Finom pozsgában feküdt arca; a puha részre csillámpor volt szórva, ami egy kis ragaccsal, mégtartósabban helyét állta. Fekete haja kócos volt, mintha az égboltot leste volna.
Hosszú pilláira is jutott a fénylő apróságokból, amik megcsillantak az égősor hatására - a vajszínű gombocók végighúzódtak a fiú lakásán, amitől az méghangulatosabbá vált.
Orra piszén bepirosodott, s kissé keskenyebb ajkai akkor mézesen pirosodva, és megduzzadva nyíltak el enyhén egymástól. - Leheletéből sütött az, hogy alkoholt fogyasztott; még hozzá, eddigi éveiben először. Éppen azért tette egyik legjobb barátjával, ki azért már tapasztalta azt a bódító érzületet, mit akkor a kisebb is kapott.
Piros, fehér, fekete kockás inge rendezetlenül foglalt helyet felsőtestén, amit az idősebb előszeretettel aggatott eredeti pozíciójába.
Csak úgy mustrálta a mámortól kifeküdtet, ki pihegett, és lassan halk horkolást is engedett.
A nagyobb olyan édesnek vélte, mégis keserves érzés fogta el, hogy mégis miért voltak erre képesek; hiszen akkor sem voltak otthon felügyelői. A kisebb fájdalmat érzett attól, hogy kevés időt fordítottak rá szülei, és mivel az utóbbi időkben igen erősen elvette ez az eszét, még annak csekélyke ép részét is, megkérte a másik fiút, hogy a hétvégén megvárva igyon vele; felejteni akart, és amúgyis izgatta már fantáziáját a szesz aromája.
Amiért a barna hajú nem akarta, hogy a fiú a kényelmetlen kanapén aludjon, be akarta cipelni annak ágyába, ám gyengesége nem bírta el a fekete hajú felépítését.
Egy ideje emiatt pedig keltegetni próbálta, az hátha majd bemegy saját lábain szobájáig.
De az semmiért sem akarta felnyitni szemeit, és csak fejét vetette ide-oda, néha pedig makogott valamit az orra alatt - talán már a Világ végére kívánta kótyagosan az idősebbet, azért, mert az nem hagyta aludni őt nyugodtan.
De a pólóst ez nem érdekelte, hiszen neki fontos volt a kisebb testi épsége; nem jártak volna jól, ha annak egész teste olyannyira elgémberedik, hogy majd külön ápolgatásra szorul.
- Jungkook - először csak suttogta, majd karjánál fogva húzta maga felé; - Jungkook, légyszíves, kelj már fel - nyüszögte, akárcsak egy kisgyerek.
De a kisebbre tényleg nem volt semmi sem hatással.
S minden mindhiába; az idősebb szemében egyre csak több csillag gyülekezett - az lebegett lelkéből agyába kivetített filmen, ahogy az estében a kisebb végre teljesen elengedte magát, és édes mosolyát szívesen mutogatva adta önmagát; kedvelte ezt az oldalát a barna hajú, főleg, mert a fekete abban a pár órában igen bújóssá vált; aranyosnak gondolta, főleg, hogy társa nem győzte hangsúlyozni azt, hogy milyen régóta vágyott már arra, hogy valakit magához húzzon, és ölelgessen.
S ettől tényleg nem tudta elszakítani emlékeit, elméjét; főleg úgy, hogy akkoris édes pofijával feküdt előtte.
A merészség, a rabság, s a csekélyke alkoholizálás kedvet, és akaratot invitált testébe.
Elaraszolt térdéhez Jungkooknak, majd két arcát hatalmas kezei közé fogva harapta meg annak arcát; olyan gyermekded, és ártatlan volt, hogy magáénak akarta tudni.
A felismerést követve pedig elkuncogta magát:
- Addig fogom ezt csinálni, amíg fel nem kelsz - s tényleg így is tett; a kisebb arca már vörösbe burkolózott - még inkább, mint addig.
- Taehyung - alig érthetően kinyüszítve nevét fordította másik irányba fejét, és a másik karjába markolva kérlelte, hogy hagyja abba.
- Akkor kelj fel - nevetett fel, majd várta Jungkook reakcióját, amit akkor az este folyamán a legfinomabbnak gondolt:
- Folytasd - ennyi erőre futotta tőle, hiszen mancsai ismét maga mellé estek; azok elernyedtek, és azt a kevéske tartást is elvesztette magából, a testéből.
Taehyung pedig csak puszikkal hűtve fájdalmas fognyomait mélázott el hosszú időn át, az ismét elalvó fiatalban.
