Loren Turney vagyok. 16 éves. Troforsban élek a húgommal, mivel a szüleim Strendenén dolgoznak. Sajnos csak két hetente járnak haza, és alig találkozunk. A húgom Lola nem tudja elviselni.. Állandóan eljárkál itthonról, mert ő a barátaival megy a városba.. (ráadásul a rosszba viszik bele)
Nehéz ezt eltűrni. Tartsam fent magamat, a hugomat,
plussz az örökös távollétét is tűrnöm kell.
Ráadásul hamarosan érettségizek. Anyáék nem támogatnak.. hogy miért? Magam sem tudom..
Nos elég belőlem, vágjunk bele😉
~7:55~
Jézusom..elfogok késni! A következő busz meg csak 15 perc indul. Jól kezdődik a szeptember.. - dühöngtem magamba.
Összecuccoltam, elpakoltam 3 szendvicset, és elpakoltam órarend szerint.
Persze hogy pont most nincs meg a kémia füzetem! Ilyen nem létezik! Na mindegy.. Lesz ami lesz.
Kb 5 perc múlva odaértem a buszmegállóba. Rá pillantottam a telefonomra. 8:05 volt.
-fenébe még 10 perc..
Eközben egy ismerős hangot hallotam.
-Nagyi?? Hát t-te?
-Mi az hogy hát te kislányom? Köszönni se vagy képes a mamának?
-ohh szia mami! Mosolyogtam vissza
-te, Lorenem hogy hogy itt vagy? Nem suliba kéne lenned?
-Tudod mami.. Elaludtam.. Azonfelül a kémia füzetemet sem találom. Nem az én napom..
-tudod én a te idődbe..(..)
Megint kezdi.. Hogy ő milyen tökéletes volt.. Ő ennyi idősen már teljesen önálló volt, stb. Úgy utálom amikor ezeket mondja teljesen kikészit.
Eközben már a láthatáron volt a busz.
(hála isten) mormogtam.
Amint felszáltam a buszra, egy ismerős alakot pillantottam meg. (..)
Olyan ismerős-Gondoltam.
Megkéne szólitanom de lehet nem ismerem..
Várjunk.. Ha megfordul látom az arcát.
Egy pillanatra kitekintettem az ablakon, mikor megszólalt ő.
-szia! Te nem Loren vagy?
-ki-ki vagy?-kérdeztem dadogva
-Martinus vagyok-mosolygott.
-ohh tényleg Martinus! Csáó rég láttalak! (nagyon megörültem mivel már hiányzott!
Timeskip
Eggyütt léptünk be az iskola kapuin, ahol a barátaim azzal cukkoltak hogy Martinussal eggyütt késtünk el, s eggyütt jöttünk suliba. (persze hogy rosszra gondolnak)
Elkezdödőtt a 2.tanóra. Ami szerencsére osztályfönőki volt. Tinussal kimagyaráztuk magunkat, hogy elaludtunk.
Legalábbis én elaludtam. Tinus, hát Tinus pedig, Tinus volt (Xd ez értelmes de remélem lejött a lényeg)
Nemtudom az igazolatlant hogy magyarázom ki anyuéknak.. Tuti ki lesznek akadva..1 hét szobafogság..
Természetesen Martinus mellé ültem.
Olyan cuki meg minden és aww! nem Loren nem! Csapkodtam magam a gondolatomba. Tuti nem vagyok az esete..
Kb egész órán azzal voltam elfoglalva hogy Tinust néztem. Persze órán odajött megkérdezni miért:
-Loren.. Miért néztél egész órán? Kérdezte kissé elpirulva
-öhm.. (gyorsan ki kellene valamit találnom) azért mert.. mert, van egy pattanás a homlokodon!
-ohh hogy ez? Mutatott rá nevetve.
-igen pontosan az! Nagyon zavarja a szemem
-nyugii idővel eltűnik. Amúgy rajtad is valami szöszmösz.
-mi? Mivan rajtam? - mérgelődtem
-tintás a pofid-kacagott
Gyorsan bementem a wc-re és lemostam.
-Hogy lettem én egyátalán tintás?
Na mindegy. Lepucoltam magamról és kirohantam vissza Tinushoz. Aki épp a Marcussal beszélt.
Nos. Reméle tetszett az első rész😃! Szerintem kicsit unalmas lett de, elsőnek elmegy.
Ha tetszett voteoljatok❤️
VOCÊ ESTÁ LENDO
Never Forget You❤️SZÜNETEL/ÁTIRÁS ALATT
Fanfic-sose feledlek el! - suttogta Martinus Loren fülébe -szeretlek Tinus! Ölelte szorosan, Loren a fiút, aki szintén így tett. Mindent kizártak a külvilágból, csak ők ketten voltak. Csak Loren és Tinus. Csak szorosan ölelték egymást. -örökké így kéne ma...
