Suli után egy közeli ruhaboltba mentünk. Márk erőlködése ellenére nem jött velünk szerencsére. Azt tudni kell rólam, hogy soha életemben nem volt még rajtam ilyen ruha. Nem volt rá alkalom és amúgy is nem olyan vagyok. Ilyen jó esélyekkel indultunk neki. Többször is bepróbálkoztam, hogy hagyjuk az egészet, de mind hiába. Miután bementünk a boltba egy eladó rögtön megkérdezte, hogy segíthet -e. Mondtuk neki, hogy csak nézelődünk. Nem volt szükség segítségre, mert a Zita nagyon otthonosan mozgott a boltban. Először neki kerestünk mert hát az gyorsabban megy. Kb. 10 perc keresgélés után meg is találta, amit keresett. Én következtem. Nagyon sok ruhát megnéztünk, de egyiket se próbáltam fel, mert már a vállfán se tetszett. Átmentünk egy másik boltba és rögtön ez volt amit megláttam. Nagyon megtetszett. És hiába néztünk mást mindig arra tértem vissza. Így felpróbáltam, a méret is jó volt. Bejött a Zita a próbafülkébe.
-Nem értem, hogy miért nem hordasz ilyen ruhákat. Nagyon jól áll.
-De ugye nem csak azért mondod, mert barátok vagyunk?
-Jól mondod. Barátok vagyunk. És ha nem jól állna azt is megmondanám.
-Köszönöm. -öleltem meg
-Egyébként már előre látom a Márk arcát, vicces lesz.
-Miért? -kérdeztem
-Na vajon? Teljesen odáig van érted.
-Dehogyis. Honnan veszed?
-Ismerem. De amúgy a vak is látja.
Amit választottam ruha:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
