Bele szerettem egy Teknőcbe? (+18)

Kiakasztóan Makacs

Be szálgúldottunk a városba, az emberek nagy szemekkel néztek ránk. Hallgattuk a rádiót, simán meg lehetett találni őket. Ha nem hallgatjuk is. Füst oszlop mutatta az utat.
Nem tudtunk autóval közel kerülni. Le parkolt Dan, onnantól futottunk.
Mire oda értünk, a rendőrség körbe fogta a 3 teknőst. Dan közéjük furakodott, jelvényét fel mutatva, én követtem szorosan. Raf le maradt tőlünk.
-FBI, engedjetek oda.
-Uram, ne menjen hozzájuk közel! Ezek... - hallgat el a rendőr pasi, miközben én oda mentem.
-Fiúk! Nem gondoljátok, hogy elég volt ebből? - húzom fel az ezüst burkolatot eléjük lopakodva. Nem szóltak semmit, csak álltak és néztek a roncsok közt.
-Hahó! Jól vagytok? - mentem közelebb. Mögöttem a rendőrök kiabálnak, a levegő rezeg, a tesók valamire készülnek. Ahogy közelebb értem, szét szaladtak. Nézek utánuk, körbe körbe szaladnak, majd Miki lábát látom felém érkezni. Fel húzom a kezem, be csukom a szemem és várom Miki lábát. De nem jött. Fel nézek, Raf páncélja tornyosul felettem.
-Ne bántsd! - fordítja ki Miki lábát. A földre esve fogja a saját lábát, mert fáj neki. De egy hangot nem ad ki. Oda futok, le guggolok Miki arca elé, egyik kezével el kapja a nyakam. A másikkal a lábát fogja. Ahogy bele néztem a szemébe megijedtem. Miki szeme könnyes volt. Tudtam, ha át megy rólam az ezüst, az én nyakam védtelen lesz. De meg kockáztattam. Végül nem fogta sokáig, el kezdett hemperegni a földön, a fejét fogva. Jól meg csináltam. Most védtelen vagyok. Mire el indultam volna, Leo állt meg előttem.
-Basszus. Raf! - kiabáltam és megint egy teknős keze volt a nyakamon.
-Ne már... Mi ez a... Mánia? - préseltem ki a szavakat.
-Jen! - lökte le magáról Donit Raf. - Apryl álld útját! Téged úgysem bánt! - mutat Donira a földön. El indult felénk, mire Leo elkezdte eszeveszettül szorítani a nyakam.
-Ááá!!! - sikítottam. Raf meg torpant.
-Leo engedd el! - futott ide Raf. Meg állítottam, Leo jobban szorította a nyakam.
-Leo! Állj már le! - kiabálta Raf. Valahogy hozzám kellene juttatni Mikit.
-Mi... Ki... - mutattam a földön fekvő teknőcre.
-Miki! Élsz még? - guggolt le hozzá.
-Nem tesó. Nagyon rosszul vagyok. - fogta a bordáját.
-Oda kell menned Jenhez és vissza adni neki ezt az izét, ami most benned van.
-De hogy?
-Játszd el, hogy még Leoval vagy!
-Milyen voltam?
-Mmmm! - morgott Raf. - mint egy zombi. Menj már!
Miki fel kelt, előre nyújtotta kezeit, lassan sétálni kezdett felém.
-Tedd le a kezed! Csak menj! - suttogja hangosan Raf.
Miki oda ért hozzánk, Leo rá nézett, Miki nyelt egy hatalmasat. Leo Donira mutatott, közben Miki lassan felém nyújtja a kezét. Leo el húz tőle. Donira mutat újra. Miki meg indul Doni felé, fél oldalas mozgással, hozzám közelített így. Az utolsó pillanatban ki nyújtom a kezem, mire Leo észre vette, addigra sikerült pacsizni. El húzott engem, Mikit pedig le rúgta. Pont elég volt a pillanat, hogy vissza kapjam az ezüst védő burkom.
Fel húzódott rám, Leo hiába próbált két kézzel szorítani, végre nem éreztem semmit. Meg lendítettem a lábam, állon találtam, el engedett, oda siettem és hozzá értem. Így át adhattam az ezüstöt. Leo fogta a fejét, közben minket figyelt.
-Jól vagy? - fogja meg a két vállam Raf.
-Persze! - simítom meg kezét. Miki is oda ért mellénk.
-Én ugye nem így néztem ki, mint akiből épp egy alien próbál elő törni?
-Nem Miki, belőled elő is tört. - forgatta szemeit Raf.
-Fúj ne már!
-Hé srácok! El kéne a segítség! - hallottam Dan hangját. Oda néztünk, Donit próbálja távol tartani.
-Aaaa megyek! - örült Miki. - Végre meg verhetem valamiben! - ropogtatta kezét. De Leo még mindig küzdött az én segítségem ellen.
-Miért ilyen makacs? - nézek Rafira.
-Nem tudom. - mérgelődött.

-Nahát nahát! Sikerül vissza hódítani őket? - jött mögüllünk az ismerősen idegesítő hang.
-Miért kell ezt csinálnod? Mit akarsz el érni? - lépkedek dühösen Knox felé.
-Hogy végre el tegyenek láb alól. De ahogy látom túl gyengék hozzá. - beszél egy furcsa robot ki nézetből Knox.
-Nem gyengék! Te vagy gyenge, hogy magadtól nem vagy képes meg tenni! - mentem volna közelebb, de Raf el kapta a karomat.
-Nem vagy be védve! - állított meg. Igaza volt. Leo szenved a pajzsommal. Basszus!
-Pontosan ezért jöttem.
-Hajrá! Mindenki meg tudja végre milyen is vagy igazából! Mennyire egy számító és sekélyes ember vagy! Ráadásul gyáva! Nem mered le venni azt a vackot magadról, hogy szemtől szembe állj velem!
-Sajnos már nem is tudom. El hagytam az emberi testemet.
-Mi van?
-Ez vagyok én.
-Elég ocsmányra sikerült.
-Be vallom,van még min javítani. De azok már csak plusz műveletek. Gyere ide! - szólt Leonak. Ő meg állt, szót fogadva el indult Knox mellé.
-Miért nem hát rá? - fordulok Rafhoz.
-Fogalmam sincs!
-Most, hogy az egyik teknős az enyém,mindenkit meg öletek vele. - vigyorodik el Knox. - Kezdjük is, vele! - mutat Danre.
-Ne! Neki semmi köze hozzá! Engem akarsz! - próbáltam védeni.
-Tudom. De útban van.
Leo elő húzta az egyik kardját, meg lendítette és az oldalába szúrta.
Csak álltunk és néztünk. A szó a torkunkba ragadt.
-Te rohadék! - húzta ki magából Knox a katanát. - Takarodj innen! - lökte el Leot. Mire oda értem, késő volt.
-Neeee! - láttam Dan mellkasán át szúródni a pengét. Futottam tovább, Leo el kapott.
-Engedj!
-Várj már! - szorított. - Most menj. Legalább valami védjen meg. - engedett el. Akkor jöttem rá, hogy az ezüst ruhám adta vissza. Fel húztam, hatalmas dühvel el indultam Knox felé. Már nincs irgalom. Ezzel a mozdulattal örökre be véste magát a "megölni" személyek közé. Még nem volt ilyen listám. De most el kezdődött. Nem hallottam semmit, nem érdekelt semmi, csak hogy az a mocskos szemét végleg ki múljon!

Neki indultam, fel emeltem jobb karom ütésre, Knox csak nevetett rajtam. A reális gondolkodás el veszett. Neki rontottam, egymásnak adtuk az ütéseket, hol sikerült el hajolnom, hol nem. De nem érdekelt. Érdekes módon, nincsenek itt a csatlósai.
-Nem akarod fel adni? - kérdezi önelégülten.
-Soha, amíg élsz! - mondtam dühösen.
-És mi sem! - állt mellém Raf és Leo.
Nem gondoltam, hogy egyszer együtt fogunk küzdök majd a teknősökkel. Annyira jó érzés közéjük tartozni.
-Jen, - állt mellém Leo. - mi le foglaljuk a két oldalt. Neked felülről kéne jönnöd. Lepjük meg. - huncut mosoly ült ki Leo arcára.
-Rendben!
Mind hárman egyszerre támadtunk, én ugrottam egy nagyot, Leo és Raf le foglalta így nekem szabad utam volt a fejére. Le is csaptam. A két kezem egy nagy ökölbe szorítottam úgy zúztam a fejét a földbe. Körülöttünk egy kráter keletkezett.