A Szerelem Nem Könnyű [ BEFEJEZETT]

49. rész

A nagy élménybeszámoló nem maradhatott el, ezért a legelső dolog az volt, hogy anyunak A-tól Z-ig mindent elkellett mondanunk Luk-kal. Még a taxiban hazafelé megbeszéltem vele, hogy a  Matt-es sztorit nem említjük meg anyuéknak. Elég ha mi ketten tudjuk, meg Cam. De az biztos, hogy ezt Kenzie-nek is elfogom mondani.

- Én felmegyek a szobámba. - álltam fel a kanapéról.

- Persze kicsim, nyugodtan. - mondta anyum. Fogtam a bőröndöm, a táskám és felmentem. A bőröndöt csak leraktam a sarokba. A 10 órás út után és a beszámoló után egy kicsit elfáradtam, gondoltam egy kicsit megpihenek. Először is a ruhámat lecseréltem egy rövid nadrágra és egy rövid ujjú pólóra. Majd kényelmébe helyeztem magam és pár percen belül el is aludtam.

Éreztem, hogy valaki ül az ágyam végén és engem néz. Mivel az oldalamon feküdtem, a személy nem látta, hogy egy kis mosoly jelenik meg az arcomon, amiatt, hogy felismertem a személy parfümét. Haragban váltunk el, de remélem, hogy újra jóban leszünk.

- Szia Alex! - köszöntem a fiúnak mosolyogva, miután felkeltem és felületem az ágyamban.

- Szia Loran! - állt fel és jó szorosan a kezei közé húzott. - Hiányoztál. - suttogta a fülembe.

- Te is nekem. - és ez így volt. Haragudtam rá, mert nem akart beszélni velem, de mégis szerettem és szeretem is, mint a legjobb fiú barátomat. Régebben ugye azt mondtam, hogy nincs fiú és lány között barátság. De ez badarság, mert mégis van.

- Loran én nagyon sajnálom, hogy össze vesztünk és, hogy nem hallgattak meg. Csak tudod én többet érzek irántad, amit te is tudsz. És tudom, hogy Te soha nem fogsz úgy érezni irántam, mint én irántad. De remélem, hogy azért lehetünk barátok. - nézett rám szomorú, bűnbánó szemekkel. Megsajnáltam.

- Semmi baj Alex. Nem haragszok rád. És remélem én is, hogy újra barátok leszünk. - mosolyogtam rá.

- Barátok?

- Barátok. - öleltem meg.

Pár órán át még beszéltünk. Elmodta, hogy mi történt vele, amíg nem beszéltünk. Én is elmondtam, hogy milyen volt New York. Örültem, hogy újra ott áll mellettem, ha bármi baj van. 

Este ötkor már haza kellett mennie, de megbeszéltük, hogy majd még este beszélünk telefonon. Kicsit furcsálltam, hogy Matt még egy szerencsétlen SMS-t sem írt, de még fel sem hívott.

- Anyu ez nekem jött? - mentem le anyumhoz egy borítékkal a kezemben, amire L.M. volt írva.

- Igen. Tegnap hozta a postás.

Reméltem, hogy Matt írta. Örömmel mentem fel a szobámba kibontani a borítékot. Leültem az íróasztalhoz és kibontottam. A nagy mosoly ami az arcomon volt, azonnal eltűnt miután kibontottam a borítékot, amiben nem volt más, mint a terhességi teszt papír változatban. Ahogy a sorokat olvastam, éreztem, hogy a könnyek lassan, csendben csordulnak le az arcomon. Össze gyűrtem a papírt és bedobtam a sarokba. Ezután már nem is vártam Matt üzenetét, amiben leírta volna, hogy miért kellet bemennie az apja „cégéhez". Már nem akartam tőle semmit, csak azt, hogy menjen el jó messzire és hadjon, hogy nyugodtan éljem az életem. Ha apa lesz, akkor a gyereke anyjával kell, hogy éljen és ne egy másik nővel. Remélem, hogy Emma most boldog, hogy Matt és én szakítani fogunk. Mondhatja azt, hogy nem igaz vagy, hogy nem az övé. De én akkor sem tudok egy olyan emberrel együtt lenni, aki újra átvert és újra hazudott nekem.

- De Loran ez nem igaz, érdsd meg, hogy nem leszek apa. - mondta hangosan Matt a szobámban. A levél elolvasása után jött át hozzánk, vagyis hozzám „üdvözölni". De én nem bírtam és nem is akartam, hogy ne tudja, hogy én is tudok arról, hogy apa lesz. Mikor felhoztam azonnal azt mondta, hogy nem igaz.

- Ugyan Matt. Emma nem olyan hülye, hogy ilyeneket küldjön. De tudod mit? Engem már nem érdekel, hogy apa leszel, de Te sem érdekelsz. - kiabáltam rá. - Gyűlöllek! Érted? Gyűlölek! Azt mondtad, hogy ezután már semmi és senki sem állhat közénk. És én meg tiszta szívemből szerettelek Matt. - mondtam már sírva. Matt csak állt a szoba közepén némán és hallgatta és látta is, hogy hogyan török össze miatta. - Tudod mennyire örültem, hogy újra együtt vagyunk és újra boldogok leszünk? Te meg én? Együtt? De Te meg mit csináltál? Elbasztad. Újra.

- De Loran... - kezdte Matt, de én azonnal a szavába vágtam.

- Semmi de Matt. Én ezt már nem bírom. Szeretlek, de én már nem tudom, hogy mikor mondasz igazat. Én nem akarok így együtt lenni veled, Matt. Én, szakítok veled. Végleg!- nehezen, de mégis kimondtam. Ránéztem és láttam, hogy még dolgozza fel amit mondtam. De így lesz a legjobb. Nekem is, neki is.

- Hát jó. - mondta pár perc néma csend után. - Ahogy akarod. De tudd Loran, hogy én ezután is szeretni foglak. De ha te így akarod. Nekem megfelel. - a hangjában hallottam, hogy Ő sem fogja sokáig bírni és elsírja magát. Rájött, hogy Ő szúrta el. - Remélem, hogy találsz majd egy olyan fiút, aki tiszta szívéből fog szeretni, vigyázni fog rád és nem szúrja majd úgy el, mint én. - nézett rám, de én elfordítottam a fejem. - Szia Loran. - az ajtóból egyszer még vissza nézett, majd kilépett az életemből. Véglegesen.