who are you? ~ jikook | ✔

21. fejezet

Három nap alatt viszonylag egészségessé kupáltam magam, így csütörtökön már mehettem is suliba. Anya gyógyteái és az isteni erő leveseinek hála, szerda este már nem használtam el egy százas csomag zsebkendőt, hanem annak csak a negyedét. Szerintem nem meglepő, ha azt mondom, hogy nem pótoltam be semmit, egyszerűen nem volt kedvem hozzá - na meg erőm se -, szóval foghatom majd arra, hogy nem kaptam meg senkitől. Előre látom, hogy Jihyun és Seungmin majd felháborodik, de sajnos a tanárok nekem adnak majd igazat, mert majd rá is játszok egy kicsit az egészre, hogy igazából a doki egész hétre kiírt, csak olyan becsületes diák vagyok, hogy nem akartam otthon maradni. Ezekkel a gondolatokkal indultam el reggel suliba és komolyan vártam, hogy mi fog történni.

- Jungkook - üdvözölt egy szoros öleléssel Seungmin, amint beléptem a terembe.

- Ilyen gyorsan kikupáltad magad? - kérdezte Haneul, aki Seungminnel habarodott össze még tavaly, de azóta elvileg nincsen közöttük semmi.

- Hát anya erő levese csodákra képes - mondtam, majd le is ültem Jihyun mellé.

- Amúgy akartak ma feleltetni téged töriből, de lebeszéltem a tanárt - fordult hátra Minyoung, én pedig elképedtem.

Mióta is számítok az osztálynak? Mármint oké, hogy nem utál elvileg senki senkit, de nem gondoltam volna, hogy ennyire jóba lennénk. Főleg nem az osztály két gráciájával, akik amúgy fúl jó fejek.

- Ohh, köszönöm. Ez igazán kedves tőled. - mosolyodtam el, mire a lány csak megvonta a vállait.

- Erre valóak a barátok - kacsintott és már előre is fordult.

- Oké, mit mondtatok nekik? - fordultam Jihyun mellé, aki értetlenül pillantott rám.

- Mármint?

- Miért kedves velem mindenki? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, ő pedig mindent elárult azzal, ahogyan rám nézett.

- Lehet, hogy Seungmin kifecsegte, hogy van pasid.

- Mi? - mondtam a kelleténél kicsit hangosabban, ezért nagyjából mindenki rám pillantott.

Lesütöttem a szemeimet és egy nagyon kicsi kellett ahhoz, nehogy kiakadjak. Még jó, hogy elterveztem, hogy amúgy senkinek sem fogok elmondani, hogy összejöttem Jiminnel. Mert szerintem ez az a dolog, ami rajtunk kívül nem igazán tartozik senkire sem, na mindegy.

Pont ekkor szólalt meg a csengő, én pedig gyorsan kifújtam az orrom, nehogy óra közepén törjön rám a fulladás. Nem igazán értettem, hogy mi történik matekon, csak kapkodtam jobbra-balra a fejem és próbáltam felfogni, hogy én valóban csak két óráról maradtam le, vagy esetleg negyvenkettőről. A végén már fel is adtam, úgy voltam vele, hogy én megbukok matekból, kész, vége.

Szünetben elmondtam Seungminnek a véleményem arról, hogy eljárt a szája, ő pedig nem győzött bocsánatot kérni. Igazából nem haragudtam rá, mert elvileg nem is az osztálynak mondta el, hanem csak Jihyunnal beszéltek róla, csak valaki meghallotta, így már menthetetlen volt a helyzet.

Egyébként a nap további része eseménytelenül telt, szerencsére a tanárok ezt a két napot még megadták, hogy pótolni tudjak majd. Mondjuk csalódott voltam, hogy a tanárok nem akadtak fent azon, hogy még semmit sem pótoltam, így nem esélyem bedobni a 'nem is adta meg senki a leckéket' szöveget. Na mindegy, majd legközelebb!

Jihyunnal és Seungminnel indultam ki a suliból, viszont arra nem számítottam, hogy Jimin és a többiek ott fognak minket várni a suli előtt. Egy pillanatra meg is torpantam, de miután realizáltam, hogy amúgy ők jó emberek és semmi baj nem lesz, tovább is indultam. A következő dolog, amire egyáltalán nem számítottam, hogy Jimin mindenki előtt megcsókol. Arcom szerintem teljesen elvörösödött, amint a derekamnál fogva odahúzott magához és ajkaimra tapadt. Igaz, hogy nem tartott tovább, mint öt másodperc, de azért a kellő hatást meghozta; nem mertem a többiekre nézni.

- Így kell sikeresen ledöbbenteni mindenkit - szólalt meg Taehyung, mire rajtam kívül mindenki nevetni kezdett.

Haha. Sajnos ezt nem igazán tartottam viccesnek, mert úgy jött le az eddigi beszélgetéseinkből, hogy a többiek nem is tudják, hogy köztünk van valami. Vagy ezt csak én értettem félre? Beharapott alsó ajkakkal álltam Jimin mellett és a lábbeliket tanulmányoztam. Úgy voltam vele, hogy nincs az a pénz, amiért én bárki szemeibe is néznék.

- Beülhetnénk valahova - szólalt meg Namjoon, mire mindenki helyeselni kezdett és már el is indultak a többiek.

Viszont én nem mozdultam meg, azt akartam, hogy Jimin is megvárjon és, hogy megkérdezzem tőle, hogy most, akkor mi is van. Szerencsémre így is lett, amint észrevette, hogy nem mozdulok, elmotyogott a többieknek egy 'menjetek, mindjárt mi is jövünk'-öt és már vissza is sétált hozzám.

- Mi az, Jungkook? Mi a baj? - kérdezte, én pedig most vettem először bátorságot magamon és néztem fel a földről.

- Csak meglepődtem, hogy mindenki előtt megcsókoltál.

- Baj? - ráncolta össze a szemöldökeit, mire megráztam a fejem. - Nem terveztem nekik elmondani, hogy összejöttünk, csak Taehyung észrevette rajtam, hogy boldogabb vagyok a kelleténél, így elmondtam neki. Csak arra nem számítottam, hogy az első mondata az lesz a többiekhez, hogy összejöttünk. Én meg úgy voltam vele, hogy ha már tudják, akkor felvágok vele, hogy milyen helyes pasim van. - lépett közelebb hozzám kezeit a derekamra csúsztatta.

- Nem értem, hogy miért olyan nagy dolog ez - vontam meg a vállaimat.

- Én sem értem, de hagyom, hagy éljék ki magukat - kuncogott fel és egy apró puszit nyomott a szám sarkára. - De, ha zavar, akkor nem érek hozzád nyilvánosan.

- Nem zavar - ráztam meg a fejem és karjaimat a nyakánál fontam egybe.

- Akkor jól van - húzott közelebb magához, de még mielőtt megszüntette volna a távolságot közöttünk, a telefonja csörgése szakított félbe minket.

- Nem muszáj most dugnotok, gyertek már - szólt bele Yoongi a telefonba, miután Jimin felvette.

- És mi van, ha most akarunk dugni? - forgatta meg a szemeit az előttem álló, én pedig éreztem, hogy ma már sokadjára, de ismét paradicsom pirossá változok. - Jó, megyünk.

Jelezte, hogy induljunk, közben pedig még valamit beszélt telefonon, de arra már nem tudtam koncentrálni, ugyanis tekintetem az ujjaira siklottak és rendesen meglepődtem, amikor összekulcsolta az enyémekkel. Nyeltem egy hatalmasat és éreztem, hogy szívem hevesen kezd verni. Komolyan megfogta a kezemet, méghozzá az utcán? Őt nem érdekli a sok szánakozó tekintet, vagy éppen a rosszindulatú beszólások? Mondjuk neki volt már kapcsolata, biztosan megszokta már a helyzetet, viszont ez nekem még nagyon új.

- Na, végre már. Ha Hoseok miattatok hal éhen, akkor nem lesz köszönet - nevetett fel Jihyun, majd tekintete azonnal a kezeinkre siklott.

- Miért, nélkülünk nem tudtok enni? - kérdezte Jimin és már ki is nyitotta a sarki pizzéria ajtaját, engem maga elé engedve.

- De, csak gondoltuk, hogy leszünk olyan jó fejek és megvárunk titeket - vágta zsebre kezeit Hoseok, mire én csak elmosolyodtam.

Leültünk az egyik sarki bokszba és a pizzákat kezdtük tanulmányozni. Még jó, hogy mindenki más milyet kért, így a pincér még vagy hatszor vissza is kérdezett, hogy akkor most mi van. Nem csodálom, kilencféle pizzát én sem jegyeznék meg első hallásra. Szerencsére nem hoztak fel többé Jimint és engem témának, így már én sem feszengtem annyira. Élveztem a társaságukat és szerintem nem meglepő, ha ismét bulizni szerettek volna hétvégén. De ez elvileg valami házi buli lesz, ahova csak Yoongit és Jint hívták meg, viszont lehet kísérőt vinni magukkal, ő pedig úgy gondolták, hogy kilencen beállítani milyen poén lenne már. Még jó, hogy nagyjából mindenkinek van jogsija és autója, így a haza utat meg lehetne oldani, már csak az volt a kérdés, hogy kik maradnak józanok. Én szívesen elvállaltam volna, csak nekem még nincs jogsim, így én kiestem. De ezután kihozták a pizzákat és már nem is foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, mindenki csak tömte a fejét, mintha egy éve nem kapott volna kaját.