerinted? Egyértelműen Martina Ramival huncutkodik!

- Te idióta vagy! - mondtam neki dühösen.

Haladtunk a WC felé, és hangokat hallottunk onnan. Lehet Rensonnak igaza van? Nagyon remélem, hogy nem! Ki is nyitottuk az ajtót, és nem hittem a szememnek, mikor megláttam Ramit és Martint bent..

- Martin... te meg mit csinálsz Ramival?! - kérdeztem hirtelen.

- Oh.. szia Blanca, Renson... Ez nem az aminek látszik! - felelte a fiú megfeszülve.

- Akkor mi?! Mert nagyon egyértelmű... - lett mérges Renson is.

- Blanca! Végül összeállt a kép! - mosolygott rám gonoszul Ramonah.

- Ramonah, téged meg ki kérdezett?! - válaszoltam neki, hogy be nem állna a pofája...

- Blanca... Sajnálom, hogy így végződött! De Rami bejött utánam a WC-be, s nem engedett ki. És.. ekkor jöttetek ti... - mondta Martin szomorú arccal.

- Ramonah, igaz ez?! - kérdezte dühösen a mellettem álló szőke fiú.

- Renson, te ezt nem értheted...

- Vagy úgy... - bólintott a szöszi - Blanca, Martin ti menjetek vissza órára. Nekünk van még egy kis dolgunk! - mondta Renson, és kilökött minket az ajtón, majd becsukta. Mi pedig kicsit érdekelve a helyzetet battyogtunk vissza matekra.

- Nos, látom Martin megjöttél. De most meg Ramonah és Renson hol van?! - kérdezte Mr. Tom, ki szintén dühös volt.

- Tanár úr, nekik van még egy kis dolguk, majd ők megmagyarázzák - mondtuk egyszerre, majd leültünk a helyünkre.

Mire vissza értek az osztályba vége lett az órának. Mr. Tom beszélgetni akart velük és nem hiszem, hogy Raminak elnézi, ha Rensonnak el is.

Kiléptem a folyosóra és valaki maga felé fordított, Emma volt az.

- Hé Blanca, minden rendben van? Zaklatottnak tűnsz...

- Elvileg Martin azért volt Ramival, mert Martin bement a WC-be Rami pedig utána, s nem engedte ki. Röviden rosszul jött ki ez az egész.

- Ha jól sejtem, ma temetés lesz!

- Szerintem is - ekkor Martin is odajött hozzánk.

- Helló lányok. Blanca még mindig haragszol rám? - kérdezte talán kicsit szomorkásan.

- Helló. Őszintén mond meg nekem... az az igazság, amit  mondtál? - néztem mélyen a szemébe.

- Igen, szóról szóra - mosolygott reménykedve, hogy nincs harag.

- Jól van, elhiszem - enyhültem meg, hisz Martint nem olyannak ismertem meg, mint Pamela vagy Rami fiúváltozata.

- Skacok lassan kéne indulni tesi órára - szólt Emma.

Indultunk is tesire, átöltöztünk, és torna sorba álltunk. Pár perc késéssel ugyan, de megjött Greg a tornatanár, kinek parancsára fociznunk kellett.

Szét is osztott minket, és kaptunk piros illetve kék mezt, amivel jól látható, hogy ki melyik csapatba tartozik.

- Piros csapat! Ramonah, Pamela, Ben, James, Mark és Kathy - szólította egyesével őket, majd sorra adogatta a vörös színű mezt - És a kék csapat! Emma, Blanca, Renson, Aria, Kevin és Martin! Amelyik csapat nyer, annak a csapat tagjai egy ötös osztályzatban részesülnek! - fújt egyet a sípjával, mint bíró.

Ekkor elindult a meccs, s be kell valljam, hogy nagyon élveztem a mérkőzést függetlenül, hogy inkább a fiúk domináltak a csapatban. 1:2-revezettünk, hála Martinnak és Kevinnek.

Vége  felé haladt a mérkőzés, és úgy nézett ki, hogy nyerni fogunk. Rami vezette a labdát a kapunk felé, Emma meg megpróbálta kicselezni. Ramonah annyira bedühöngött, hogy amint elkezdtek cselezni, Rami fogta magát és ellökte Emmát, aki persze a kezére ráesett, de még elrúgta a labdát Rami és gól is lett. A bíró egyből sípolt és mindenki odarohant Emmához, kivéve természetesen az utolsó gólszerző.

- Ramonah, ez nem igazán volt sportszerű tőled! - állapította meg rögtön Greg tanár úr, ki Emma mellett letérdelt.

- De nem ám - rázta a fejét Renson.

- Te mondtad, hogy Blancát ne bántsam, de Emmáról nem volt szó! - és elkezdett nevetni, szóval erről beszélhettek a WC-ben...

- Látod? Erről beszéltem neked! Gonosz vagy, és úgy látszik ilyen is maradsz! Legalább bocsánatot kérhetnél tőle, ez a legkevesebb!

- Emma, jól vagy? Feltudsz állni? Nagyon fáj a kezed? - kérdezte Greg tanár úr.

- Igen, azt hiszem - majd Emma felállt, bár a jobb kezén a mutatós úját nem tudta mozgatni.

Egyből el is indult az elsősegélyhez a Tesi tanárral. De előbb a tanár kiadta a parancsot, hogy mindenki öltözzön át, és várjuk meg őket az osztálytermünkben.