who are you? ~ jikook | ✔

23. fejezet

Jimin ágyán fogyasztottuk el a pizzát, amihez kibontott egy-egy sojut is nekünk, így mondhatni meg volt minden, ami kellett. Egy hatalmas mosoly kíséretében még halk zenét is kapcsolt, szóval olyan volt, mintha éppen randiznánk. Nem bírtam abbahagyni a vigyorgást, annyira boldog voltam, hogy magamba tartani is nehezemre esett.

- Na, mit vigyorogsz? - kérdezte Jimin.

- Nem tudom - vontam meg vállaimat és az utolsó pizza szeletért nyúltam. - Csak jól érzem magam.

- Ennek örülök - kacsintott egyet, ő pedig üresre itta a sojus üvegét.

Elterült az ágyon, böfögött egyet és kinyújtóztatta izmait. Igazán férfias.

- Jól laktam - ásított egyet, kezeit feje fölé emelte, így kivillant a hasa egyik része.

Basszus, engem már látott meztelenül, de én őt még csak félmeztelenül sem. Éreztem, hogy arcomon pír jelenik meg, ezért inkább lehajtottam a fejem és a sojus üvegért nyúltam. Nagy sietségemben sikeresen félrenyeltem, így hangos fuldoklásba kezdtem, amit Jimin kuncogva kísért végig, nem hogy segített volna. Vettem egy mély levegőt, miután rendeztem vonásaimat és a még mindig fekvő Jiminre pillantottam.

- Jól vagy? - kérdezte, mire csak bólintottam egyet. - Kiviszem a konyhába - mutatott az üres pizzás dobozra, majd a kezemben lévő sojut gyorsan megittam, így a két üveget is ki tudta vinni.

Miután visszatért, becsukta maga után az ajtót, majd bekapcsolta a tévét. A redőnyöket is lehúzta, mert kint már javában sötét volt, majd lehuppant az ágyra és megnyitotta a böngészőt.

- Na, akkor mit nézzünk? - fordult felém, mire én megrántottam vállaimat.

- Nekem igazából teljesen mindegy.

- Horror park? - kérdezte, mivel ezt dobta be elsőnek.

- Szerintem az jó lesz - kúsztam fel az ágy végébe és kezembe vettem egy párnát, mert az mindig jól jön.

Bólintott egyet, majd el is indította, csak megállította, hogy kicsit töltődjön. Addig mi elhelyezkedtünk, elővett egy hatalmas takarót, ami alá kényelmesen befértünk mindketten és nyakig betakarózhattunk. Felhúzott szemöldökökkel pillantott rám, én pedig értetlenül bámultam vissza rá, mert nem értettem, hogy mi történik.

- Nem jössz közelebb?

- Ja, de - biccentettem, majd mosolyogva odacsúsztam mellé.

Átkarolta a vállam, én pedig kicsit lejjebb csúsztam, így majdnem rajta feküdtem már. Nem bírtam ki, hogy ne nézzek fel rá, kíváncsi voltam, hogy milyen fejet vág éppen.

- Imádom, amikor ilyen kis ártatlan vagy - suttogta, majd kitúrta a szemeimbe lógó tincseimet.

Nem válaszoltam semmit, mert nem tudtam eldönteni, hogy valóban örült neki, hogy amúgy rohadtul nincsen semmi tapasztalatom, vagy egy apró utalást tett arra, hogy most már ideje lenne farkat növesszek és végre kezdeni magammal valamit.

- Bo... bocsánat, csak tudod nekem ez az első kapcsolatom és nem igazán tudom, hogy mikor mit kellene csinálnom, nincs semmi tapasztalatom konkrétan - motyogtam, miközben csillogó íriszeibe bámultam.

- Nem úgy értettem - kuncogott fel. - Engem nem zavar, hogy semmi tapasztalatod nincs, én is úgy kezdtem, sőt mindenki úgy kezdi, csak ne félj tőlem, oké? Nyugodtan bújj hozzám, ölelj át, csókolj meg, mert ezek apró gesztusok, de néha tök jól tudnak esni. - simogatta hüvelykujjával az arcom jobb oldalát, mire bólintottam egyet és igyekeztem elraktározni az információkat.