Versek vegyesen

Ájulás

Szédülés, már nem tudod mit érzel

És már csak a sötétségbe nézel

Leránt a semmi, nincs ellenállás

És többé már nincsen gondolkodás

Nincs több gondolat, nincs több fájdalom

Soha... soha többé nincs ártalom

Elfelejtesz mindent és csak lebegsz

Érzed a sötétséget és engedsz

Engeded, hogy lehúzzon a mélybe

S nem kívánkozol többé a fénybe

Mert jobb így; nem érezve semmit sem

Nem akarsz felébredni... nem, már nem!

Én élveztem a feketeséget

Élveztem a tehetetlenséget

Jó volt nem érezni a fájdalmat

Azt hinni, hogy kaphatok nyugalmat

Jó volt mosolyogva felébredni

Csak egy pillanatra felejteni

Azt hittem évezredek teltek el

Jó volt így feküdni lehunyt szemmel...

S mégse ájulnék el soha többé 

Nem érezném úgy, hogy beestem két világ közé

Mert az ébredés mindennél rosszabb

Mert rádöbbent, hogy a világ minden másnál szarabb