A szenvedély viharában [ÁTÍRÁS ALATT]

18. rész - Az első hó

- Emma, Most már megnyugodtál? - kérdezte halkan James, s lassan eltávolodott a lánytól, hogy minden figyelmét nekiszentelhesse.

- Igen, hála neked! De múltkor azt mondtad, hogy tetszik neked egy lány. Akkor miért engem ölelsz? Nem okozol neki evvel szerelmi bánatot? - kérdezte vissza, kissé szomorúan.

- Szerintem nem. Emígy is még nem a csajom. Ráadásul most te fontosabb vagy - erre a mondatra Emma nem igazán pirult el, csak már olyan piros volt, mint az eper éretten. James se volt különb.

 - Úgy látom, hogy elszaladt az idő. Mennünk kéne órára! - emlékeztetett minket feleszmélve a fiú.

Mink is ketten az előbb elszaladt fiú után siettünk, fel se tűnt, hogy már jó ideje becsengettek. Mikor lassan kinyitottuk a termünk ajtaját, Andrea tanárnő épp Ramit feleltette.

- Megtudhatom, hogy miért késtetek?! - kérdezte mosolygós halál fejjel Andrea tanárnő.

- Öööö... - mondtuk ketten, és segítségkérően néztünk egymásra.

- Tanárnő! Őket feleltesse, vagy legalább is Emmát elsőnek! - vágott közbe Ramonah.

- Nem is rossz ötlet. Ha nem mondtok magyarázatot, hogy miért késtetek, felelni fogtok olyan kérdésekből, amit nem tudtok! - tette keresztbe a kezét.

- Andrea Tanárnő, miattam késtek. A könyvtárban véletlenül pár könyvet lelöktem egy polcról, és ők tették vissza. Sajnálom tanárnő, lányok! - mondta bűntudatosan James, lehajtott fejjel előttünk.

- James, szóval ez a te hibád lenne? Ebben az esetben, szólok az osztályfőnöködnek, és majd megmondja, hogy mi lesz a büntetésed! Rami, a feleleted hármas, leülhetsz! - mondta Andrea, és mi egy nagy levegő vétel kifújása után megnyugodva, mégis még kicsit rezegve, ültünk le a helyünkre.

- Pszt.. Blanca. Tényleg ez az igazi ok, amiért késtetek? - súgott Martin, miközben a tanárnőnk bemutatóját néztük.

- Nem igazán. Azért késtünk, mert Emma a könyvtárban rágódott át Rami sértésén, s csak nem néztük az órát.

- Már megint az a flamingó az oka mindennek...

Kicsengettek, és már a levegőben lehetett érezni, hogy Renson közbelép. Miért nem képes leakadni rólam?!

- James! Miattad késett el Blanca földrajzról, igen?! Na majd megadom én neked a magadét! - szólt dühösen. Nekiakart támadni, de Emma eléje ugrott.

- Renson, nyugi! Nem James a hibás, csak kitalálta, hogy ne kerüljünk bajba! Az igazi hibás Rami!

- Már megint ő, mindenhol ő a bűnös... még egy csepp, és tele a pohár! - fújtatott egy nagyot, elfojtva felrobbanását...

-Renson, nyugi. Úgy is magának fog bajt csinálni! - mondtam én is végül.

- Blanca, te mióta vagy amúgy ilyen kedves Rensonnal? - kérdezte meglepetten Martin.

- Semmióta. De nem nézhetem ölbe tett kézzel, ahogy Renson nekitámad Jamesnek!

- Nem akartam nekitámadni, csak lefejezni! - húzta fel az orrát Renson, majd elment.

- Kedves tőled Emma, hogy próbáltál megvédeni! - mosolygott rá hálásan James.

- Szóra se érdemes! Ennyi segítség után, én akartam segíteni valamiben! - somolygott rá vissza, mint két összeillő ember.

Eltelt a gimis idő, és lassan az egész nap is. Ezt követően ez az évekig tartó hét is.

Pameláék szokásosan belénk kötöttek, Renson még mindig  nem volt képes békén hagyni, továbbá Mr. Tom se dobta fel a napjainkat, a mindennapos dolgozatírásaival.

Egy hét és karácsony. Ma fel is ébredtem, megnéztem az órát. Hétfő van, reggel hat óra. Mint minden ilyen fáradt reggelen, most is kómásan készülődtem el, gondosan felöltözve a fagy ellen.

Eszembe jutott, hogy ma húzunk az osztályban, hogy kit fogunk pénteken megajándékozni. Kíváncsi vagyok, hogy vajon ki lesz az a két osztálytársam, kinek engem kell megakadályozni, illetve nekem kit kell.

Mikor a táskámat felkapva akartam meg megindulni a gimi felé, hatalmas örömben leltem magam. Esett a hó, igazán karácsonyi hangulatba került a város, már így egy héttel az ünnep előtt.

Hátha Fehér Karácsonyunk lesz. De persze a hónak annyira megörültem, hogy elfelejtettem, hogy a hónak milyen következménye lesz a gimiben. Ahogy gyalogoltam, gyönyörködtem a gyönyörű fehér tájon, valamint a friss porcukorlepedő csak úgy ropogott a csizmám alatt.

Oda is értem, és az ámultságomat egy arcba csapás térítette vissza a valóságba. Fejen dobtak hógolyóval, nem tagadom, váratlanul ért és fájt is.

- Szia Blanca! bocsi, hogy eltaláltalak, de tudod ilyen a lúzerek sorsa! - nevetett ki gúnyosan Aria, majd még egy hólabdát dobott felém, de az messze elkerült.

- Nem baj, emígy is hozzá szoktam már, hogy ilyen beképzelt nagyképű csajok mondják nekem azt, hogy bocsi. Avval a 50kg sminkkel a pofádban csuda, hogy kitudtál nyögni egy teljes mondatot! - vágtam neki vissza unottan, mire ő otthagyott... tipikus ribi.

- Megérkezett Emma is, az arcáról megítélve ő is örült a hónak - mondtam Martinnak, ki az imént üdvözölt egy öleléssel.

- Sziasztok, azt hiszem, hogy Fehér Karácsonyunk lesz! - jelentette ki teli életkedvvel..

És folytatódott a hógolyó viadal a gimi udvarán, és én nem voltam valami szerencsés. A félosztály szinte szövetkezett ellenem, s becsengetésig csak engem bombáztak. De nem állítom, hogy kikészített, ugyanis ők is kapták jó nagy számban a hógolyókat, ugyanis volt pár cinkostársam.

Ám az udvaron nem csak mi élveztük az idei tél első havát. Hiába vagyunk idősebben a kicsiknél, a hóval való dobálózást nem lehet megunni, így szinte az összes évfolyam háborút vívott. Ennél már csak az lett volna szerencsésebb, ha egy ablakot is betörnénk.

Mikor megszólalt az iskola harangja, mindenki dühösen ürítette ki a mancsait. Nem lepődöm meg, én is szívesebben játszanék kint, mint a termekben ellenőrzőt írni, valószínűleg mindenki.

De a kedvem rögtön visszatért, hisz melegségben leszünk, továbbá első óránk Mr. Tommal van. Isten ments, hogy őt húzzam ki, vagy ő engem..

- Jó reggelt gyerekek. Mint ahogy láttátok - és tapasztáltok khm - esett a hó. Ennek örömére ma húzunk, hogy kit kell megajándékozni most pénteken! - jelentette ki Mr. Tom.

A nevünkkel ellátott papírcetlik Mark sapkájába lettek téve, s az osztályelnökünk, Isa ment végig mindenkin. Én mint az utolsó előtti padban ülve, eléggé kevés fecni volt már a sityakban. Így az utolsó három közül random azt vettem ki, amelyikbe beleakadt a kezem.

Egy nagy levegőt vettem, majd lassan hajtottam szét, a kiválasztott papírcsíkot.