who are you? ~ jikook | ✔

20. fejezet

Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy túrázni megyünk mínusz negyvenkettő fokban. Amikor a kocsiban ezt közölték velem anyáék, majdnem kinyitottam az ajtót is kigurultam az autópályára. Nem értettem, hogy ez honnan jött nekik, de végül anyából kibukott, hogy mostanában nagyon stresszes vagyok és, hogy a túrázás elvileg megnyugtatja az embert. Apa erre közölte, hogy először jógázni akartak elvinni, de tudták, hogy onnan visítva rohannék ki. Igaz, szerintem tényleg ezt csináltam volna, na mindegy.

Szerintem nem meglepő, ha azt mondom, hogy másnap reggelre úgy megfáztam, hogy nem, hogy suliba nem volt erőm menni, még az ágyból sem tudtam kikelni. Nem győztem anyáéknak nyafogni, hogy simán elmehettünk volna mondjuk valami termál fürdőbe vagy masszázsra, mert szerintem az is kellőképpen ellazított volna, de nem, ők túrázni szerettek volna menni. Így hát hétfőn otthon maradtam és egész nap az ágyat nyomtam és elkezdtem egy új animét. Egy százas csomagot simán elhasználtam zsepiből nagyjából fél nap alatt és az sem segített a helyzeten, hogy a torkom is fájni kezdett. Délután átjött Jihyun és Seungmin, elhozták nekem a leckét, de látva, hogy mennyire ki vagyok az élettől, már nem is annyira törődtek a bepótolni valókkal. Természetesen nem bírták ki, hogy ne kérdezzenek rá Jiminre, én pedig elmondtam nekik, hogy hazudott a koráról. Mindketten kiakadtak, hiszen nem gondolták, hogy négy évet letagad, na meg nem néz ki többnek húsznál. Utána meg jött a kérdés, hogy mi van közöttünk.

Kavarunk? Barátság extrákkal?

Az a poén, hogy én magam sem tudom és Jimin sem. Kijelentette, hogy nem akar kapcsolatot, de még is megcsókolt mielőtt eljöttem volna tőle. Annyira nem értem, hogy mi jár a fejében és annyira meg szeretném érteni. Jihyunék szerint rá kellene kérdezzek kerek perec, hogy szerinte mi van és, ha nem ad választ vagy esetleg nem normális választ ad, akkor hagyjam a fenébe. Oké, ezt így könnyű mondani és rá is bólintottam, de azért kíváncsi leszek, hogy élesben miként fogok reagálni, ha ismét nem tudom lesz a válasza.

Miután Seungminék elmentek, folytattam az animét és már majdnem végeztem is a huszonnégy résszel, amikor ismét kopogtak az ajtómon. Azt hittem, hogy anya vagy esetleg apa ért haza, de amikor megpillantottam Jimint, szemeim hatalmasra tágultak. Hogy kerül ide? És még is hogyan jutott be egyáltalán a házba?

- Jesszus, te tényleg rendesen megfáztál - sóhajtott fel Jimin, majd beljebb jött a szobámba és mellém dobott egy újabb százas zsepit.

- Köszönöm. Hát te? Hogy jutottál be? - kérdeztem, mire mosolyogva megvonta vállait.

- Apuddal egyszerre értünk ide és volt olyan rendes, hogy beengedett - ült le az ágyam szélére. - Mit nézel? - hajolt a laptopomhoz.

- Stein's Gate.

- Nézhetem veled? - kérdezte, mire szemöldökeim a homlokom tetejére szaladtak. - Vagy nem fogom már érteni?

- Nem szeretném, hogy elkapd tőlem a meg... - kezdtem el, csak időközben tüsszentettem egyet, így muszáj volt kifújni az orrom és félbehagyni a mondanivalóm.

- Erős az immunrendszerem - kacsintott egyet, majd szó nélkül behuppant mellém az ágyba és még a takaróm alá is bebújt.

- Nagyjából két rész maradt még, szóval szerintem nem nagyon fogod érteni - motyogtam zavartan, majd ismét egy zsepiért nyúltam, hogy kifújjam az orrom.

- Nem baj - mondta, majd el is indította az animét.

Nem tehetek róla, de amikor az utolsó részhez értünk, szemeim ólom súlyúakká váltak és nehezemre esett olvasni a koreai feliratot. Nem kaptam levegőt, iszonyatosan fáztam és aludni szerettem volna. Csak egy pillanatra hunytam le a szemeimet, viszont amikor felkeltem, akkor már sötét volt kint. Riadtan ültem fel az ágyon, a laptopom az asztalomon volt összecsukva, ahogy magam mellé pillantottam, megláttam Jimint, ahogy ő is húzza a lóbőrt. Elmosolyodtam, amikor motyogott valamit, majd átfordult a hátára, viszont az idill pillanatot hamar megzavartam azzal, hogy tüsszentettem egyet, ezzel sikeresen felkeltve őt.