A szenvedély viharában [ÁTÍRÁS ALATT]

17. rész - Bajok és gondok

Őszinte leszek.. Ramitól ez most komolyan durva és gonosz volt. De majd a sors ezt mind visszafogja adni neki! Csak jöjjön el az a pillanat...

A teremben senki nem tudott nyugodt szívvel várni.

- Ramonah, te csakugyan nem vagy normális! - ordította James.

- Miért? Ő az ellenfelünk volt, csak könnyítettem azon, hogy nyerhessünk - vont vállat hanyagul, ez hülye...

- Te idióta vagy... ez csak egy játék volt! Gondolkozz már mielőtt cselekszel, ez a játék nem ért annyit, hogy a másik kórházba kerüljön! - vágott vissza Ben.

- Nézd a jó oldalát! Lehet, hogy találkozhat Helen nénivel! - nevetett Ramonah, miközben a körmét reszelte.

- Te egy szívtelen lány vagy, hogy ilyenekkel poénkodsz! - állt a mi térfelünkre Isa.

- Rami úgy látom, hogy rosszul magyaráztam el az előbb neked a helyzetet! Azt mondtam, hogy Blanca ellen ne tegyél semmit, ez igaz. De Emma ellened semmit sem tett, legfeljebb csak annyit, hogy múltkor bunyóztatok... viszont azt is te indítottad! - magyarázta el Renson.

- Álljunk csak meg egy percet! Renson! Te azt mondtad Raminak, hogy ne bántsa Blancát?! Te nem vagy komplett! - lepődött meg Aria.

- Úgy bizony! És azért mondta nekem ezt, mivel Renson szerelmes Blancába! - hencegett ismét Rami.

- Tessék? Hiszen, azt mondtad utálod őt, ahogy mindenki! te mondtad, hogy közösítsük ki! - szállt Ramonah mellé Pamela.

- Igen, és képzeljétek el! Én legalább felvállalom és nem titkolom! Ráadásul én megelégednék egy csajjal, nem pedig úgy mint egyesek a fiúkkal! - nézett mérgesen Renson Ramira.

- Istenem.. - mondtam magamban halkan, szemet forgatva.

- Jól van elég legyen a sok vitából! Nyugodjunk le, hiszen Renson magánéletébe senki sem szólhat bele! Ráadásul most sokkal nagyobb gondunk is van annál, mint hogy ki kibe szerelmes! - nyugtatta a helyzetet felállva a helyéről Martin.

- Jaj, tán csak nem féltékeny valaki? Nyugi, mind tudjuk, hogy te és Blanca jártok! - hivalkodott Kathy szétkürtölve az osztályon, miközben bejött a terembe Emma és Greg tanár úr.

- Üdvözletem gyerekek! - a tanár úr kulcsba tett kezekkel állt meg a tábla előtt Emma pedig mellette.

- Jó napot tanár úr, mi baja van Emmának? - kérdezte aggódottan James.

- Csak nyugalom, semmi komoly probléma - mondta Emma, mire erre James hatalmas benntartott levegőt fújt ki, nyilván megkönnyebbült.

- Csak a jobb kezén a mutató ujjával van gond, de nyugodjatok meg nem tört el. Csak bedagadt neki, mivel ráesett. Ezért egy hétig az ujján lesz egy úgynevezett tartó ami nem gipsz, azért lesz rajta, hogy ne tudja mozgatni - nézett rá most Greg Emmára - Szerencséd van kis hölgy, hogy bal kezes vagy.

-Hála Istennek, hogy nem lett jelentősebb bajod! - mondtam Emmának, ki elég szomorkásnak tűnt.

- Ramonah, ezért a gyönyörű mutatványod ért megérdemelsz egy megrovót! Ha kórházba került volna, te innen ki lettél volna téve! - mondta Greg szigorúan hozzá szegezve mondatait, majd kiment az ajtón.

A tökéletes időzítést betartva, kicsengettek.

Én természetesen Emmával voltam, hiszen szegénykének ilyenkor van szüksége a valódi jó barátokra. Viszont ebből a két társaságunkból hamar három lett, James jóvoltából.

- Sziasztok lányok. Emma, jól vagy? Nem kell segítség? Kell valami? - hadarta el egy szuszra James.

- Oh... szia James... Igen, jól vagyok - mondta halkan Emma.

Rettenetesen elpirultak mind a ketten. Ebből már egyből tudtam, hogy mi áll a háttérben.

- Értem, szólj ha kell egy kis segítség! - mondta utólag, és Emma annyira elpirult, hogy csak bólintani volt ereje.

Pameláék természetesen most nem tudtak minket békén hagyni. Igaz is.. ugyan minek hagynának békésen élni?

- Sajnálom, hogy nem tört el a kezed Emmácska! Oh, és Blanca, miért nem tudtál leszállni a fiúmról?! - kérdezte dühösen Pamela, egyenest izzó szemekkel rám nézve.

- Nem tudnátok minket inkább békén hagyni?! - kérdeztem tőlük unott fejjel.

- Nem! Addig még lenem szállsz Rensonról és Martinról! - vágott vissza Kathy.

- Mi van Emma? Fáj a barátnőd igazsága? - kérdezte kényesen Aria.

- Hagyjatok már minket békén! Gyere Emma, ha ez a finnyás hármas nem ért egy szót sem... majd mi megyünk odébb! - mondtam és odébb mentünk, miközben mind a hárman mérges szemmel néztek ránk, és utoljára még Pamela kiabált utánam.

- Blanca, a fiús ügynek még nincs vége!

Úgy látszik ez az eset nagyon felkavarta szegény Emmát. Könnyen sérthető. Aminek van is oka, hiszen megsérült az ujja, erre azt mondják neki "Sajnálom, hogy nem tört el!". Egyszerűen nem normálisak ezek a lányok...

Hirtelen rám jött a vécézhetnék. Megkértem Emmát, hogy várjon meg a könyvtárban, még a dolgomat végzem. Az óránk hamarosan kezdődik, tehát nem ártana sietnem.

A női vécétől szerencsére nincs olyan messze a könyvtár, így rövid időn ott voltam. Ám mikor lenyomtam a kilincset, s résnyire nyitottam az ajtót, korom sötétség uralkodott bent. Tisztára egy horrorfilmes jelenetnek adnám, ezt a helyzetet.

- Emma? Itt vagy? - kérdeztem, tapogatva a kapcsolóért.

Mikor megtaláltam újult erővel néztem szét ismét a könyvespolcokkal ellátott szobában, mikor  megpillantottam barátnőmet az olvasóasztalnál ülve lefelé hajtott fejjel, amit a jobb keze tartott.

- Miért ülsz itt egyedül a vaksötétségben? - ültem le mellé.

- Jól esett a magány, így nem láthatom azt az álnok hitvány négyeskurva csapatát - zsörtölődött, még mindig a semmit bámulva.

- Ugyan.. hagyjad rájuk. Amilyen az adj Isten, olyan a fogadj Isten, ahogy szokták mondani, a karma mindenkit megtalál - tettem a kezem a hátára.

- Pf.. előbb fogja őket megtalálni a baltám!

- Na látod, így kell motiváltnak lenni - mosolyogtam rá, hogy kicsit visszajött az életkedve. Vagy akár ölésikedve?

Ekkor nyikorogni kezdett az ajtó, jelezvén, hogy  valaki bejön. Meglepetésünkre Jamessel találtuk szembe magunkat.

- Ööö - hökkent meg ő is - Öhm.. itt meg mi folyik?

- Szia James - köszöntem neki vissza, mert a szőke barátnőmet elkapta az elpirulás velejáróját - Rami amit művelt ma vele tesin, kiakasztotta...

- Az a gyökér... - fújtatott a fiú, majd helyet foglalt Emma másik oldalán, evvel tovább fokozva vörös arcárnyalatát.

- Nyugi, ha kell megvédelek Ramitól!

- Köszönöm szépen James! - mondta mosolyogva végre Emma, és James megölelte.

Nagyon romantikus jelenet volt, ezt mondjuk egy szerelmes tinisorozatban tudnám elképzelni. Mikor a szerelme kijelenti hősiesen, hogy mindenáron megvédi a kiszemelt lányt.