Love on the ice..❤️

41.rész

3. Év múlva

Nem gondoltam volna pár évvel ezelőtt hogy ilyen hamar eljön ez a nap és hogy a hokisok ilyen rohadt jől néznek ki öltönyben. A templomban állva elgondolkodom az elmúlt 3 éven amióta együtt van a mi kis csapatunk. Egy pár bukkanón átestünk már. Például amikor Adammel összevesztünk a gyerek dolog miatt.. utólag végiggondolva hülyeség volt. Kiderûlt, hogy a volt barátnője nem is az ő gyerekét várta, Keviné volt. Mosolyogva végigsimítok a gyönyörű ruhám elején.
-...egészségben betegségben, gazdagságban szegénységben ,Míg a halál el nem választ?- a pap kérdése hozott vissza a kis gondolatvilágomból..Már ennél a résznél járnánk?
-Igen , elfogadom- mondta Olivia hatalmas mosollyal a száján majd Scott is megismételte ugyanazt.
Igen igen. Az ő esküvőjükön vagyunk éppen Scott tavaj karácsonykor kérte meg a kezét és a válasz persze igen volt.
Itt van mindenki aki számít és egyértelmű, hogy Adammel mi vagyunk a tanúk. Mi még nem házasodtunk össze sajnos. Már alig várom az esti bulit, tervezek egy kis meglepetést .. Mindenkinek..
-Most kérném a gyűrűket.
Mondta a pap mire Dana kilépett a padok közül és szépen előre tessékelte a kis Liamet. Az a kis csibész Tom és Dana kisfia aki most két és fél éves máris levett mindenkit a lábáról. Totyogva lépkedett előre a sorok között kis kezében a gyűrűket hozza. Ennivaló!! Óriási mosollyal és vágyakozva nézek Adamre. Ő már figyelt engem és az ő szemében is az tükröződik ami az én tekintetembe lehet beleírva. Mi is szeretnénk egy ilyen apróságot.
A szertartás után mindenki átvonult a hajóra amit a szülők béreltek. Itt tartjuk a bulit. Olivia gyönyörű a szép hosszú, ejtett vállas hófehér ruhájában. Scott pedig elegáns fekete öltönyt visel.
Egész este le sem lehetett volna hervasztani azt a mosolyt az arcukról. Nagyon örülök hogy ilyen boldogok. Sokat táncoltunk aztán eljött a csokordobás ideje. Olivia beállt a hajó elejére és először csak úgy csinált mintha dobná a csokrot. Mindegyik lány sikkatott vagy odaszólt valamit hogy ne szivasson minket.
-Livi dobd már el azta csokrot had tudjuk meg ki a következő menyasszony! -szólt oda Scott érdekesen kiejtve a szavakat mintha utalna valamire.
A barátnőm meglendítette a kezét de a végén csak nem dobta el a csokrot, inkább megfordult és egyenesen odajött hozzám majd a kezembe nyomta azt.
-Azt hiszem nincs szükség arra hogy eldobtam a csokrot. -mondja a szemembe nézve-a csokor már választott gazdát. - vigyorgott velem szembe- Sajnálom lányok. -most Adamre nézett- most te jössz!
Meg sem tudtam szólalni Adam odajött hozzám és megfogta a kezem.
- Ashley. Három éve amikor újra találkoztunk ,nagyon meglepődtem. Már nem az a kislány voltál mint akit megismertem. Örülök, hogy anyu akkor rávett hogy gyere az öltözőkhöz. Már akkor tudtam hogy más vagy mint a többiek amikor megkértél hogy magyaráztam el a hoki szabályokat.-itt halkan felnevetett nekem meg könnybe lábadt a szemem mert gondoltam hogy mihez vezet ez a beszéd.- aztán amikor legelőször megláttalak a felsőmben tudtam hogy egyszer meg fogom tenni azt amire most készülök, sőt már akkor nyomban megtettem volna ,szóval -lassan térdre ereszkedett és elővett a zsebéből egy kis dobozt amikor felnyitotta a legszebb gyűrű volt benne amit valah láttam. Nem lehetett valami olcsó de most nem igazán érdekelt a dolog e része. Ha egy műanyag gyűrű lett volna benne is imádnám ..-Ashley szeretlek, hozzám jössz feleségül?
-Igen Igen Igen!!- bólogattam könnyes szemekkel majd amikor felállt nyakába ugrottam.. mindenki tapsolt körülöttünk.- Nagyon nagyon szeretlek.
-Én is és azt hiszem én vagyok az egyik boldogabb..Emberek!- most mindenkihez fordult és hangosabban mondta, mintha eddig nem hallották volna - Nem lehetnék most ennél boldogabb!
Azt hiszem itt a megfelelő idő a kis meglepetésmre.
-Ami azt illeti...talán lehetsz.-mondom lassan és kissé félve, nehogy a hírtől régi rossz emlék jusson eszébe.
-Ezt hogy érted kicsim? -kérdezte meglepődve és megint mindenki elhallgatott, abbahagyta a beszédet.
Lassan meg fogtam Adam kezét és a hasamra tettem.
-Kisbabánk lesz. -mondtam izgatottan.
Még nem mondtam senkinek még anyuéknak sem és Oliviának sem. Csak egy hónapja tudom és nem akartam még elmondani senkinek amíg nem biztos.
Egy ideig döbbent csend volt aztán hirtelen mindenki közelebb jött és gratulálni kezdtek , anyu azt hiszem sírt is, de én csak Adamet figyeltem aki még most sem szólalt meg csak a hasamat fogta és kissé könnyes szemmel nézett rám. Aztán másodpercek alatt változott minden , felkapott és forogni kezdett velem. Hangosan kacagtam, amikor letett két keze közé fogta az arcomat és megcsókolt majd azt mondta:
-Imádlak. Megígérem hogy én leszek a legjobb férj és apa akit el tudsz képzelni!
-Én is imádlak-suttogtam neki.
-Naaa legyen elég ebből. Most szépen velünk jössz és elmeséled hogy miért is nem tudtunk erről a dologról!-monda csípőretett kézzel Olivia hátánál Anyuval meg Elle el.
-Te sem meséltem el hogy ez itt mit tervez-mutatok a hátam mögött álló férfira aki az életem.
-Úgy nem lett volna meglepi! -mondta Adam és hátulról átölelt automatikusan a hasamra téve a kezét.
Ebben a pillanatban tökéletesen boldog voltam és ha végiggondolták hogy ez mostantól mindennapos érzés lesz... el sem tudtam mesélni mit éreztem .. Amíg Adam mellettem van addíg minden a legeslegnagyobb rendben.
Mosolyogva gondoltam a eljövendő közös kis családunkra és baráti körünkre.
Minden Tökéletes.

---------------------------------------
És vége!! Véget ért Ashley és Adam története. Nagyon nagyon remélem hogy méltó befelyezést kapott ez a kis történet, és hogy tetszett nektek.! ❤️
Nekem hiányozni fognak ezek a karakterek.